Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
r Àz országgyűlés hépviseíoházánah 70. ülése Í927 június í8-án, szombaton. 437 pl. a Hangya-szövetkezetet csak nagyon-nagy nehézségek mellett látják el cukorral. A magam részéről fel kell tételeznem, hogy a cukorgyárak be fogják látni ennek a kérdésnek jelentőségét. Bármennyire nem vagyok azonban hive az állami beavatkozásnak, olyan termelési ágnál, mely elsősorban tulajdonképen az áuain ingerenciájával folytatható és amels csak a vám alapján fog az egész vonalon érvényesülni, lehetetlenség, hogy a kormány elnézze, hogy egyoldalúan intézzék ezeket a kérdéseket és hogy meg ne védelmezze a különböző fogyasztási és termelési érdekeket. Egyelőre nem akarok beavatkozni, de figyelmeztetem a gyárakat, hogy ha kellő időbon észre nem térnek, a kormányt bele fog'ják kényszeríteni abba, hogy az egész termelést és az ármegállapítást is állami ellenőrzés alá vegyük. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Hunyady Ferenc: Abban a megnyugtató érzésben, hogy ez a kérdés a pénzügy minister ur teljes figyelmével találkozik, a vá iaszt hálás köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a minister ur válaszát tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik gróf Hunyady Ferenc képviselő ur második interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): „Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a földmivelésügyi minister ur, hogy a fagykár következtében elpusztult mezőgazdasági termel vények helyett vetett pót termel vények kül- és belföldi értékesítése biztosittassékf" Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! Bár a minister ur távol van, de minthogy interpellációm szövegét meg fogja kapni, egészen röviden elmondom annak tárgyát. Körülbelül három héttel ezelőtt interpelláltam a május 12-iki fagykár ügyében, abban a vonatkozásban, hogy a szőlőtermés legnagyobb része elpusztult. Le akarom szögezni, hogy bár igen tekintélyes képviselőtársaim támogattak ugy a memorandum aláírásával, mint helyeslésükkel, még mindig nem történt semmiféle intézkedés és végleges választ sem kaptam. Ennek következtében fel akarom hivni a távollevő minister ur figyelmét arra, hogy ezt a választ nemcsak én mint interpelláló képviselő várom türelmetlenül, de azok a képviselőtársaim is, akik a memorandumot aláírták, különösen a fagykár által sújtott vidéki kisgazdák, akiknek száma ugyan nem olyan nagy, mint gondoltuk, de mégis jelentékeny. Most a fagykárnak egy másik részéről akarok megemlékezni, amely a mezőgazdasági művelést érte. A földmivelésügyi minister ur ideiglenes válaszában igen helyesen rámutatott arra, hogy a szőlőn kivül egyéb vetemények is kárt szenvedtek. Minthogy azóta több mint egy hónap múlt el, meg tudjuk állapítani, hogy körülbelül melyek azok a károk. A legsúlyosabb kárt a rozs és az őszi árpa szenvedte, úgyhogy azt le kellett kaszálni és takarmánynak felhasználni. Ezenkívül a bab, a tengeri és a here szenvedett károkat. Ezeket utánvétessel pótolták ugyan, de az is, amely kibírta a fagyot, el van satnyulva, el van gyengülve. A herefélék első kaszálása rendkívül kis eredményt adott. A búzában is van kár, de hogy mennyi, azt nem tudjuk. Mindezeknél a veteményeknél a kormány nem tud a gazdáknak segítségére sietni, mert vagy lesz valami, vagy nem; a kormány intézkedésének helye nincs. Be helye van a kormány intézkedésének azon véleményekre nézve, amelyek a lekaszált rozsnak és őszi árpának helyébe kerültek, mint pótvetemények. Előre kell látni, hogy mi fog itt. történni. Gouverner c'est prévoir. A lekaszált rozs és árpa területén különféle pótveteményeket vetettek el a gazdák, elsősorban aprószemü tengerit, kölest és muhart. Minthogy azóta az időjárás elég erős volt, remélhető, hogy a pótveteményekből elég tekintélyes termésünk lesz. Maga a termés azonban nem elegendő, a termés értékesítése a fontos, mert mit ér vele a gazda, ha nem értékesíthető termése van a magtárában. így különösen fontos az értékesítés akkor, amikor a gazdák ezen pótvetemények magvait nagyon magas áron voltak kénytelenek hirtelen beszerezni. Tudjuk, hogy épen a muhar, köles és hajdina a normális években is a legnehezebben értékesíthető vetemény volt, s hogy a gazdák csak alacsony áron tudták értékesíteni, úgyhogy inkább tulajdon állataikkal etették fel. Képzelhető, hogy milyen lesz a helyzet az idén, amikor sokkal nagyobb terület van bevetve ezekkel a pótveteményekkel, ha sürgős gondoskodás nem történik. Nem állt módomban, hogy az egész ország területére nézve információkat szerezzek, hogy mekkora terület van bevetve, ezért kérnem kell a földmivelésügyi minister urat, hogy hivatalos szervei, a gazdasági felügyelők és szaktudósitók által vizsgáltassa ki, hogy mekkora terület és milyen pótveteményekkel lett bevetve. Azt is tudnunk kell, hogy ez a terület hogyan viszonylik a más években ilyen veteményekkel bevetett területekhez. A várható terméseredmény-jelentésekből és a vetőmagszükségletből körülbelül meg lehet állapítani, hogy mekkora lesz az a mennyiség, -amely értékesítendő lesz. Az én meggyőződésem szerint ez a mennyiség igen tekintélyes lesz, tehát idejekorán kell gondoskodni arról, hogy ez a mennyiség elhelyeztessék, még pedig külföldi és belföldi viszonylatban. Belföldi viszonylatban felhivnám a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy pl. a rizskása behozatalának korlátozása, vagy megnehezítése által nem lehetne-e a kitűnő minőségű köles- és hajdinakását elhelyezni. A katonaságnál és állami üzemekben szintén lehetne rendszeresíteni ezek fogyasztását. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a kölest és a mohart a sörgyáraknál nyersanyagnak lehetett felhasználni. Végül az ipari hizlalásnál is fel lehetne használni ezeket a terményeket. Minthogy azonban mindezzel a belföldi fogyasztásnak csak egy részéről történnék gondoskodás, gondoskodni kellene az árpa- és tengerimennyiség, valamint a fenmaradó pótvetemények külföldi értékesítéséről is. Sajnos, Magyarországon a szövetkezeti értékesítés külföldi vonatkozásokban nagyon gyenge lábon áll, és a gazdák közismert szervezetlensége lehetetlenné teszi, hogy olyan érdekszövetséget létesítsünk, amely ezeknek a pótveteményéknek értékesítését előkészítené. Nagyon 63'
