Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselöházanoJi veszitett a munkaképességéből 50%-ot, ha később valamely szerencsés életkörülmény vagy valami szerencsés gazdasági konjunktúra következtében tud is talán egy ideig annyit keresni, mint amennyit keresett két kézzel munkaképességének épsége mellett a baleset előtt, ez még nem jelenti azt, hogy tőle a járadékát meg lehet vonni, vagy őt a szerzett jogaiban meg lehet csonkitani. Erről van szó, ezt kell itt ebbe a szakaszban precizirozni és erre kell ügyelni. Azt hiszem, a minister ur sem ellenzi azt a törekvést, hogy igyekezzünk precizek lenni és igyekezzünk minden olyan kétértelműséget a törvényjavaslatból kiirtani, amely azután komplikációkra és szerzett jogok megvonására adhat alkalmat. Elnök: Kivan még valaki szólni"? (Nem!) Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Ha Györki Imre t. képviselőtársam a szöveget alaposan megnézte, abból az emberséges szempontból kiindulva, amelyet méltóztatott hangsúlyozni, akkor épen ellenkezőleg azt kell kérnie, hogy maradjon meg a szöveg eredeti formájában. T. i., ha a két fogalmat — munkaképesség és keresőképesség — vesszük, összehasonlítjuk egymással, akkor nyilvánvaló, hogy a munka a kereset eszköze, ennek következtében a keresőképesség a generális fogalom és a munkaképesség az eszközhöz fűződő fogalom. Amikor tehát én a baleset elbirálásánál nem a munkaképesség csökkenését, hanem a keresőképesség csökkenését veszem figyelembe, emberségesebben járok el a munkás érdekében és ezt mindjárt be is fogom bizonyitani. T. i. az első mondat igy szól (olvassa): »A baleseti biztositás a biztosítottat az üzemi balesettel okozott keresőképtelenség vagy keresőképességcsökkenés fejében« ... Méltóztatik tehát látni, hogy a generálisabb fogalmat kapcsolom hozzá az üzemi balesethez, nem pedig a szűkebb fogalmat, mert hiszen ha a szűkebb fogalmat kapcsolnám és azt mondanám: »az üzemi baleset által okozott munkaképességcsökkenés«, akkor ezt lehetne ugy érteni, hogy az illető üzemben végzett vagy felhasznált munkaereje csökkent csak, ellenben másfelé - még fel lehet használni, tehát a keresőképessége még megvan. Ha azonban azt mondom, hogy ez az üzemi baleset a keresőképességet csökkentetté, akkor az általános fogalom szempontjából mérem ki a kártalanítást a munkásnak, tehát emberségesebben járok el, úgyhogy épen e szempontból Györki és Propper t. képviselőtársaim szempontjából kérem, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a 69. §-t a bizottság eredeti szövegében elfogadni, szemben Propper Sándor képviselő ur módosításával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik") Többség! A Ház a bizottsági szövegezést fogadta el és igy Propper Sándor képviselő ur indítványa elesik. Következik a 70. §. Kivan valaki a szakaszhoz szólani'? (Senki!) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 71. §. Szabó Zoltán jegyző: Kócsán Károly! Kócsán Károly: T. Képviselőház! A 711 Vszal kapcsolatosan a t. minister úrhoz egy kérdést intézek a baleseti sérültek érdekében, kérve ennek kegyes teljesítését. A 71. § hivat71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 457 kőzik arra, hogy az üzemi baleset következtében mily kártalanítások járnak, hivatkozik a 31. §-ra, amely felsorolja ezeket és itt kétféle lehetőséget nyújt a gyógyászati segédeszközök egy olcsóbb és egy költségesebb módjával. Hiszen az volna ideális, ha szabadon lehetne megadni kötöttség nélkül ugyanazokat a segélyeszközöket, amelyek szükségesek. Az alapszabályok 30. %-& módot nyújt a minister urnák, hogy ezt a lehetőséghez mérten kiterjessze. Csak egy konkrét esetet mondok el és ennek kapcsán kérek általános intézkedést. Épen a javaslat tárgyalásával kapcsolatban egy baleseti sérülés következtében féllábú fiu mondotta el nekem az ő esetét. Néki az alapszabályok szerint egy műláb jár, a műláb azonban a gyakori használat következtében megromlik és akkor be kell küldeni javítás végett. Két műlább azonban nem jár s olyankor segédműlábat adtak, amely azonban szerintem használhatatlan, úgyhogy a foglalkozását annak használatával nem tudja ellátni. Természetesen reklamálta, hogy tökéletesebb, használható műlábát kapjon arra az időre, amig az eredeti, neki járó műlábát kijavítják. De azt a választ adták neki, hogy alapszabály szerint nem jár több, csak egy műláb. Mondom, kapott egy rosszat, használhatatlant. Mit tegyen hát? Igazán nem tudtam megmondani. Ha nincs precízen megállapítva és kimondva általánosságban, hogy rendes műlábát adjanak, nehéz az ilyen emberen segíteni. (Mozgás.) Elnök: Nagyon kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék valamivel hangosabban beszélni. Sem én nem hallom, sem a gyorsírók nem hallják ! Kócsán Károly: Hogy ez, az intézkedés megfelelő legyen, ahhoz kívánatos, hogy járjon az illetőnek két műláb, egy rendes és egy tartalék, amely tartalékot épugy használhassa, mint a javítás alatt lévő eredetit, mindaddig, amig az intézet a műlábát tökéletesen megcsinálja. E szakasszal kapcsolatban tehát azt a kérést intézetni a t. minister úrhoz, hogy a 31. $-ban nyújtott felhatalmazásnál fogva legyen, azon, hogy ez az intézkedés a legtökéletesebb legyen. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem,!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A balesetet szenvedetteknek, tehát a sérülteknek gyógykezelésénél messzebb megyünk a dolog természeténél fogva, mint a biztosítottak egyéb betegségeinél. Ami a konkrét esetet illeti, ez a végrehajtáshoz tartozik és nagyon csodálom, hogy a végrehajtó közeg nem emelkedett a törvény, illetve a rendelet magaslatára. A rendelet ugyanis azt mondja, hogy a balesetet szenvedettnek egy műláb jár. Ha ez igy van, akkor a törvénymagyarázat szerint, amely azt mondja, hogy favores sunt ampleandi, vagyis azt, ami előny, teljes mértékben kell számítani, mondom, e törvényes szabályozás értelmében a végrehajtó közegnek ugy kell eljárnia, hogy az az egy műláb de facto rendelkezésre álljon. Hogy ez a de facto hogy érhető el, ez a végrehajtás dolga és épen a konkrét eset kapcsán köszönöm, hogy szives volt felhívni figyelmemet, a végrehajtásnál gondoskodunk majd arról, hogy a végrehajtó közegek a törvényes rendelkezést teljes mértékben hajtsák végre. (Helyeslés.) Kérem a bizottsági szöveg elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 72. §. Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre!