Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

416 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 Junius 18-án, szombaton. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 14. % első bekezdésével szemben áll Györki képviselő ur javaslata, aki a bekezdés első mondatának törlését kívánja Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e az első bekezdést eredeti bizottsági szövegezésében elfogadni, szemben Györki képviselő ur törlést tartalmazó indítványával, igen vagy nem! (Igen!) A Ház többsége az eredeti szöveget elfogadta, ennélfogva Györki képviselő ur törlést tartalmazó indítványát elvetette. A második bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A harmadik bekezdésnél beadott indítvány szavazásra bocsátásánál mindenekelőtt felteszem a kérdést, méltóztatik-e a bizottság eredeti szövegezését elfogadni, szemben a benyújtott több elleninditvánnyal, tehát azzal az inditvánnyal, amely ennek az egész bekezdésnek törlését indítványozza továbbá azzal az inditvánnyal, amely az egy év helyett öt év, továbbá a tiz év helyett három év beiktatását indítványozza, majd Györki képviselő urnák azzal az indítványával szemben, amely az »ellenséges« szó kihagyását tartalmazza ? Kérdezem tehát, méltóztatik-e a harmadik bekezdést a bizottság eredeti szövegezésében elfogadni, szemben a beadott elleninditványokkal% (Igen!) A Ház az eredeti szöveget elfogadta, ennélfogva a beterjesztett elleninditványok elesnek. A következő 4—7. bekezdések meg nem támadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki. Következik a III. fejezet, a járulékfizetés és a segélyezés alapjául szolgáló javadalmazás. Kérem a következő 15. § felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 15. §-t). Györki Imre! Györki Imre : Elállók a szótól. Esztergályos János jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : Nem óhajtok szólni. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 (Nem !) Ennélfogva a szakaszt, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 16. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a 11—18. §-okat

f amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A IV. fejezet, betegségi biztosítási járulékok. 19. §. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 14. §-t.) Györki Imre 1 Györki Imre: T. Képviselőház ! A 19. § állapítja meg azt a járulékot, amelyet a biztosításra kötelezett alkalmazottak után fizetni kell és itt kétféle megkülönböztetést tesz. Az első bekezdés e járulékot általában az átlagos napibér 6°/o-ában, a tényleges javadalmazásnak pedig 7°/o-ában állapitja meg az iparban és a kereskedelemben alkalmazottakra vonatkozólag. A második bekezdés a háztartási alkalmazottak után fizetendő járulékokról szól és ez már azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a háztartási alkalmazottak után fizetendő járulék felső határa tényleges javadalmazásuk 3'5°/o-a, illetőleg átlagos napibérük 3%-a lehet. Én a második bekezdésben foglalt ezt a meg- ' különböztetést a biztosítás egyöntetűségének szempontjából sérelmesnek találom. Semmi szükség nincs arra, hogy ezt a megkülönböztetést tegyük az egyes foglalkoztatási kategóriák között. A magam részéről helyesnek találom azt a rendszert, hogy teljesen egyforma módon állapítsuk meg a fizetendő járulékot, tekintet nélkül arra, hogy milyen biztosításra kötelezett alkalmazottakról van szó. Legfeljebb azt a disztinkciót lehet tenni ebben a tekintetben, ami ennek a szakasznak utolsó bekezdésében van, amely megadja a lehetőséget arra, hogy a foglalkozási ág és a hely szerint változó segélyezési költségekkel arányosan változó mértékben is megállapíthatja a biztosítási intézet a járulékot. Arra nézve nem tartalmaz rendelkezést és homályban hagyja a 19. § azt, hogy mi a szándéka a minister urnák azokra az alkalmazottakra vonatkozólag, akik, mint pl a magánalkalmazottak tekintélyes része — a törvényjavaslat későbbi rendelkezése értelmében — betegség esetén táppénzsegélyben nem részesülnek, vagy legalább is a betegség egy jórészében nem részesülnek, mert hiszen, mint a későbbiekből látni fogjuk, bizonyos foglalkozási kategóriákra, igy a magánalkalmazottakra és a kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozólag olyan rendelkezés van felvéve a törvényjavaslatba, hogy ezek a kategóriák, amennyiben betegségük alatt megkapják a munkaadótól teljes egészében a fizetésüket, a pénztártól segélyszolgáltatásban nem részesülnek. Amidőn tehát ezeket az alkalmazottakat hosszú időn át, mégpedig a betegségük túlnyomó részében semmiféle szolgáltatásban, legalább táppénzszolgáltatásban, készpénzsegélyben a pénztár nem részesiti, méltánytalan volna, hogy ezekre vonatkozólag olyan járulék állapittassék meg, mint amilyen megállapíttatik azokra vonatkozólag, akiknél viszont ez a megszorítás a segélyszolgáltatások tekintetében nincs meg. Amennyiben tehát különbséget teszünk az egyes alkalmazottak után fizetendő járulék kérdésében, csak ezen az egy téren lehet szerintem különbséget tenni. Minthogy azonban a háztartási alkalmazottaknál ez a rendelkezés és ez a rendszer nem áll fenn, legalább is nincs törvényes biztosíték arra vonatkozólag, hogy ezek betegségük esetén megkapják javadalmazásukat, azért én ezt igazságtalannak tartom. Figyelembevéve azonban azt a szempontot, amelyet tudom, hogy a népjóléti minister ur is szokott hangoztatni, hogy a háztartási alkalmazottak biztosítása uj biztosítási ág és figyelemmel arra, hogy amint a későbbiekben van megszokási járadék, itt a megszokási biztosítás bevezetéséről van szó, a magam részéről el tudnék menni odáig, hogy megnyugtatónak találnám, ha azokra vonatkozólag, akik csak egy háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak, a 3%-os járulékkulcs marad érvényben ; nem találom azonban szükségesnek ennek a kedvezménynek megadását azoknál, akik egynél több alkalmazottat foglalkoztatnak, mert amikor két-három alkalmazottat foglalkoztat valaki, az azt jelenti, hogy annak teherbíróképessége elbírja az e címen fizetendő aránylag nem magas járulék megfizetését. T. Ház ! A másik szempont, amit itt le kívánok szögezni, az, hogy bár a törvényjavaslat 19. §-ának utolsó bekezdése szerint, amint mondottam, a foglalkozási ág és a hely szerint változó segélyezési költségekkel arányosan változó mértékben is megállapítható a járulék, ez jogcímet és lehetőséget ad arra, hogy a munkásbiztosító pénztárban alkalmazottak a biztosítási járulék fizetése alól mentesittessenek. Szerintem ez magától értetődő dolog. Semmi szükség nincs arra — ezt megint mint gyakorlati ember mondom, a pénztárnak csak bizonyos munkatöbbletet jelent és a Gaal Gaszton t. képviselő ur által nagyon is ostorozott és szerintem is helyesen ostorozott bürokráciának vágjuk el a nyakát, amikor rámutatunk erre —, hogy a pénztár a saját maga alkalmazottai után is kirójja a biztosítási járulékot, amely jobbára csak könyvelési tétel : a könyvvitel egyik oldalán megterhelik, másik oldalán javára irják. Ez felesleges bürokráciát teremt, anélkül azonban, hogy bármily ésszerűség szólna mellette. Maga az, hogy ezek fizetésre való tekintet nélkül, biztosítás alá esnek, helyes okos és