Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

u Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 19.27 május 31-én, kedden. én is rajta voltam, mert kerületemben 2000 szegény embert tettünk háztulajdonossá. — (Rothenstein Mór : Szegény ember és háztulajdonos í) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy Györki képviselőtársamnak ezt a teljesen méltatlan és képtelen beállítását tisztelettel visszautasítsam. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Ugyancsak a házszabályok értelmében Fábián Béla képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Fábián Béla: T. Képviselőház! Nem szívesen szólalok fel személyes kérdésben, annál kevésbbé, mert a r múlt nemzetgyűlésnek ez mindennapi jelenségévé fajult, hogy mégis kénytelen vagyok felszólalni, ennek oka egyrészt az a beszéd, amelyben tegnap a képviselőház ülésén az úgynevezett klinikai különszobák kérdésével foglalkoztam, másrészt egyes tanár uraknak az a szokása, hogy az általuk megoperált betegek után, akiket a klinikákon operálnak meg, külön díjakat szednek. Á képviselőház tegnapi ülésén a túlsó oldalról meglehetős visszatetszéssel fogadták kijelentéseimet, nemcsak a minister ur, hanem a túlsó oldalon egyes igen t. képviselőtársaim is, akik azokról a dolgokról, amelyeket itt a képviselőházban kötelességemnek tartottam elmondani, nem birtak tudomással. Ezek a t. képviselőtársaim, a tegnapi nap folyamán állandóan azt kiáltották közbe: neveket, neveket! Én akaratom ellenére — célom ugyanis javitás és nem botrányokozás volt — kénytelen voltam egyes egyetemi tanár urakat megnevezni, akiről tudom, hogy ők a különszobákban kezelt betegek után honoráriumokat fogadnak el, illetve követelnek, s akik honoráriumot követelnek azok után a betegek után is, akiket közös kórtermekben ápolnak. Tegnap tehát a kultuszrninisterium részéről és a jelenlevő kultuszminister ur részéről is az általam előadott tényállítások a legsúlyosabb tagadásban részesültek és a kultuszmiűister ur ezeket ugy fogta fel, mint az egyetemi tanárok ellen intézett legsúlyosabb támadásokat. Erre rna reggel a reggeli lapokban e^y és ugyanazon kolumnán megjelent a kultuszministeriumnak egy hozzám intézett felhívása, — amely nekem alkalmat adott, hogy személyes kérdésben felszólaljak — továbbá báró Kéthly László és Verebely Tibor egyetemi tanár urak nyilatkozata. Méltóztassanak megengedni, hogy először az egyetemi tanár urak nyilatkozatával foglalkozzam. Báró Kétly László egyetemi tauár ur klinikai szerepéről itt a Házban, mint országgyűlési képviselő bizonyos kritikát mondottam és ő teljesen objektive nemcsak hogy megállapítja azoknak az állításoknak valódiságát, amelyeketa képviselőházban hangoztattam, hanem egyszersmind azt is kijelenti, hogy (olvassa): »Az élelmezési panama kérdésében Fábián képviselő urnák nem volt igaza akkor, amikor a képviselő ur az egyetemi tanárokat vonta felelősségre azért, hogy a klinikákon rossz, élvezhetetlen és büdös húsokat fogyasztanak a betegek, mert azért nem ők a felelősek, hiszen a klinikai tanárok, mint ezt a klinikai tanács jegyzőkönyveiben bárki megtekintheti, a kultuszmin isteriumban állandóan kifogásolták az élelmezési hibákat.« Ugyancsak a tanár ur nyilatkozatából megállapítható az is, hogy a tanárok tényleg külön díjakat szednek a betegektől, sőt hallom azt is, hogy a kultuszminister ur, aki a tegnapi nap folyamán még adatokat és neveket kért, és a kultuszministerium, amely engem hivatalosan felszólított, hogy a neveket és az adatokat a parlamenten kivül is ismételjem meg, ma már arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezeknek az egyetemi tanároknak joguk volt arra, hogy külön díjakat szedjenek. A kultuszministeriumnak tegnap és akkor is, amikor ezt a hivatalos nyilatkozatot kiadta, tudnia kellett volna, hogy mi szabad az egyetemi tanár uraknak és mi nem szabad és nem az egyetemi tanár urak nyilatkozata után kellett volna feleszmélnie. Hiszen furcsa, hogy egy képviselő felszólalásából kell a kultuszministeriumnak megtudnia, mi történik az egyetemeken és az egyetemi tanárok nyilatkozataiból kell értesülnie, mi szabad az egyetemeken. A kultuszministeriumnak már tegnap is tudnia kellett volna azt, hogy szabad-e az érvényben levő rendeletek alapján az egyetemi tanár uraknak külön szobák után, az operációk után külön díjakat fizettetni, van-e ilyen rendelet, vagy nincsen. (Farkas Elemér : Van ilyen rendelet !) Igen, a gróf Zichy János-féle rendelet, de tegnap még nem tudták ezt. (Zaj a jobboldalon.) A minister ur tegnap még mindig utakat tett * Nagy Árpád ministeri tanácsoshoz és az az államtitkár úrral, a kultuszminister úrral együtt nem tudták megállapítani, van-e ilyen rendelet. De ilyen rendeletnek véleményem szerint nem is volna szabad lenni, mert nem szabad, hogy az állam által fentartott klinikákon az egyetemi tanárok külön díjazás ellenében kezeljenek. Pedig amint mára kiderült, nemcsak a külön szobákban kezelt betegek után, hanem azok után a betegek után is szednek díjakat, akik közös kórtermekben vanna k Kéthly László egyetemi tanár ur nyilatkozatából egészen röviden meg kell még állapitanom azt, hogy egyes egyetemi tanároka klinikákfentartására saját zsebükből száz és százötven millió koronákat fizetnek. Mint Kéthly egyetemi tanár ur mondja (olvassa): »Lehetetlen állapot az, hogy egyes klinikai tanárok még éveken át 100—150 millió koronát fizessenek a saját zsebükből a laboratóriumok, könyvtárak kiegészítésére, a B-listára helyezeit, de nem nélkülözhető ápolók, stb, fizetésére.« Én ezt az egész magyar kultúra s az egész magyar klinika-ügy szégyenfoltjának tartom. Figyelmébe ajánlom a kultuszminister urnák Kéthly tanár urnák ezt a nyilatkozatát s bátor vagyok figyelmébe ajánlani azt is, hogy az egyetemeken 8 esztendőn keresztül dolgozó szegény gyakornokok és tanársegédek, a magyar tudományos élet jövendő reménységei, még étkezést sem kapnak, pincelakásokban laknak. Erre vonatkozólag nekem még választ nem adott. Ismételten megállapítom, hogy nem szabad a »Fenn az ernyő nincsen kas« politikáját folytatnunk, hanem tanuljuk meg a magyar paraszttól azt, hogyha szegény vagy, ne táncolj. Sokkal fontosabö az, hogy nekünk legyenek idehaza kitűnő embereink, akiket a klinikákon kiképeznek s akik nem éheznek, semhogy Collegium Hungaricum-aink legyenek Zürichben, Rómában, Berlinben és nem tudom még hol szándékszik a minister ur ilyet létesíteni . . . Elnök : A képviselő ur személyes kérdésben kért szót, méltóztassék ebben a keretben megmaradni. Fábián Béla : Mindezek után meg kell állapítanom, hogy ugy Verebely tanár ur, mint báró Kéthly László tanár ur nyilatkozataikban mindazokat, amiket én itt a képviselőházban elmondottam, teljes mértékben ismerik és kijelentik, hogy az én állításaim a tényeknek megfelelnek. Ezekkel a nyilatkozatokkal egyidejűleg jelent meg a kultuszministerium nyilatkozata, amelyben a következők foglaltatnak, (olvassa): »^ félhivatalos jelenti : A képviselőház hétfői ülésén Fábián Béla képviselő egyes professzorok neveinek megemlítésével súlyos vádakat emelt a budapesti egyetem orvosi karának egyes klinikáin állítólagkövetet szabálytalan eljárásokról és egyúttal kilátásba helyezte, hogy ülés után a ministernek