Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

'70 As országgyűlés képviselőházának helyi, hanem általában alföldi, vagy az ország más vidékein élő és sok bajjal küzködő vérbeli kisgazda testvéreinknek segítségére menjen a kormány, amit nálam hatékonyabb erővel szorgalmazhatnak a túloldalon levő, a régi kisgazda-mozgalom tekintetében velem együtt érző képviselőtársaim, reászoritva a kormányt, hogy olcsóbb mezőgazdasági hitellel, jó utakkal (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) — állami kötelességből kifolyólag, és nem politikai kortes-szolgálatok jutalmazása fejében (Egy hang a jobboldalon: A jó utak, ez az előfeltétele a tanya-rendszernek!) — siessen ennek a sok bajjal küszködő agrár-társadalomnak segítségére. Ha csakugyan igaz az hogy az, agrár-társadalom a nemzet gerince, tegyük olyan erőssé ezét a gerincet, amilyen erősnek kell lennie, ha a jövő nagy küzdelmét, > vállvetett' erővel, csakugyan meg akarjuk győzelmesen és becsülettel vivni. (Egy hang a jobboldalon: Erre törekszünk mi is!) Ami a kisiparosok helyzetét illeti, azoknak a helyzetéi., akikről nagyatádi Szabó István legelső felszólalásában itt a képviselőházban szintén megemlékezett, — mert első felszólalásában ezt szóvátette, hallottam 1910-ben, amikor a kisgazdáknak, kisiparosoknak, kiskereskedőknek az intelligenciával, a nagyobb vagyonuakkal való együttmunkálkodásról beszélt — mondom, ha a kisiparos-társadalomnak is segitségére r akarunk sietni nehéz helyzetében és a kormány azokat az Ígéreteket, amelyeket éveken keresztül tett, csakugyan beakarja váltani, akkor ne csak írott' malaszt legyen az, amit mondott, hanem cselekedet, amiből igenis hasznot lát a sok bajjal küszködő kisiparosság, s akkor itt is gyökeres intézkedésekre van szükség. Hiába hangzottak el a szép beszédek legutóbb is az illetékes tényezők, a minister urak ajkairól a 25 éves jubileumát ülő Gyosz-nak az ülésén és egyéb helyeken, hogy az ipart pártolni kell, mert nem lehet és nem következhetik be a mezőgazdasági termelésnek nyugodt és céltudatos folytatása másképen, csak ugy, ha ezzel karöltve az ipart is felkaroljuk. Hiába hangzanak el szép szavak, ha ezt látjuk, hogy a nagyipar, amelynek fentartására és fejlesztésére csakugyan szükség van, mert hiszen nagyiparunk világszerte versenyképes, nagyon sok munkásnak ad kereseti lehetőséget, noha • amikor az iparpártolást a nagyipar fejlesztése szempontjából hangoztatjuk, ez mind hiábavaló, a nagy nemzeti érdekek megvédése szempontjából, hogy erős mezőgazdaság, erős ipar, erős kereskedelem ós karöltve együtt, erős nemzeti társadalom ós erőhöz juttatott egyetemes magyar mezőgazdasági élet, mindez irott malaszt, minderről való beszéd hiábavaló, ha a magyar kisipart nem emeljük ki abból a szomorú, nehéz helyzetből, amelyben jelenleg sínylődik. Ez miképen lehetséges? Bizonyos, hogy jelenleg nincs elég rendelője a magyar kisiparnak. Hiábta termelne többet, vége van a konjunkturális világnak, a fogyasztóközönségnek nincs elég felvevő, vásárlóképessége. Amikor volt kisipari hitel, túldrága volt és elegendő sem volt. Nagy pénzért vett belőle nyersanyagot a kisiparos, a készítmények árai estek, a drágán vett anyagot nem tudta feldolgozni, részben rajtamaradt. Utána jöttek a nagy adóterhek, végrehajtások, a szerszámát foglalták le nagyon sok kisiparosnak és hiába hangzottak el az ipartestületek országos gyűlésén és más egyesületek és testületek részéről is éles felszólalások a kormányzattal szemben, abban az ' 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. irányban, hogy nyúljon hóna alá a tengődő, vergődő magyar kisiparnak, amely kisiparnak dolgozó és küszködő részesei, a magyar kisiparosok évtizedek óta a polgári társadalomnak egyik legjelentősebb, legerősebb és legmegbízhatóbb rétegét alkotják, gyűléseken hiába hivták fel a kormány figyelmét ai^ra, hogy siessen segítségére kellő időben megfelelő intézkedésekkel, hiába történtek szép ígéretek, a segítség nincs meg olyan mértékben, mint kellett volna. Sporadikusan jelentkezik a segítő kéz jótékony hatása, de nem emelik ki a magyar kisipart abból a nehéz helyzetből, amelyben ma vergődik. Hogy ez nem történik meg, ennek egyik oka az, hogy noha ministeri Ígéretek hangzottak el, az Önálló kézműveskamara létesítése mindmáig nincs meg és bár felelős tényezők, minister urak ajkáról történtek Ígéretek arranézvei, hogy a kézművfeskamarát felállítják, annak semmi akadálya nincs, sőt bár Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam egyik határozati javaslatára az egyik t. minister ur — a kereskedelrnügyi minister ur — azt mondotta, hogy az előmunkálatok a kézműveskamara felállítására nézve folyamatban vannak, ma sem jutottunk tovább az ígéreteknél, a folyamatbaulételnél, márpedig, amíg a magyar kisiparosság nem tudja saját sorsának intézését kezébe venni egy törvény által alkotott alkotmányosan működő, saját vérei által igazgatott szervezet révén, addig a magyar kisiparos kellő istápolásáról, jobb sorsra juttatásáról oly mértékben szó sem lehet, amilyen mértékben azt mindnyájunknak kívánnunk és követelnünk kell. Az Ipartestületek Országos Szövetségének nagy választmányi ülésén pár nappal ezelőtt azt a határozatot hoztak, hogy a kézműveskamara felállításához feltétlenül ragaszkodik a kisiparosság és e végből az egész magyar kézműves- és r kisiparosságot harcba szólítja. A magyar kézművesiparosság vezetőit elkeseredéssel tölti el, amikor tapasztalni kénytelenek, hogy az iparosság boldogulása elé illetéktelen tényezők gátat akarnak emelni, holott a Budapesti Keríelskedelmi és Iparkamara által jogosulatlan iparűzés kérdésében egybehivott országos ipartestületi gyűlés legfényesebb bizonysága, hogy a kézműves-kamarára szükség van, mert a közös kamarákon belül semmiféle olyan kérdést még csak tárgyalni sem lehet, amely a kereskedők érdekeit érinti. Részben ez az oka annak, hogy a kereskedelmi és iparkamarában a kereskedelmi érdekek hangoztatói és istápolói túlnagy befolyással lévén, az iparosérdekek érvényesülése szempontjából nem engedik meg oly mértékben &z alkotmányos erőtényezők működését és akaratának kifejlődését, mint kellene. Bármennyire elismerjük is egyébként a legitim kereskedelem minden értékét és érdemét általános magyar közgazdasági szempontból, részben ez az oka annak, hogy elégedetlenkednek a' magyar kisiparosok — és jogosan — részben pedig az, amit már meg kell mondani nyíltan, hogy a nagyipar érdeke sokszor nem azonos a kisipar rdekével • (Felkiáltások jobbfelől: Sohasem azonos!) és r a^ nagyiparosok saját érdekeik istápolása révén megnyergelik a magyar kisipart. És hiába, a nagyiparnak más a terrénuma, más a célja. Azt hiszem, hogyha a kereskedők, iparosok, nagykereskedők és kisiparosok között nem akarjuk a válaszfalat még nagyobbra vonni, sőt a válaszfalakat le akarjuk dönteni és az egészséges egységes közgazdasági fejlődés szempontjából azt akarjuk, hogy a válasz-