Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. . 51 pezseg, sőt nem igy mondja ezt a /falu népe, hanem, hogy nem magyar ember. Ö a lapban azt irja, hogy templom mellett nevelkedett fel. Nagyon sajnálom, jó lett volna neki néhanéha a templomba is bemenni, (Ugy Van! a jobboldalon.) Ha az ilyen ember Oláhországba útlevelet kérne, igazán kérném a magas kormányt, ne méltóztatnék elébe akadályokat gördíteni, hogy minél gyorsabban menjen. (Derültség.) Annál az oláh parasztságnál talán még érvényesítheti eszméit, gúny tárgyává teheti a falusi népet, nálunk azonban nem, mert most nem azt az időt éljük, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket voltam bátor elmondani. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A külügy minister ur kíván szólani. Walko Lajos külügyminister: T. Ház! Van szerencsém • benyújtani egy törvényjavaslatot a tegnapi napon, 1927. évi május hó 31-én, a cseh-szlovák köztársasággal kötött

/ kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről. Kérem^ méltóztassék a javaslatot kinyomatni, szétosztatni s az osztályok mellőzésével együttes tárgyalás végett a külügyi, közgazdasági és földmivelésügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: Az imént beterjesztett törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig kiadja a Ház együttes tárgyalásra a külügyi, közgazdasági és földművelésügyi bizottságnak. Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Igazi lelkiörömmel hallgattam Csizmadia András t. képviselőtársam felszólalását nemcsak azért, mert választókerülete az enyémmel Orosháza Hódmezővásárhellyel szomszédos, nemcsak azért, mert választóink részben azonosak is az ő választói közül többeknek az én kerületemben földjük, az ő kerületében házuk van, tehát a képviselőválasztás alkalmával szavazhatnak földjük révén mellettem, vagy szavazhatnak házuk révén mellette; mondom, nemcsak a szomszédi viszony folytán hallgattam örömmel az ő felszólalását, hanem azért is, mert egyike azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik nem jövevények a régi kisgazda- és földmives-pártban, hanem akik évtizedekkel ezelőtt ott állottak nagyatádi Szabó István mellett az első zászlóbontáskor, az országos kisbirtokos szöivetségi megalakuláskor, és azóta tántoríthatatlanul kitartottak a hozzávaló személyi hűség mellett; s ha önmegtagadással is — mint Szabó Sándor t. képviselőtársam minap tartott felszólaláisában rámutatott — követték a kormányt erősítették annak pozícióját, esetleg a régi kisgazda-programm rovására és azzal ellentétben is. Örömmel hallgattam az ő felszólalását, mert legékesebb bizonysága volt ez a felszólalás annak, hogy amint nagyatádi Szabó István nem akart osztályellentéteket kiélezni, amint az ő nagy koncepciójú agyában egyképen gondolta istápolandóknak a kisgazda-, a kisiparos-, a földmives-, a munkás- és más társadalmi osztálybeli érdekeket, azonképen az ő személyes hivei ma sem gondolkoznak másképen. Ékes bizonyság rá Csizmadia t. képviselőtársam beszéde, aki rámutatott arra hogy kötelesség gondoskodni a készpénzből élők anyagi sorsának javításáról is. Szólt a vasutasokról, a nyugdíjasokról, általában a tisztviselőkről, mert egységes, erős, nemzeti társadalmat másképen nem is lehet elképzelni és megalkotni csakis ugy, ha az összes társadalmi osztályok között esetleg felmerülő ellentéteket igyekszünk tompítani, elenyésztetni és minden társadalmi osztályt egy nevezőre hozni: a közös nemzeti gondolat követelésében és az ahhoz való hűségben. (Ugy van! Ugy van!) Csizmadia András t. képviselőtársam a vasutasokról mondott igen megszívlelendő igazságokat: nevezetesen, hogy noha a vasútnak többletjövedelme van a kiadásokhoz viszonyítva, mégsem történik eléggé gondoskodás az államvasutak alkalmazottairól, a nagyobb fizetési kategóriákban levőkről, főleg pedig a kisebbekről. Teljesen osztozom az ő álláspontjában, mert tény az, hogy a vasutasok éjt-napot eggyé tevő, fáradhatatlan igyekezettel, pontossággal, egész Európát tekintve példaszerűen és kipróbált magyar hazafisággal teljesitik kötelességüket. Jobb anyagi sorsukról tehát gondoskodni mindnyájunknak elengedhetetlen kötelességünk és a kormánynak is kötelessége. Ami a kisgazdáknak és kisiparosoknak és minden más társadalmi osztálynak nehéz helyzetét illeti, ezekre vonatkozólag szintén megszívlelendő igazságnak adott hangot, előttem szóló t. képviselőtársam. Ezekre beszédem folyamán kellő részletességgel rá fogok térni. Beszédére való visszhangul azonban mindenesetre nem hagyhatom el azt, hogy a kisgazdahitel, amelyet nyújtottak, -a kisipari hitel, amelyet nyújtottak vagy ígértek, kevésnek bizonyult a szükségletek mérvéhez képest. A kisgazda és kisiparos ma egyébként nyomorog Magyarországon, az elviselhetetlenül nagy adóterhek egyként sújtják mindkét társadalmi réteget. Küszködök az árral, a vizbefulással egy tartja benne a lelket, hogy becsületes magyar hazafisággal összefogólag teljesítenie kell kötelességét a nemzeti jövő iránt. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ami mostmár azt illeti, hogy t. képviselőtársam tiltakozott Mészöly Gedeon szegedi egyetemi tanár urnák a kisgazdatársadalom ellen intézett diszelőadásos merénylete ellen, teljesen osztozom az ő nézetés véleménynyilvánjtáisában. Mindenesetre azonban rá fogok mutatni beszédem folyamán arra, — ne méltóztassék ezt kicsinylésnek venni, talán csak ugy méltóztassék venni, mintha az előttem szóló t. képviselőtársam a konzetkvenciák levonáisában nem ment volna el a végső határig — hoí?y nem ütött teljesen a szögnek a fejére. Mészöly Gedeon Tótágas című darabját, amelyről először azt mondotta a t. tanár ur, hogy szépirodalmi mű és a pártpolitikusoknak semmi közük sincs hozzá és amelv darabjáért már második nyilatkozatában bocsánatot kért a kultuszminister előtt a magyar kisgazdatársadalomtól. ugy veszem, mint egy tervszerűen megcsinált és előkészített epizódját annak az évek óta készített akciónak, (Csizmadia András: Én is ugy veszem!) hogy a kisgazdauralmat, helyesebben az úgynevezett kisgazdauralmat — mert ilyen lényegileg ma sincs — kompromittálják orszás:-világ színe előtt. (Csizmadia András: így van! Tökéletesen igaza van!) Ezek után méltóztassék nekem megengeni, hogy indokoljam, miért fogom felszólalásommal esetleg kissé hosszabb ideig is igénybevenni a t. Ház türelmét. Mint egyedüli olyan képviselő, aki most is, mint először 1910-ben, 17 esztendővel ezelőtt, a régi függetlenségi és 48-as párt prosrrammjávai választattam meg az általános képviselőválasztások alkalmával, a Kossuth névnek és a Kossuth-hagyományok-