Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

43â Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. a klinikára be nem futott szénmennyiséget átvette, amikor igazoltatták ezzel az alkalmazót-,. tal azt, hogy a szénvizsgálatra vonatkozólag próbafűtés alkalmaztatott, holott a szakérté I megállapította, hogy soha próbafűtést ott neon* alkalmaztak, amikor a minister; urnák mindezt rendelkezésére állt, pontos és precíz adatok formájában, mert hiszen itt van kezemben en-1 nek a beadványnak a másolata, amelyet az a tisztviselő intézett a minister úrhoz, akkor tel-; jesen eltűnt, semmivé veszett az egész dolog,; és ennek a vizsgálatnak az volt a következménye, hogy a két tisztviselő közül az egyiket, aki felfedezte a bűncselekményt, fegyelmi büntetésből áthelyezték Pécsre, a másik tisztviselőt pedig fegyelmi büntetésből áthelyezték a szegődi klinikára. Azokat azonban, akiket kénytelenek voltak most letartóztatásba helyezni, ezzel szemben a hivatali vizsgálat teljes egészében igazolta. Az igazolásnak még az is volt a következménye, hogy míg a bűntényt felderítők áthelyeztettek, addig a most letartóztatásba került klinikai gondnok újévkor nagyobb jutalomban részesült, mint bármely klinikai alkalmazott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Igen t. minister my ezek a tények, amelyeket felsorakoztatok, kétségkívül rendelkezésére álltak a minister urnák, és ennek ellenére, a minister ur a lefolyt idő alatt nem gondosko- ; dott arról, hogy itt rendet teremtsen, hossau

[ ideig megakasztotta a vizsgálatot, megakasztotta olyképen, hogy azok az alkalmazottak, akiket ki kellett volna a vizsgálóbÍrónak hall- | gatnia, mindannyiszor a hivatali titoktartásra; hivatkoztak és a hivatali titoktartásba bur- ' kolózva, megtagadták a vallomástételt, ügy, hogy a kihallgatást a debreceni vizsgálóbíró foganatosítani nem tudta. Ilyen! volt a helyzet egészen a legutóbbi napokig, amíg a legutóbbi napokban a minister ur által kiadott és a Magyar Távirati Iroda által közzétett

1 nyilatkozat szerint most már gondoskodik arról, hogy a hivatali titoktartás alól feloldja mindazokat, akiknek kihallgatását a vizsgálóbíró szükségesnek tartja. Ezért tehát inter-; pellációmban az a kérés, amely erre vonatkozik, há tényleg megfelel a valóságnak az, ami; a nyilatkozatban kilátásba helyeztetett, természetesen tárgytalannak tekinthető. Ellenben nem tekinthető tárgytalannak a többi. A minister urnák igenis felhívom a figyelmét arra, hogy rendet kell teremteni ai debreceni egyetemi klinika körül és felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy az eddigi intézkedések nem elégségesek. (Gr. Klebels-; berg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: Azért tereltem a dolgot a rendőrséghez, mert a fegyelmi eljárás nem volt elég.) De kérem igen t. minister ur, amikor a múlt évben mii már rámutattunk erre, akkor méltóztassék

1 megállapítani, hogy mennyivel nagyobb szolgálatot tett volna ön a köznek és mennyivel nagyobb szolgálatot tett volna a debreceni egyetemi klinika gazdasági hivatalának* ha már akkor lefolytatta volna a fegyelmi eljárást, és már akkoír átadta volna az ügyet a rendőrségnek és a vizsgálóbirónak. (Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: November 21-én átadtam már a rendőrségnek!) Meghiszem azt, hogy november 21-rén át méli tóztatott adni az ügyet a rendőrségnek, de méltóztassék ismét figyelembevenni azt, hogy én 1926 május 12-én mondottam: el itt a Házban beszédemet és akkor teljesen, preciz adatok álltak a minister ur rendelkezésére, oly'' adatokkal álltam a minister ur elé, amelyeket az azóta lefolytatott rendőri vizsgálat teljes egészében igazolt. Ezt, minister ur, nem lehet letagadni. Ez megtörtént, és ha a minister ur azzal a köteles gondossággal járt volna el ebben az ügyben, amilyennel el kellett volna járnia, akkor megmentette volna ezt a szerencsétlen országot attól, hogy most az összes klinikákról egyértelmüleg meg kell állapítani azt, hogy a visszaélések egész tömege mindenütt napvilágra került. Nem akarok a részletekkel foglalkozni, csak jellemzésül mondom el azt, hogy a budapesti klinikán történt visszaélések kipattanása során letartóztatásba került egy Simonyi M. Károly nevezetű műszaki kereskedő, akire vonatkozólag itt van a kezeim között a Műszaki Kereskedők Egyesületének a közleménye, amelyben azt mondja a Műszaki Kereskedők Egyesülete, hogy soha ilyen nevű tagja nem volt és Budapesten ilyen nevű műszaki kereskedő egyáltalában nincs. Én magam is érdeklődtem azután, hogy tulajdonképen ki ez a Simonyi M. Károly, aki a budapesti, pécsi, szegedi és debreceni egyetemnek valóságos állandó szállítója volt, de olyan szállítója, aki mellett nem is tudott más szállitó szállítani. Tehát ez a Simonyi M. Károly egyáltalában sem üzletet, sem kereskedést nem tart fenn, hanem van egy ügynöksége, amelynek szobájából ugy tudott szállítani a klinikáknak ™* Debrecenbe is — hogy a megrendelések után előre felvette a klinikai gazdasági hivataltól a megrendelési összeget és azután maga ment mégvenni a szükséges dolgokat és pedig, ha a minister ur érdeklődik utána, megállapíthatja, hogy sokkal rosszabb anyagot és sokkal drágábban szállított, mint bárki más. El kell mondanom azt is, hogy ez a Simonyi M. Károly utolérhetetlen volt abban a tekintetben, hogy csakis ő szállíthat a klinikának. Ez is többszörösen büntetett ember, ami azt jelenti, hogy itt az országban a legális kereskedők, akik viselik a rettenetes adózás folytán előálló nagy terheket, nem tudnak szállítani az egyetem gazdasági hivatalának, azok ki voltak rekesztve a szállításból, ellenben volt ebben az országban egy szélhámos, aki megfizette a klinikák gazdasági hivatalánál levő emberek egyikét-másikát, és aki teljesen versenytárgyalás nélkül jutott hozzá a megrendelésekhez, szállított és át is-vettek tőle olyan anyagot, amely mint értéktelen anyag, ma is ott hever a debreceni egyetem klinikáján. Méltóztassék minister ur a legutóbbi beszerzést megnézni és figyelemmel kisérni: ott berendezték a fűtőberendezéshez szükséges u. n. kondenzfelszerelést, kondenzedényeket. Ezeket olyan összegért és olyan minőségben szállította ez a Simonyi M. Károly nevű ember, hogy ma is minit értéktelen vasanyag hever ott a klinikán, a klinika pedig kénytelen volt, hogy üzemét fenn tudja tartani, teljesen nj anyagot beszerezni. (Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: Rájöttünk már uram, és megbüntettük!) Tudom, hogy rájöttek, rájöttek azonban akkor, amikor máikörmükre égett a botrány, ellenben a köteles gondosságot elmulasztották akkor, amikor ezeket az adatokat én is a minister ur tudomására hoztam interpellációmban, s az előbb emiitett két tisztviselő is a minister ur tudomására hozta. (Gr. Klebelsberg Kuno vallásés közoktatásügyi minister: Nem ezeket az adatokat! Egészen másokat!) Felkérem itt az igen t. minister urat, hogy