Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

56 Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június l-én, szerdán. ságát, akihez való hűségről hitet tett Klebelsberg Kunó kultuszminister ur Cegléden, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ha nem is megtépázza, de kisebbíti. Én felvetem a kérdést egészen nyiltan, de minden ékverési szándék nélkül, — ez nem is lehet célom, mert hiszen az urak nagyon sokan yanníak, mi pedig csak néhányan — hogy vájjon az egységespárt a régi munkapárt folytatása-e, az ó-Tisza-párti mentalitás vert-e soraiban gyökeret, vagy pedig az egységespárt Kossuth Lajos eszméinek hirdetőiből és követőiből áll, (Patay Tibor: Össze lehet azt egyezteni! — Mándy Sámuel: Nem' vagyunk 1918-ban!) és a nagyatádi Szabó István és az ő hűséges társai által már húsz esztendővel ezelőtt kibocsátott éis közhírré 'tett kisbirtokos-szövetségi és később országos kisgazdapárti programúiban talália-e meg ma is a maga eltéphetetlen gyökereit? Ezt a kérdést azért vetem fel, mert másképen nem tudom megadni a feleletet arra, (Zaj a jobboldalon.) amit szintén kérdés tárgyává tettem, hogy amikor a kultuszminister ur nyilatkozott Cegléden a Kossuth Lajos emlékéhez való hűségről ez a nyilatkozat csakugyan olyan-e, amely nemcsak szavakban hangzott el hanem tettekben is következményeket von maga után vagy pedig röppentyű, görögtűz és tűzijáték csupán*? Itt volt tegnap a zalaegerszergi választás. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én nem vitázom azon, vájjon a kerület szavazatinak többségét jogosan vagy pedig erőszakkal kapta-e meg újra — amint a lapok irják — a megválasztott képviselő ur, azonban bizonyos, hogyha a kisgazdák, Gubicza és Krisztián t. képviselőtársaim nem állanak báró Kray István mellé Zalaegerszegen — régi kisgazdák, régi 48-asok, — akkor a többség nem lett volna báró Kray Istvánné és az ó-tiszapárti mentalitás nagyon alul maradt volna- Kimondottan agrárpárti képviselőjelölt ellen. Farkas Tibor t. volt képviselőtársunk ellen hadakoztak és győztek az oda kiküldött kisgazda képviselőtársaink. Ezek után most már újra és újra felvetődik a kérdés, hosy vájjon Mészöly Gedeon t. tanár ur darabját, mint egy epizódot véve abból a tervszerű akcióból, mely a régi kisgazdapárti tömörülés lejáratására igyekszik . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szó sincs róla! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ki akarja? — Erdélyi Aladár: Olyan ostoba tervet még nem láttám, amely ilyen eszközökkel _ dolgoznék! Épen az ellenkezőt érné el! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt nagyon tudom. t. képviselőtársam, de mégis tény s ha Mészöly nem mondotta volna, hogy ez ó-tiszapárti mentalitás, akkor egy szót sem szólottam volna. Ha tiltakoztak volna az ó-tiszapártiak, akiknek gróf Tisza Istvánhoz való minden hűsége, minden nagyrabecsülése és kegyeletérzése olyan, hogy azelőtt kalanot kell emelni még más pártálláson levőknek is; ha tiltakoztak volna ellene

; hogy ez, amit elkövetett, nem egyeztethető össze az ó-tiszanárti mentalitással, akkor egy szót sem szólnék- (Zaj jobbfelől. — Erdélyi Aladár: Egyáltalán mi közünk van hozzá? Nincs semmi közünk hozzá. — Farkasfalvi Farkas Géza: Mészöly csinálta, senki más.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kun Béla: A magyar közélet ellen nemcsak mint szépirodalmi mű vétkezett, (Erdélyi Aladár: Ez minden lehet, csak nem szép ép nem irodalom!) hanem maga is elismerte bocsánatkérő nyilatkozatában, hogy a politika ' mezejére lépett azáltal, hogy ezt a vétket elkövette. (Zaj a jobboldalon.) Nekünk az ellenzéken — amelynek száma megfogyatkozott — jogunk van ahhoz, hogy szóvá tegyük, mit látunk a köpenyeg alatt és miféle hátsó célt látunk esetleg fenforoghatónak, akik pedig azt szeretnők, hogy nyiltan küzdjünk egymással szemben, ha kell, ha máskép nem lehet és viszont közös nemzeti érdekek szolgálatában megtaláljuk egymást. (Kuna P. András: Nincs témájuk, csak a gyűlölet, csak az irigység. — Zaj.) Bocsánatot kérek, jelenleg nincs komolyabb téma, mint ez. (Zaj jobbfelől.) Ebben nem hagyom magamat terrorizálni. Én nagyranézem ezt a képviselőházat, de méltóztassék megengedni, a mostani viharoknál sokkal komolyabb parlamenti viharokat állottam ki ebben a képviselőházban 1910-től kezdve. Engem tehát sem azzal, hogy komolyabb témákat méltóztatnak emliteni, sem pedig azzal, hogy amit én igazságnak gondolok, azt méltóztatnak meghallgatás nélkül lecáfolandónak tartani, beszédem elmondásában meg nem akadályoznak. (Erdélyi Aladár: Képviselőtársam kérdéseket intézett, erre felelünk csak, nem terrorizálunk! Ha nem kérdez, akkor nem felelünk!) Ne méltóztassék gondolni, hogy ez nem komoly kérdés. (Erdélyi Aladár: Én megfelelek, ha kérdez! — Strausz István: Fel kell állni, ugy feleljen. — Erdélyi Aladár: Nem állhatok fel mindjárt! — Strausz István: Majd utána! — Erdélyi Aladár: Akkorára meg elfelejti az ember, hogy mit kérdezett. — Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béla: Mikor én az ó-tiszapárti mentalitásról beszélek, akkor helyénvaló^ dologról beszélek, mert erre hivatkozott Mészöly Gedeon tanár ur és az ő szépirodalmi működése és csinálmánya itt érintkezik az aktiv, a meglevő napipolitikával. Erre akartam és erre akarok rámutatni. (Zaj.) Ugy látom, — és ez idevágó dolog, ez idetartozik — hogy ugy gondolták ők és akik a hátuk mögött állanak — mert hiszen ezt keresi Szabó Sándor képviselőtársam is, akik azt a levelet aláirtak, melyet a kultuszminister úrhoz intéztek, hogy mutasson rá, vizsgálja ki, mik voltak ennek a dologínak előzményei... (Mándy Sámuel: Tessék megvárni a vizsgálatot!) Nekem a vizsgálat bevárása előtt is jogom van egy politikai kérdésben véleményemet nyilvánitani. (Zaj.) Azt keresik, hogy mi volt itt az alapvető ok, amely miatt ez a darab nemcsak megszületett, (Kuna P. András: Gyűlölet!) hanem amely miatt elő is adatott a tanárok összejövetele alkalmával diszelőadáson, Szeged város hozzájárulásával, mert a város jelenleg nemcsak legfőbb patrónusa, hanem igazgatója is a szinháznak, hiszen a régi színigazgató nincs meg. A t. tanár ur egy évvel ezelőtt bemutatta a volt színigazgatónak a darabot és akkor azt mondta: rossz darab, nem lehet előadni, mert tendenciája világos. Miért adták elő tehát a darabot, mit akartak vele? Nekem jogom van keresni, hogy épen ilyen illusztris összejövetel alkalmával, mint amilyen volt az egyetemi tanár urak összejövetele Szegeden, miért épen ez a darab volt a díszelőadás tárgya, (Kuna P. András: Mulatni akartak a paraszton!) amelyről felfogását kifejezte nemcsak a volt főigazgató, hanem többen, akik a darabot ismerték? Én nem hallgathatom el nézetemet és beszédemhez épen azoknak az ó-tiszapárti képviselőtársaimnak kellene helyeselniük, akik velem együtt azt tartják, hogy gróf Tisza István minden személyi nagysága-