Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

448 Az országgyűlés képviselőházának mával többször figyelmeztette arra, hogy neki a kereső munkássága ártalmára lesz és esetleg gyógyulását a szülés után késleltetni fogja. Különösen textil- és vegyészeti gyárakban, de azokban a többi iparokban is, ahol a kereső nő nehéz munkát végez és nem hagyja abba munkáját, csak a 9-ik hónapban, könnyen előfordulhat, hogy az orvos utasításának ez a szerencsétlen asszony szándékosan nem tesz eleget, mert nem tud eleget tenni. Különösen a hadiözvegyekre, akik maguk tartják el első házasságukból származó néhány gyermeküket s akik később másodszor férjhez menve, újból gyermeket szülnek, könnyen állhat az, hogy az orvos utasításának nem tudnak eleget tenni. Kérem ezért a minister urat, hogy szíveskedjék nekem megnyugtatást adni, hogy ilyen esetekben a terhességi segélyek elvonása nem fog bekövetkezni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Alföldy t. képviselőtársam javaslata annyira világos, hogy egyszerűen csak legyen szabad kijelentenem a magam részéről való hozzájárulásomat. Ami Kéthly t. képviselőtársam aggodalmát illeti, én azt hiszem, hogy nem méltóztatott a dolgot egészen átgondolni. A terhességi segély az utolsó négy hétben jár, az a nehézség tehát, hogy az orvos utasításait nem követi, az csak erre az utolsó négy hétre, vagyis a 9-ik hónapra vonatkozhatik. Viszont tény az, hogy előfordulhat ez az eset. Erre vonatkozólag nem tudok más értelemben megnyugtató kijelentést tenni, mint azt, hogy az autonómia a maga részéről azokat a méltánylást érdemlő körülményeket, amelyek mentesíteni fogják az ilyen teher alól az illető biztosítottat, mindenesetre figyelembe fogja venni. Kérem tehát, hoigy Alföldy képviselőtársam javaslatával kiegészítve a bizottsági szöveget méltóztassanak elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 42. §-t aneg nem támadták, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a hozzá ajánlott pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pótlást elfogadta. Következik a 43. %. Esztergályos János jegyző (olvassa a 43. és a 44. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 45. §-t): — Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az 1907. évi XIX. te. olyképen rendelkezett, hogy azok a biztosításra kötelezett tagok, akik a pénztártól járó szolgáltatásaikat teljes egészében igénybe vették, ujabb megbetegedés esetén csak akkor kapnak a pénztártól segélyt, ha a segélyezés kimeritése és az újból való megbetegedés között 8 'heti idő eltelt. Az 1907-es törvénynek ezt az intézkedését a most tárgyalt törvényjavaslat 45. §-a hat hónapban kivánja megállapitani. Én ezt rendkívül sérelmesnek tartom, különösen sérelmesnek tartom a mai viszonyok közepette. Ha nekünk rokkantbiztositásunk volna, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor talán még megnyugtatónak találnám a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, ezt az úgynevezett 6 hónapi várakozási időt, mert ezáltal azokat, akikről nyilvánvaló, hogy nem a betegségi szolgáltatásokra vannak ráutalva és akiknek a gyógykezeltetése nem a betegségi biztosítás feladatkörébe esik, a rokkantbiztositás körébe 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. kellene átutalni. Ebben az esetben természetesnek találom, hogy egy szigorúbb intézkedést léptessünk életbe annál, mint amilyent az 1907. évi XIX. te. megállapitott, amíg azonban nálunk a rokkantbiztositás törvényesen szabályozva nincs, mindaddig helytelen és embertelen dolog kizárni azokat a szerencsétleneket, akiknek betegségét az orvostudomány nem tudta meggyógyítani és akik, rokkantsegélyezés nem lévén, kényszerítve vannak arra, hogy akár rokkantán is, akár rossz egészségügyi viszonyok között is, de mégis munkát vállaljanak és később a munkavállalás folytán a pénztárnál megszerezzék a jogosultságot arra, hogy annak szolgáltatását még egyszer igénybe vehessék. Ezért tehát mindaddig, amíg a rokkantbiztositás törvényes intézkedéssel rendezve nincs, én az eddigi állapotot tartom fentartandónak és azért a 45. §-nál a következő módosításokat javaslom: Az 1. bekezdés 4-ik sorában »6 hónap«, a második bekezdés utolsóelőtti és utolsó sorában »6 hónapon«, a harmadik bekezdés 4-ik sorában »6 hónap« szavak helyébe mindenütt »8 hét« szavak iktattassanak be. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A törvényjavaslat minden anyagi rendelkezésénél megjelenik a pénzügyminister ur szelleme, amely abban kulminál, hogy: sokat venni és keveset adni. Ebben a szakaszban különösen jelentkezik ez a pénzügyministeri szellem és nekem a gyanúm, hogy ezt a %-t a pénzügymirristeriumban alaposan átnézték és a pénzügyministeri szellemet alaposan beiktatták a törvényjavaslat minden egyes olyan szakaszába, amely ilyen szolgáltatásokról rendelkezik. Gyiöírki Imre képviselőtársam utalt arra, hogy az 1907 : XIX. te. nyolc hétben állapítja meg ezt a terminust és ha itt' ez a nyolc hét kevésnek látszik is, ennek az a míagyarázata hogy nincs aggkori és rokkantbiztositásunk, nincs tehát olyan társintézmény, amely a betegsegélyzőtől a beteg tagot átvegye és tovább gondozza. A szociálpolitikai hálózat hiányossága az, amely a nyolc hetet : megindokolja, egyébként ez a hat hónap megállaná a helyét, így azonban méltóztassék: elgondolni, hogy mi történik egy munkással, aki hoszabb-rövidebb kereső foglalkozás után megbetegszik és valamilyen makacs betegség következtében kénytelen kimeríteni egy teljes eszetendei szolgáltatást a pénztártól, de- még mindéig nem gyógyult meg és ha folytatja a kereső foglalkozását, azt csak nehezen tudja folytatni, die mégis folytatni kénytelen, mert hiszen semmi más keresetforrása, nincs, vagyona nincs, tartalékai nincsenek, máshonnan segélyezést nem kap, tisiztán rá van utalva vagy a munkára, vagy a betegsegélyző pénztlár szolgáltatásaira. Az esztendő leteltével tehát uijra elmegy dolgozni, mert kénytelen elmenni dolgozni és ekkor előáll az a jogi non sens, hogy ő, mint biztosításra kötelezett tag, tagjává válik a pénztárnak, a munkáltatója bejelenti, mert bejelenteni köteles a foglalkozás első percétől kezdve, ő megbetegszik, tehát szerzett jogok alapján igénybe akarja venni a pénztár szolgáltatásait, de nem tudja igénybe venni, mert a pénztár nyilvántartásából konstatálják, hogy ez a tag már igénybe vett egy esztendei szolgáltatást ugyanebből a betegségből kifolyólag, amellyel most jelentkezik; előáll tehát, mondom, az a jogi non sens, hogy valaki szerzett jogot magának, de nem tudja igénybe venni, mert őt a törvény-