Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. korona és a pengő között s azonkívül leszámitom még belőle a kiskereskedelmi drágasági indexszámot, amely kerekszámban 30, akkor is kapok legalább 180 aranykoronát ebből a 300 pengőből. A 180 aranykorona — hogy még jobban visszamenjek a kisszámok idejébe — megfelel 90 forintnak. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, milyen nagy ur volt az, akinek havi 90 forint biztos jövedelme volt. A 90 forint havi jövedelem jelent napi három forintot. Kétségkívül nem egy kicsiny középosztálybeli család, hanem egy nagy számú középosztálybeli család is igen szépen meg tudott élni ebből a napi három forintból. (Rothenstein Mór: Régen volt!) Bccsánatot kérek, én nem a régi világról beszélek. Én a drágasági indexet a legteljesebb mértékben érvény esitettem máir, tehát ez a megmaradó havi 180 aranykorona a húsz esztendővel ezelőtti 180 aranykoronának jelenlegi teljes vásárló értékét jelenti. így méltóztassék tehát ezt az értékhatárt értékelni és akkor egész más színben tűnik fel a dolog. Kérem tehát ezen az alapon, hogy méltóztassék a 3. %-t elfogadni azzal az egy módosítással, amelyet Barla-Szabó igen t. képviselőtársam a 3. § harmadik bekezdésének utolsóelőtti sorában hat szónak a beszúrásával javasolt; a többi javaslatokat -pedig méltóztassanak mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 3. § 1., 4., 5., 6. és 7. bekezdését meg nem támadtak, azokat tehát elfogadottaknak jelentem ki. A 2. bekezdéssel szemben áll Györki Imre képviselő ur módosítása és Kéthly Anna képviselőtársunk teljes törlést javasoló indítványa. Kérdem, méltóztatnak-e a 2. bekezdést a bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Györki Imre és Kéthly Anna képviselőtársaink inditványával, igen vagy nem* (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a 2. bekezdést a bizottság szövegezésében fogadjak el, szíveskedjenek feallni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a bizottsági szöveget fogadta el és így Györki Imre és Kéthly Anna képviselőtársaink indít!-ványait elvetette. A 3. bekezdéssel szemben áll Kéthly Anna képviselőtársunk indítványa, továbbá ehhez a bekezdéshez adott be egy pótlást Barla-Szabó József képviselő ur. Felteszem tehát első sorban a kérdést: méltóztatnak-e a 3. bekezdést, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk szövegezésével elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a bizottsági szöveget elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a 3. bekezdést a bizottsági szövegezésben fogadta el és igy Kéthly Anna képviselőtársunk inditványát elvetette. Kérdem mármost: méltóztatnak-e elfogadni a 3. bekezdéshez a Barla-Szabó József képviselő ur által indítványozott pótlást, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház Barla-Szabó József képviselő ur pótlását elfogadta. Hátra van még a 8. bekezdés, amellyel szemben áll Kéthly Anna képviselőtársunk inditványa. Felteszem a kérdést: el méltóztatnak-e fogadni a 8. bekezdést a bizottság szövegezésében, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk inditványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a bizottsági szöveget elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a bizottsági szöveülése 1927 június 18-án, szombaton. 405 get fogadta el, Kéthly Anna képviselőtársunk inditványát pedig elvetette. Következik a 4, §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanies Kálmán jegyző (olvassa a L §-t). Elnök: Szólásra következik? Urbanies Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A munkásbiztosítás egyes kérdéseinek megbeszéléseire már békeidőben nemzetközi egyesület alakult. Ennek a nemzetközi egyesületnek a háborút megelőzőleg legutolsó tanácskozása 1912-ben Zürichben volt. A Zürichben tartott egyesületi értekezleten már nagy és hosszadalmas vita folyt afelől, hogy melyek azok az önálló exisztenciák, amelyeknek szociális helyzetét olyannak tartják, hogy azokat a biztositás körébe be kell vonni. így merült fel annak a gondolata már 1912-ben, hogy az otthoni munkásokon kivül a biztositás körébe be kell vonni még a kisiparosokat, a kiskereskedőket és a kisgazdákat is, akikről ugy érezték az akkor jelen volt munkásbiztositási szakemberek, hogy ezeknek a kategóriáknak szociális helyzete semmiben sem különbözik a munkások szociális helyzetétől, úgyhogy feltétlenül szükséges ezekről a munkásbiztositás telién való gondoskodása. Ebből az álláspontból kiindulva, tartom szükségesnek azt, hogy a 4. §-hoz módosító inditváinnyal járuljak, mégpedig javasolom a 4. § kiegészítését a következőkkel (olvassa): »Biztosításra kötelezettek lennének: 1. a gazdasági gépmunkások; 2. a kisiparosok, akik legfeljebb egy segéddel és egy tanonccal dolgoznak; 3. a közönséges napszámosok; 4. a műhelylyel biró nyilvános tanintézetek tanulói.« Ezek között a kategóriák között különösen kiemelem a kisiparosok biztosítását. Valahányszor a kisiparosok érdekeinek megmentéséről, a kisiparosok helyzetének javításáról van szó és kormánynyilakozat hangzik el e tekintetben, mindenkor halljuk, hogy a kormány egyik legfőbb gondja a kisiparosok anyagi és szociális helyzeitének a megjavítása. Ha tehát a kormány ezt a gondolatot komolyan át akarja vinni a gyakorlati életbe, itt van ennek a megoldási lehettősége azáltal, hogy a biztosítási kötelezettséget ezekre a kategóriákra is kiterjessze. Kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezáirom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vaiss József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A Györki t. kjélpviselőtársam javaslatában emiitett kategóriák közül egynémelyik a mezőgazdasági biztositás körébe tartozik, tehát a Háznak már a korábbi paragrafusoknál elfoglalt álláspontja szerint ide nem sorolható. Ami a kisiparosok dolgát illeti, a kisiparosok betegségi és baleseti biztosítását kéttségkivuL meg kell oldlani meg kell azonban oldani egé&zen külön tötrvényben. Én azt hiszem, a 1 Ház tetszésével nem nagyon találkoznék az, ha nagyon incidaliter ilyen javaslat okán egy ilyen jelentős réteg, mint amilyen a magyar kisiparosság, előkészítés nélkül bevonatnék a biztositás kereteibe. A kisiparosság hivatalos vezetőségével már is folytak tárgyalásiok abban az irányban, hogy a szükséges adatgyűjtések hivatalosan vagy hivatalos erejű, hivatalos jelleget megőrző módon magán utón megtörténjenek. Amint a szükséges nyersanyag rendelkezésünkre áll, a ministerium mindenesetre azon lesz, hogy a célirányos törvényjavaslatot kidolgozza. Én 59*