Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

426 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. kizárni — és egyébként is ez logikus a szöveggel szemben — ha előterjesztem azt a propoziciómat, hogy a »keresete« szó után beiktatná a t. Ház az »avagy vagyona« szavakat. Ugyanis ez megszorítás a családtagokkal szemben, de az összeség érdeke védelme szempontjából nagyon kivánatos volna. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok a következő inditványt előterjeszteni (olvassa) : »Indítvány az iránt, hogy a 28. számú törvényjavaslat 32. §-ának harmadik bekezdésében az utolsó mondatnál a »keresete« szó után rendelje el a t. Ház az »avagy vagyona« szavak beiktatását. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Azt hiszem, felesleges Strausz képviselőtársamnak olyan irányban módosítást beterjesztenie, hogy még rosszabbá tegye ezt a javaslatot, hiszen elég rossz ez igy is, elég megszorító intézkedés van ebben a törvényjavaslatban anélkül is, hogy nekünk képviselőknek még ebben a tekintetben segítségére kellene sietnünk a népjóléti minister urnák. (Strausz István : De ha vagvona van az illetőnek !) A 32. § már eddig is megszorító intézkedést tartalmaz az eddigi törvényes állapottal szemben. Az eddigi törvényes állapot ugyanis az volt, hogy a családtagok gyógykezelésénél semmiféle külömbséget nem tettek, ha megvoltak azok a törvényes kellékek, amelyeknek fenn kell forogniuk abban a tekintetben, hogy az igényjogosultak hozzátartozói, akik keresettel nem rendelkeztek, korhatár nélkül segélyben részesülhessenek. Most a törvényjavaslatnak ez a szakasza azt kontemplálja, hogy tizenhat életévig, majd pedig a magasabb életkornál a hatvan életév betöltésétől kezdve legyen valakinek, mint családtagnak igényjogosultsága. Ezt mondja az első bekezdés, a második bekezdés azonban, amely kisegítő rendelkezést tartalmaz, azt mondja (olvassa): »korhatárra való tekintettel is igényjogosultságát elismeri.. stb. stb.« Teljesen feleslegesnek és elhibázottnak tartom a törvényjavaslatnak ilyen módon való megszövegezését. Ezzel csak azt látom elérhetőnek, hogy a gyakorlati életben a pénztár nagy nehézségekkel fog megküzdeni, mert ez a pénztár adminisztrációjának nagy megterhelését fogja jelenteni, hiszen minden egyes esetben kutathatja az életkort, bizonyítványok beszerzésétől teheti függővé a segélyt vagy egyéb kellékek fenforgásától, sőt az esetben, ha Strausz képviselőtársam inditványa elfogadtatik, többe kerül az erre fordított adminisztrácionális költség, mint amenynyibe kerülne a pénztárnak ezeknek a családtagoknak súlyosabb megkötöttség mellett való gyógykezelése Én mint gyakorlati ember, a gyakorlati életből mondhatom, hogy a 'pénztár kísérletet tett valamikor arra, hogy bizonyos megszorító intézkedéseket léptessen életbe a csalágtagok segélyezésére nézve. Egy csomó rendelkezést kivántak életbe léptetni, rengeteg gondolat merült fel, hogy mikép kivannak ezt a kérdést szabályozni, igy a gyógyszerellátást, az orvosi ellátást, stb. A megkötöttségek egész sorozatát próbálták felállítani, a gyakorlat azonban arra a megállapításra jutott, hogy az adminisztratív nehézségek annyira 1cküzdhetetlenek és annyira sok pénzébe kerülnének a munkásbiztositó pénztárnak, amivel nem ér fel az, ha esetleg akad a biztosított tagok között olyan, ki visszaél a pénztárnak azzal a helyzetével, hogy a pénztár nem tud tüzetesen utánanézni, ki jogosult mint családtag igényre és így esetleg egy-kettő olyan is elcsúszott, akit a törvényes rendelkezések értelmében segélyezni nem kellett volna. Amikor azt látom tehát, hogy a szakasz első bekezdésében bizonyos korhatárokat állapit meg, második bekezdésében azonban korhatár nélkül is megadja a lehetőséget arra, hogy ezek is segélyben részesülhessenek, kérem a minister urat, méltóztassék elejteni ezt a két rendelkezést és az eddigi állapotot fentartani, hogy a pénztárt megmentsük az adminisztratív munkától, viszont a segélyre szorulókat a felesleges vexaturáktól (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva senki sincsen ! Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni I Yass József népjóléti es munkaügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Györki Imre, igen t. képviselőtársam megjegyzéseivel szemben szabad legyen a miegelőző szakasznál előadott okfejtésemre hivatkozni. . Ami Strausz István t. képviselőtársam, indítványát illeti, nagyon sajnálom, hogy nem tudok hozzájárulni. Ugyanis, a vagyon, amely ilyen esetben valakinek talán birtokában van, csak akkor jöhetne figyelembe, ha jövedelmező vagyon volna. Az egészségügyi gondozás terén meglehetősen sokszor van alkalmam olyan esetekkel találkozni, amikor tényleg van vagyon, a vagyon azonban passzív vagyon, amelynek még a teherviselő képessége sincs meg. De másrészt különben is ennek a vagyonnak felkutatása, nyilvántartása a pénztárnak meglehetősen nagy adminisztratív feladatot adnak ugy, hogy ezen azi alapon kérném, vagy méltóztassék visszavonni az inditványt, vagy pedig kérnem kell a t. Házat, méltóztassék a szakaszt a bizottsági szövegezésben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon* — Stnausz István szólásra jelentkezik.) Elnök: Mi címen kivan a képviselő ur szólni*? Strausz István: Visszavonom indítványomat! Elnök: Strausz képviselő ur indítványát visszavonta, ennél fogva a tanácskozást befejezettnek nyilvánítva, a 32. §-t, mint meg nemi támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a, 33. §. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 33. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A törvényjavaslat 33. §-a rendelkezik arról, hogy az esetben, ha a pénztár maga nem tud gondoskodni szerződéses orvos utján az igényjogosultak gyógykezeléséről, akkor ilyen esetben, sürgős szükség esetén felmerült költségek miképen téríttessenek meg. Ennek a szakasznak második bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza., hogy a népjóléti és munkaügyi minister ur rendelettel állapítja meg azoknak a költségeknek legmagasabb Összegét, amelyeket az intézet a sürgős szükség esetén igénybevett nem intézeti orvos honorálására megtérít. A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését én méltánytalannak és igazságtalannak tartom, mert ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a pénztár egy biztosításra kötelezett egyénnek ingyenes orvosi segélyt juttat, — még pedig a pénztár hibájából, vagy pedig sürgős

1 szükség fennforgása esetén — akkor ebből logikusan