Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-78

102 As országgyűlés képviselőházának életkörülményeit. (Felkiáltások jobbfelől: Bizottság van elég!) Ennek az indítványnak letárgyalásához a képviselőház még mindig nem érkezett el és a kormány még mindig nem adott alkalmat arra, hogy ennek a bizottságnak kiküldését legalább megtárgyaljuk. Aktuális politikai kérdések is megoldásra várnak. Ezek közt mi szociáldemokraták legt első sorba helyezzük a választójog módosítását. (Gaal Gaston : A vámtörvény revizióját! — Zaj.) Lehetetlenség különösen az ujabb külpolitikai alakulások idején megtűrni a mai helyzetet és megmaradni amellett, hogy egyesegyedül Magyarországon legyen a szavazás nyilt, (XJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) egyesegyedül Magyarországon válasszanak olyan módszerekkel, amelyek kiérdemlik a hajtóvadászat elnevezést. (Zaj.) A mi felfogásunk és a mi nézetünk az, hogy ha meg akarjuk közeliteni, el akarjuk érni azokat az igazságokat, amelyeket érzünk, ha ki akarjuk küszöbölni a rajtunk esett sérelmeket és igazságtalanságokat, akkor legelső dolgunk, hogy a belső Trianont megszüntessük, (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) a belső Trianon nyomását enyhítsük. A mi felfogásunk szerint két Trianon van, egy külső ós egy belső Trianon. (Felkiáltások a jobboldalon: Nekünk csak egy van! — Jánossi Gábor: Mi csak egy Trianont ismerünk! — Zaj.) A külsőnek megváltoztatását mi is akarjuk, ennek már többször kifejezést is adtunk. Ennek azonban első erkölcsi feltétele az, hogy magunkfelé, befelé a belső Trianon igazságtalanságait küszöböljük ki és adjunk példái a külföldnek arra, hogy miképen kell az igazságtalanságokat jóvátenni. (Zaj.) A ministerelnök ur törvényjavaslatot terjesztett be március 15-ének, mint nemzeti ünnepnek törvénybeiktatásáról. (Dabasi Halász Móric: Az is baj!) Az nem baj, de március 15-éhez hozzá fűződnek a márciusi tizenkét pontok és ezek között legelső sorban a sajtószabadság. (Egy hang a jobboldalon: De nem szabadosság!) Ha tehát március 15-ikét komolyan és őszinte meggyőződéssel törvénybe akarjuk iktatni, ha a márciusi eseményeket mepc akarjuk örökiteni, ha a márciusi eseményeknek oltárt akarunk emelni és ezen az utón akarunk tovább haladni, akkor ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése előtt helyre kellett volna állitani a sajtószabadságot, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) meg kellett volna szüntetni minden sajtóbilincset, vissza kellett volna adni a Nénszavának három éve elkobzott utcai árusítási jogát, vissza kellett volna állitani nem próbaképen, (Simon András: A Vörös Újságot?!) hanem a régi törvénynek megfelelően vissza kellett volna helyezni jogaiba az esküdtszékről szóló törvényt. (Felkiáltások jobbfelől: Láttuk a forradalomban! — Zaj.) Vissza kellett volna állitani azokat a 48-as közszabadságokat, amelyek a márciusi tizenkét pontok között szerepeltek, amelyek azonban a mélyen t. kormány a mögötte álló párt hozzájárulásával az utóbbi esztendőkben elkobozott, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyeknek jótéteményeitől országa népéit megfosztotta. T. Kénviselőház! A továbbiakban — azt hiszem — végre elérkezett annak az ideje, hogy egészen komolyan beszéljünk ltalános politikai amnesztiáról. (Élénk helyeslés a szelsőbaloldalon. — Dabasi Halász Móric: E.sszul hiszi! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: T. Képviselőház! A ház78. ülése 1927 október 18-án, kedden. szabályok megnyomoritása nem teszi számomra lehetővé, hogy most ez alkalommal ezt a kérdést bővebben kifejtsem, én tehát csak érintem a kérdést, felhívom rá a mélyen t. kormány és a mélyen t. Képviselőház figyelmét és emlékeztetem különösen a népjóléti minister urat, hogy néhány esztendővel ezelőtt erre a követelésre azt felelte, hogy a párisi kommünt is csak nyolc esztendő múlva likvidálták, ennek ideje tehát t akkor, három esztendővel ezelőtt, még nem érkezett el, ami az akkori felfogás szerint involválta volna azt, hogy nyolc év múlva likvidálni fogják ezt a magyar kalandot. Ez az idő elérkezett sőt már túl is haladtunk, hiszen kilencedik évében vagyunk a diktatúrának. Azt hiszem, még a legkonzervatívabb felfogás szerint is meg lehet most már cselekedni azt, amit megcselekedtek a párisi kommün után nyolc esztendővel. Külpolitikai kérdések is várnak megvitatásra, t. KépvisTőház. Itt van a PaleologueFouchet-féle jegyzék körül támadt hírlapi vita és nyilatkozatözön. az egymásnak ellenmondó nyilatkozatok (B. Podmaniczky Géza: Benne van már az egyenesben!), amelyekből a közvélemény nem tudja kihámozni az igazságot, amihez pedis: joga van. (Fábián Béla: Bár 1920-ban lettek volna benn az egyenesben!) Elvárhattuk volna, hogy a parlamenti munka megindulása előtt a kormány tagjai közül valaki, vagy a ministerelnök ur^feláll és tájékoztatja az ország közvéleményét az 1920. évi diplomáciai esményekről. Joggal elvárhatta volna a közvélemény, hogy ne maradjon ebben a kérdésben tájékozatlan, ne maradjon sötétben és ne legyen ráutalva a nyilatkozatok ellenmondásaira és az ellenmondó sajtóközleményekre. (Erdélyi Aladár: Miért olyan kíváncsi? — Rassay Károly: Mert képviselő, egyszerűen azért! Mert ellenzéki képviselő, azért kíváncsi!) Azt hiszem, a mélyen t. Képviselőház felment engem az alól, hogy erre a furcsa, tréfás közbeszólásra válaszoljak. Ha nem volnék kíváncsi és ha nem volnánk kíváncsiak az ország ügyeire, az ország érdekeire és a dolgozó nép érdekeire, akkor nem volnánk itt, mert mi ismételten kijelentettük, — nem tudom, hányszor szögeztük már le, — hogy mi a képviselői hivatást komolyan fogjuk fel, komolyan vesszük a.ministeri felelősséget is, s végtelen fájdalmunkra szolgál... (Gr. Apponyi Albert a terembe lép. A képviselők felállónak. Élénk éljenzés, taps és felkiáltások: Éljen Apponyi!) Végtelen fájdalmamra szolgál, hogy ugy a képviselői kötelességtelj esités, mint pedig a ministeri felelősség az utóbbi időben elhalványult. Apponyi képviselőtársunkat (Élénk éljenzés.) itt, a képviselőház egyértelműen ovációban részesítette és megtapsolta. Apponyi képviselőtársunk azonban még mindig adós a válasszal annak az angol barátjának, aki azt kérdezte tőle: igaz-e, hogy Magyarországon nyilvánosan, nyíltan szavaznak a képviselőválasztások alkalmával? ÍB. Podmaniczky Endre: Bégen hallottuk már! — Erdélyi Aladár: És nem is angol, hanem amerikai volt!) Méltóztassanak az ország patriarchájának megadni azt a lehetőséget, hogy ő angol barátjának végre megirhassa ezt a levelet olyan értelemben, hogy valamikor volt egy szerencsétlen korszak, amikor valóban nyíltan szavaztak és lehetővé tették (Mozgás a jobboldalon.) a legerőszakosabb választásokat, most azonban ez megváltozóban van és Magyarország is adatárául a többi kulturállamok