Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Àz országgyűlés képviselőházának (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Györki Imre: T. Képviselőház! A 117. § arról rendelkezik, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet miként gondoskodik az orvosok felvételéről. A bizottság elé került első javaslatba olyan rendekezés volt felvéve, hogy a kinevezendő orvosokat a főorvos és az orvosi tanács meghallgatásával az elnökség fogja megválasztani. Ezen a rendelkezésen azonban módositottak és a szövegben most már olyan intézkedés van, hogy az intézet elnöke köti meg az orvosokkal a szerződést. Ebből a szövegezésből nyilvánvaló, — amint azt már a korábbi szakaszoknál elmondottam — hogy az önkormányzat itt csak látszatönkormányzat s hogy annak semmiféle komoly hivatása ebben a testületben egyáltalában nincsen. A 115. §-nál láttuk, hogy az önkormányzatnak nem lesz semmiféle befolyása, ingerenciája, hatásköre arravonatkozólag, hogy megválassza azokat a tisztviselőket, azokat az alkalmazottakat, akikkel az ügykezelést el kivánják látni. A 117. §-ban viszont azt látjuk, hogy a munkások és munkaadók részéről az igazgatóságban bennülő tagoknak semmiféle befolyásuk nincs arra, kik legyenek azok az orvosok, akikre a tagok egészségügyi ellátása van bizva. Épen ezért én azt javaslom, hogy a 117. §. másodikbekezdésének utolsóelőtti sorába az »elnöke« szó helyett »elnöksége« szó iktattassék be, hogy ezzel módot adjunk arra, hogy az elnökségben bennüllő önkormányzati szervek befolyást nyerjenek az orvosokkal kötendő szerződésre. Elnök: Szólásra következik? Petrovícs György jegyző: Gál Jenő ! Gál Jenő: T. Képviselőház! A 117. § a 226, § nélkül nem érthető és nem magyarázható. A 226. Í-nak a 117. §-szal való összefüggése azért fontos, mert az első kinevezés a 226. § alapján történik és ott az elnöknek a joga, hogy még azon szervek meghallgatása alól is felmentést ad, amelyek a 116. §-ban némi korrektivumként szerepelnek. Én az egész munkásbiztositási törvényjavaslatot a maga lényegében gyógyítási és orvosi kérdésnek tartom és az általános vitánál is arra helyeztem súlyt, hogy az intézet vezetése, adminisztrálása gyógyítási jellege orvosi kézben összpontosuljon, hogy másodrendűvé váljék az adminisztráció és elsőrendű legyen az orvosi kezelés. A mélyen t. minister ur megjegyzése ebben a tekintetben egy parallellát váltott ki. Ö azt mondotta, hogy ez az okfejtés ugyan azt jelentené, mintha valaki az igazságszolgáltatást az ügyvédekre kivánná bizni. Én bátor vagyok ennek a hasonlatnak tévességére rámutatni. Pereknél a felek jogi vitájáról van szó, ott különböző nézetek lehetnek s igy a vitának helye van, de a betegségnél csak az orvos lelkiismeretben kérdése a döntő s igy vitának nincs helye. Mivel pedig ez az intézmény csak azért létesült, hogy a betegek jól, olcsón, lelkiismeretesen kezeltessenek, ennek a kérdésnek épen leglényegesebb része az orvosok kiválogatásának módja. Ebből a szempontból arra kérem a mélyen t. minister urat, járuljon hozzá ahhoz a módosításomhoz, amely a 117. § második bekezdésének utolsó mondatát változtatná meg olyképen, hogy a szerződést a pályázók egyikével az intézet nevében az intézet elnöke köti meg, aki orvos legyen. Ha a javaslatban az, állana, hogy orvos lesz az, aki élén áll ennek az intézménynek, akkor sok kifogás elmaradt volna. Ha orvos az, aki a szerződést megköti, akkor abban meglesz a kellő körültekintés a kiválogatás 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 501 módjára nézve, meglesz a kartársi érzület, meglesz az orvosnak magas piedesztálra való helyezése, aminek e javaslat minden szakaszából ki kellene tűnnie. Ha az orvost ilyen magas piedesztálra helyezzük, akkor ugy a biztosítottak, mint maguk az orvosok jobban biztosítanák azt a harmonikus együttműködést, amelyet a minister ur is kontemplál e javaslat által. Ezen a réven az individuális gyógykezelés útját is egyengethetnénk, hiszen lehetővé válnék, hogy minden beteg megfelelő orvoshoz jusson. De ennek egyik garanciális eleme épen az volna, hogy az, aki a szerződést megköti, tudjon válogatni az orvosokban, hogy erre, vagy arra a szakra milyen orvost válasszon; ez a megoldás lehetővé tenné, hogy minden más szempont kiküszöbölődnék s egyedül a gyógykezelés szempontja lenne irányadó. Azt hiszem, ezt a garanciális elemet nem utasitja el magától a minister ur, hiszen ezzel sok olyan szempontot zárhatnánk ki, amelyek uj méltóságok, befolyások kreálásával kapcsolatban mindig felmerülnek, valahányszor egy nagyfontosságú állás betöltéséről van szó. Méltóztassék elhinni, hogy a közéletben nagy rezonanciája volna annak, ha a munkásbiztositás élére egy orvost helyeznének, ha az orvosoknak adnák meg a törvényben ezt a prerogativát, hogy ennek a gyógyitási intézet élén nem egy adminisztrtiv delegée szerepelne, nem egy politikus vagy egyéb téren szereplő, a számvetésben vagy az adminisztrációban jártas egyén, hanem egy orvos, mert hiszen, ha orvosok lesznek alárendelve az elnöknek a gyógykezelés kérdésében, akkor nem fogjuk elérni azt a célt, amelyet a munkásbiztositási törvény kontemplál. Hasonlóképen nem tudom megérteni, mit jelent az, hogy az intézet szerződött orvosainak jogaira, kötelezetítségeire nézve a szerződés rendelkezései irányadóak. Bocsánatot kérek, ilyen intézménynél a fegyelmi jognak, valamint az egyéb szabályoknak megvannak a törvényes feltételei, a törvényes feltételei megvannak, ezt nem is lehet szerződésileg szabályozni, mert egy contra legem szerződés amúgy is érvénytelen. Teljesen érthetetlen tehát, hogy beleiktatják már a törvény szövegébe, hogy nem a törvény, hanem a szerződés irányadó a kötelességekre és a felelősségre nézve. Épen azon közhivatali jellegből kifolyólag, amellyel felruházni méltóztatott ezen orvosokat. •. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nem lesznek közhivatalnokok!) Közhivatalnok megmondom, hogy miért. Mélyen t. minister ur, nemcsak akkor közhivatalnok valaki, ha a törvény annak nyilvánítja, hanem átutalt hatáskörben is vannak közhivatalnokok. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nem tartózik ide!) De idetartozik, mert akkor, amikor a munkásbiztositó intézetnél kirendelt orvqe valamely hirtelen szemlét végez, olyant, amelynek hatósági következményei vannak, akkor ő ebben a munkájában közhivatalnoki jelleggel jár el. Ezek az átutalt hatáskörök épen olyanok, mint a vasúti kalauznak a rendőri jellege akkor, mikor ő abban az átutalt hatáskörben eljár; épugy közfunkcionáriusok azok a közérdekből és közszolgálatban eljáró orvosok is. Mélyen t, minister ur, ezek annyira meggyökeresedett jogtétlelek... (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Rendben van, de nem méltóztatik érteni a dologhoz!) Bocsánatot kérek, ezeket a szerződéseket nem is ismerjük, nem is láttuk, még talán a mélyen t. minister ur maga sem tudja, hogy miket fognak ezek tar-