Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. ü Ha figyelem, nemcsak a nálunk tett hasonló : intézkedéseket, hanem figyelemmel kisérem a külföldön történt hasonló irányú intézkedéseket is, azt látom, hogy a kormányok nagy áldozatokat hoznak minden ellenérték nélkül. Tessék ezt objektive megállapítani. Példát veszek Németországról, amely a fogyasztásiadót jelentékenyen leszállította anélkül, hogy tulajaönképen' az áralakulásban érvényesültek volna ezek a hatások. Tessék példát venni a világ egyéb országairól, ugyanezeket a következtetéseket fogják levonni. Megadom a magyarázatát is. Méltóztassanak a háború előtti időket megvizsgálni és azokat szemügyre venni, amikor körülbelül az élénk verseny következtében oda fejlődött a dolog, hogy a nagy kereskedelem nem volt rossz ágazat, ahol 1%-ot ért el a tényleges tiszta haszon és B. termelés nagyon sok ágazatában a kereskedői haszon, egynegyed-egyötöd százalékra szállott le, a kiskereskedelemben pedig 5%-tói legfeljebb 10%-ig mozgott. A háború eltolta, a nagy-; kereskedelem hasznát 5 és 10% kiskeres-,: kedelemé pedig a 10 és 40 % közé tolódott elJ (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez igaz ! —| Peyer Károly : Tessék az étvágyakat redu!

; kálni !) Jó, kérem, ezért mondom azt, ne tessék egy oldalon csak az államtól követelni az áldozatokat, mert én úgyis meghozom, amit lehet, és mindaddig, amig ki nem fejlődik megint az a rendszer, ahol sokkal kevesebb haszonnal, de nagyobb forgalommal kell megelégedni, (Ugy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) én hiába hoztam áldozatát, és ne követeljék ezt a kormánytól, (Ugy van! balfelől.) ne követeljék pedig akkor, amikor igen könnyen fogjuk elérni azt a helyzetet, hogy ilyen utón esetleg veszélyeztetjük a költségvetés egyensúlyát. S ebben a tekintetben igen kérem Peyer Károly t. képviselőtársamat, hogy ezeknek a feleslegeknek kérdését egyszer már intézzük el. (Ugy van! jobb felöl.) Én olyan nyiltan, olyan határozottan beszéltem erről a kérdésről ugy ebben a Házban, mint a Felsőházban, és ha már akar tekintélyre is hivatkozni igen t. képviselőtársam: Teleszky János, akire ő más irányban hivatkozott, elismerte, hogy teljesen ez a helyzet, ahogyan én állítom, hogy igaz, hogy yannak feleslegeink, de azoknak egy nagy részét át kell venni tulaj donképen a helyes költségvetés oldalára, mert mi igenis nagyon sok olyan tételt vezetünk az úgynevezett hasznos beruházásokban, amelyeket helyesen és célszerűen a költségvetésben kell vezetni. (Ugy van! jobbfelől.) Én a jövő évi költségvetést ezen az alapon is akarom összeálitani, mert, hogy például a tatarozás hogyan lehessen beruházási tétel, ezt nem tudom elfogadni; a helyzet erre kényszeritett bennünket, de ennek a rendes költségvetésben van a helye, mert hiszen az államvagyon konzerválásának feladata a rendes költségvetésre tartozik. (Ugy van! jobbfelől.) Ha én kulturális fejlődést akarok; ha akarom az általános kultúrát, a mezőgazdasági kultúrát fokozni; ha a népjóléti minister urat a legmesszebbmenőleg kívánom támogatni az ő közegészségügyi törekvéseiben, ezek a tételek rendes költségvetésbe valók és nem ide tartoznak. (Ügy van! jobbfelől.) Azért, mert idekényszeritettek bennünket az idők átmenetileg, ne tessék ezt, mint valami tőkét kihasználni és ugy mutatni be, mintha az ország itt nem tudom én micsoda feleslegekkel rendelkeznék. Sajnos, ha veszem azokat a problémákat, amelyek megoldásra várnak és amelyekkel foglalkozni KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. 'ése 1927 július lé-én, csütörtökön. 05 kell és lehet, nemcsak feleslegeket nem látok, de állítom, hogy akár én leszek, akár más lesz a pénzügyminister, a pénzügyministernek még gondjai lesznek ezeknek a kérdéseknek a megoldásával. (Ugy van! jobbfelől.) Mert ha nem igy rendelkeznénk a költségvetéssel, t. képviselőtársam, még azt a két milliót, vagy nem tudom milyen összeget sem tudtam volna beállítani jövőre, amelyet pedig épen a munkásság érdekében állítottunk be, hogy meg tudjuk oldani olyan széles alapon a munkásság egészségügyi biztosítását, mint ahogy azt a népjóléti minister ur kívánta. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Tessék már egyszer ezeknek a feleslegeknek támadásáról lemondani. Nagyon örülök, hogy olyan szimpatikusán olvassák az urak az én füzeteimet, de kérem, hogy mélyedjenek el azokba és legyenek tárgyilagosak azok elbírálásánál. (Taps és helyeslés jobbfelől.) Három kérdéssel akarok még röviden foglalkozni. Az egyik az, hogy felemlítették a kartellek kérdését is. Én a Felsőházban részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Az ott vallott álláspontomat annak ellenére, hogy bizonyos óvatosságra intettek, minden oldalon fentartonl ina is. (Helyeslés jobbfelől.) Én igenis tudom azt, — mert nem is ülhetnék a helyemen, ha nem volnék annak tudatában — hogy a kartellek milyen fontos szervezet részei ma a közgazdasági életnek. De csak addig, amig a termelés érdekében állanak. (Ugy van jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Én csak ezt szegeztem le. De ha ezen a határon túl mennek, és akár a termelő, akár a fogyasztó, akár mind a kettő kihasználásán akarnak felépülni, ez ellen én mindig óvást fogok emelni. (Helyeslés.) Miért lépek én fel ilyen erélyesen ebben a dologban? Megmondom. Az egész világon a gazdasági élet átalakulása, átszervezése történik. Figyelem a dolgokat ebből a szempontból, különösen Németországban, ahol példát látunk, és azt tapasztalom, hogy ott egy nagyon erős átorganizálás történt, abban a reményben, hogy a termelési költségek és az árak csökkenek. És mivel nem fogták meg a másik oldalon is a kérdést, a kartelleknél tulajdonképen nem ez következett be. Én azt vallom, hogy nálunk is kell egy ilyen átorganizálás a gazdasági életben, de ezt csak akkor fogadom el, ha igenis a termelés fokozása érdekében, de egyúttal a fogyasztóközönség jobb ellátása érdekében is történik. (Ugy van! jobbfelől.) Azért a kartellek kérdésével nekünk igenis az őszi időszakban komolyan foglalkoznunk kell. (Taps és helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én a magam . részéről ragaszkodom ehhez az álláspontomhoz és azt hiszem, ez a kormánynak is az álláspontja. (Helyeslés. — Peyer Károly: Elsősorban a cementkartellel, mert az akadályozza az építkezést!) Részletkérdésekre nem térek ki; egészen világosan kifejtettem álláspontomat. A termelés kérdései is szóba kerültek. Én ebből a szempontból csak röviden akarok ráutalni arra, hogy itt van egy bizonyos fokig a drágaság kérdésének is jelentős okbeli és okozati összefüggése. Én különben megvallom őszintén, hogy a mai áremelkedést, amely bekövetkezett, nagyobb részt organikus hibának tekintem inkább, mint más egyébnek. Én annak idején, 1910—11-ben, megbízásból tanulmányoztam a drágaság kérdését különböző külföldi államokban és meglepődtem azokon az eredményeken, amelyeket egyes külföldi városokban láttam, ahol odáig tudták organikusan kibontakoztatni a kérdést, hogy tulajdonképen egyes árukban, majdnem ál17