Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

490 Àz országgyűlés képviselőházának kötelességüket. A két fél veszekszik a járulékok, a beneficiumok megállapítása körül, az egyik a segélyezés mérvét akarja emelni, a másik a terheket akarja csökkenteni, a két fél azonban mindig megegyezett és ha az életben valami megegyezés alapján történik, különösen munkások és munkaadók között, f tudjuk, hogy az érvényesül az élet egész vonalán, mert hiszen abból áll az egész életküzdelem, hogy a szembenálló felek harcolnak, de megegyeznek, küzdenek, ellentétes érdekek irányitják és mozgatják őket, de ha megegyeznek, az szilárd valami, sokkal szilárdabb, mintha felülről oktrojálják és irányitják, mert fedi az életet és azt a szükségletet, amely megvan, akkor elérte a legmagasabb csúcspontját és nyugvópontra jutott. Itt azonban nem fog nyugvópontra jutni, mert szemben fog állni az autonómia az elnökséggel és ministeriummal, az egyéntől fog függni, amint látjuk, hogy egyik szolgabíró vagy egyik főispán igy kezeli a dolgokat, a másik ugy, tehát ki van szolgáltatva mindig annak a szeszélynek, amely egy emberen múlik, ki van szolgáltatva a ministeriumnak, ahol szintén egy emberen múlik, hogy döntsön valami reális gyakorlati előnyről, imig a másik rendszer, ahol ki van kapcsolva a kinevezés, ahol maguk választják, reális erők alapján áll és ott féltékenyen őrzik az elért eredményt. A másik kérdés, amelyet itt Györki képviselőtársam felvetett, az, hogy ez az állás összeférhetlen legyen a képviselőséggel. Gaal Gaston t. képviselőtársam ugy értelmezte, hogy olyan természetes az elnöknek és alelnöknek a képviselőséggel való összeférhetlensége, hogy ezt kimondani sem kell. Utána Láng János képviselőtársunk előterjesztett egy javaslatot. Igaz, hogy visszavonja, de még nem tudjuk a kormány álláspontját, a minister ur még nem nyilatkozott, vájjon ezek az elnöki állások a képviselőséggel összeférhetlenek-e vagy sem. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Igen!) A törvény szerint nyilvánvaló az összeférhetlenség esete. (Felkiáltások jobbfelől; Összeférhetlen! Aláírjuk!) Ennél frappánsabb összeférhetlenségi eset nem is lehet. (Erdélyi Aladár: Az 1. $-ban ki van mondva!) Bocsássák meg, ha mégis szólok erről néhány szót. Talán az a felzúdulás, amely a Lángféle javaslat nyomán támadt, váltotta ki ezt. Valaki talán mégis inspirálta, megtétette azt a javaslatot, hogy ezen állásnál az összeférhetlenség esete ne forogjon fenn. A javaslat itt elhangzott, ez tehát bizonyítéka annak a légkörnek, amelyben élünk, hogy milyen könynyedén lehet és akarnak kérdéseket itt elintézni, hogy még ilyen súlyos esetben is, amikor nyilvánvaló az összeférhetlenség esete, mikor ez nem is problematikus, felmerülhet ilyen indítvány, hogy ez az eset ne essék az Összeférhetlenségi törvény alá. Ezt meg kellett végre állapítani, mert itt hangzott el a Házban és ez élénk fényt vet a mi törvényhozásunkra, mert bizonyítja, hogy milyen könnyen lehet reakciós, rossz intézkedéseket a törvényekbe bevinni, milyen könnyen lehetséges ilyen intézményt pórázra fűzni és függővé tenni attól a politikai hullámveréstől, amely erre vagy arra kavarog. Nagyon kérem a t. Képviselőházat, hogy ezt a javaslatot a bizottság szövegezésében ne fogadja el. Nagyon furcsa helyzetbe fognak kerülni, higyje meg a minister ur is, igen sok zökkenést és bajt fog előidézni, ha nem azokon a reális erőkön épül fel az önkormányzat, amelyeken felépülnie kellene, hanem felülről diktált korcs valami, olyan fából vaskarika 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. lesz, amely nem felel meg az erőviszonyoknak és nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellene. Én tehát kérem a t. Képviselőházat, hogy idevonatkozólag Györki képviselőtársam beterjesztett javaslatait fogadja el. Elnök: Láng János képviselő urat illeti a szó a házszabályok 207. §-a alapján. Láng János: T. Ház! Tisztelettel kérem az elnök urat, hogy a llíí. §-nál beadott indítványomat méltóztassék tárgytalannak tekinteni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök: Helyes. Szólásra következik? Szabó Zoitan jegyző: Kothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ennél a pontnál minden bekezdésnél lehetne aggályainkat szóvátenni, mert minden egyes bekezdése a múlttal szemben olyan rendelkezést tartalmaz, amellyel nem igen lehet a haladás barátjának egyetértenie. Mindjárt az első bekezdés arról szól, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet elnökét az államfő nevezi ki. Szerencsétlen ötletnek tartom, hogy a törvény tervezője az államfő hatáskörét igy kívánja tágítani. Nem igen lehet megérteni, hogy miért volt szükség arra, hogy a betegsegélyző intézetnek harminchat évi fennállása után ilyen uj intézkedéssel jöjjenek a törvény tervezői. Ha a múltban azt tapasztalták volna, hogy az elnökök, akiket az autonómia a saját kebeléből választott, feladatuknak nem tettek volna a törvény intenciói szerint eleget, akkor meg lehetne érteni ezt az ujitást. Ha azonban nézzük, hogy a múltban mikép működtek az elnökök, akkor emlékeztetni kívánom a t. Képviselőházat arra, hogy amikor a Kerületi Pénztár ós az Országos Munkás Betegsegélyző Pénztár fúziójáról volt szó és Vörös László kereskedelemügyi minister elnöklete mellett ankétot tartottunk, akkor az elnöki kérdés megoldása is szóba Járult, hogy lehet ezt a kérdést megoldani, hogy a két elnököt, a Kerületi Pénztár és az Országos Munkásbetegsegélyző Pénztár elnökét valami sérelem ne érje. Akkor Vörös László minister azt mondotta: a kérdés egyszerű és könnyen megoldható ugy, hogy mindkét fél, a munkás- és munkaadó érdekeltség azzal meg legyen elégedve, ha felváltva az egyik ciklusban a munkáltató érdekeltség, a másik ciklusban a munkásérdekeltség fogja választani az elnököt és amikor az elnök a munkáltató érdekeltségből kerül ki, akkor az alelnököt a munkásérdekeltségből választják. Tényleg igy alakult a helyzet anélkül, hogy ebből valami baj keletkezett volna. De miéi ti Azért, mert ebből a helyzetből egész természetesen becsületes versengés alakult ki: a munkáltató elnök elnökösködése aiatt igyekezett az intézet érdekében mindent elkövetni, hogy ez fejlődhessék s ugyanezt tette a munkásérdekeltség részéről megválasztott elnök is, tehát ez a versengés nem volt az intézet kárára. Ha tehát ez igy volt, akkor kérdem a t. Házat, miért van szüksége az igen t. népjóléti minister urnák arra, hogy most ne a két érdekeltség válassza^ az elnököt, hanem a, kormány javaslatára az államfő nevezze ki? Én ugy látom, hogyha a mindenkori elnök kinevezéssel fog kerülni erre az exponált helyre, nem igen fog azzal törődni, hogy mi esik jól a két érdekeltségnek, amely két érdekeltség az anyagi terheket viseli, hanem azzal fog törődni,_ hogy a mindenkori kormány tetszését elnyerje, ez pedig semmi körülmények között nem: lehet az intézet érdeke. Az önkormányzat igazgatósága az elnöki székbe ilymódon ültetett egyéniség iránt nem lesz a legnagyobb bizalommal és