Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. munka nélkül jártak és bejöttek gazdaságomba és azt mondották, hogy adjon az ur valami munkát, és amikor azt mondottam, hogy édes barátom, nem tudok maguknak azt a fajta munkát adni, amilyent maguk keresnek, de ha kaszálni és kapálni akarnak a mezőgazdaságban, vagy valami ilyes munkára hajlandók nagyon! szivesen. azt mondották erre, hogy köszönjük, uram, mi olyan munkával nem foglalkozunk! Vagy árkolást vagy útépítést adjon nekünk az ur, atzt szivesen csináljuk, de kaszálni nem fogunk. Ezekre a statisztikákra igazán áll Eötvös Károlynak Í1Z cl hires mondása, amit a statisztikáról mondott, hogy a világon csak egyetlenegy ostobaság van, az a statisztika, (Barla-Szabó József: Ezt nem irom alá!) mert az egy kalap alá von mindent, ami nem oda való s annak hazug eredményeiből kivan azután nagy igazságokként ilyen áligazságokat felépiteni. Ezeknek a statisztikáknak én nem ülök fel, én nem vagyok hajlandó az életet a statisztikus bölcsek skatulyázásai szerint berendezni. Az élet: élet; azt nem lehet beskatulyázni. Az a legnagyobb baja épen a magyar törvényhozásnak, hogy mindig ilyen jelszavaknak ül fel és ez az átka a bürokráciának, amellyel én, ha bürokrata tempó, ha nem bürokrata tempó az, mindig tisztában vagyok, hogy az életet nem ismerik s a noros és bepókhálózott zöld Íróasztaluk mellől akarják az életet saját kis elgondolásuk és szűk látókörük szerint beskatulyázni. Az élet nem hagyja magát beskatulyázni, bürokratizálni, az élet az élet, épugy, mint a minister ur itt tegnap oly gyönyörűen kifejtette és a bölcs, okos és józan törvényhozásnak épen az élet szükségleteihez kell alkalmazkodnia. Ebből kiindulva még egy viszonválasszal tartozom a mélyen t. minister urnák, tegnap nekem igen kedvesen, szellemesen megadott válaszára. A t. minister ur felhozta, hogy az én felszólalásom őt arra a régi mezőgazdasági eljárásra emlékezteti, amelyet Vas megyében a szőlőtermelő vidékeken nem tudom ugyan, hogy h ivnak. nálunk Somogyban bili ingé rezesnek hivják. Vagyis szerinte kvázi az én munkám olyan volt, amikor a javaslatot bíráltam, mint azoké a billingérezőké, akik a már leszüretelt szőlőkben összeszedik azokat a meglehetősen karcos kis szőlőket. A minister ur azonban egyről megfeledkezett. Azt mondja, ezek az ottfelejtett fürtök, de ezek nem ottfelejtett fürtök, ezek a Jakab-szőlőnek r evezett fürtök. Mint jól méltóztatik tudni, minden szőlő alul hoz megfelelő időben megfelelő virágot és gyümölcsöt. Van azután olyan vessző, amely legfelül hoz u. n. Jakabszőlőt hat héttel később, mint a rendes gyümölcsöt. A gondos gazda ezeket már évközben leszedi, nehogy szüretkor belekeveredjék a többi közé és elrontsa a mustot. Csak gondatlan gazdánál marad meg a Jakab-szőlő- amely megérik hat héttel később, mint a rendes szőlő. Ezeket szedik le azután a billingérezők. Megtörténik még az is, hogy bort termelnek belőle, de ezek azután azok a nevezetes borok, amelyeket ugy hívnak, hogy háromemberes bor. Ez annyit jelent, hogy két ember fogja azt a harmadikat, aki a bort issza, máskép elszalad. Mélyei: t. minister ur, ha billingérezés volt ez az én muinkám, amikor én ezt a «Jakabszőlőt iparkodtam kiszedegetni, most, a részletes tárgyalásnál is megteszem, nehogy azután azokat legyünk kénytelenek hatóságilag lefogni, akiket ez a törvény érint. Márpedig ebben a javaslatban — ne vegye rossz néven a minister ülése 1927 június 18-án, szombaton. 391 | ör — az én igazán komoly meggyőződésem szerint nagyon sok haszontalan, nagyon sok felesleges, nagyon sok ártalmas dolog van. Különösen' nagy ártalma ennek a javaslatnak, amire majd a 115. §-nál fogok rámutatni, hogy ok és szükség nélkül azt teremtette meg az országban, ami úgyis túlontúl sok van, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: »Bürokráciái! — Derültséf}.) a bürokráciát. Ennek az 1. §-nak két olyan pontja van, amelyre a magam tiszteletteljes észrevételeit megtenni kötelességemnek tartom. A taxativ felsorolásnak különben barátja vagyok és itt nem érthetek egyet r Györki Imre képviselő úrral, aki azt szeretné, hogy ne legyen abszolúte semmi taxáció, csak egy generális felhatalmazás és ezen generális felhatalmazás alapján intézkedjenek azután a hatóságok, ami magyarul annyit jelent, hogy egyik kontroverz kérdés a másik után fog keletkezni, az egyik vita a másik után fog beállani. Mert azok, akikre a hatóságok ki akarják terjeszteni a bitorlást, ha nincs a törvényben világosan megmondva, hogy rájuk a törvény vonatkozik, kézzel-lábbal fognak ellene rugódozni és az egész törvény hatása az első esztendőben egyéb sem lesz, mint ilyen hatásköri kérdések tisztázása, illetve eliminálása. Én ennek a magyar közönséget és általában a kormányzatot kitenni nem kívánom. Nem a kerettörvények a jók, amelyek a bürokrácia markába adják az országot, hanem azok a törvények jók, amelyek világosan, taxative felsorolják, kinek mi a kötelessége, mi a joga, amiből legalább is nem keletkezhetik széleskörű vita. Ebben a tekintetben^ ezt a szakaszt helyesnek tartom és nagyon kérem a minister urat, semmi körülmények között ne tágitson attól, hogy a törvény igenis taxativie éspedig minél világosabban, minél határozottabban álla.pisa meg. mely foglalkozási körökre terjed ki hatálya. Mármost ebből kiindulva kénytelen vagyok az első szakasznak 15. pontját kifogásolni és kénytelen vagyok a 18. pont után következő bekezdéshez, — miután máskép megjelölve nincs, kénytelen vagyok igy körülirni —• pótlást ajánlani. A 15. pont a következőképen hangzik: hatálya alá tartoznak az 1. $-nak olvassa): »... A mezőgazdasági és erdei termeléssel, állattenyésztéssel, halászattal kert- és szőlőmüveléssel, selymésyet'tiel 'lés [méhészettel! összefüggő miellékiparok, még tha leginkább saját nyerseterményeik feldolgozásával és eladásával foglalkoznak is.« Ez olyan csodálatosan veszedelmes szakasz, hogy itt igazán méltóztassanak megállani és méltóztassanak ezt komolyan mérlegelni. Azt mondja például ez a pont. hogy a »méhészettel összefüggő mellékipar okkal foglalkozók«. Tudvalevőleg még a legkisebb méhésznek is van ma már egy kézzel vagy lábbal hajtott mézpörgető-készüléke, amellyel vagy ő maga vagy egy alkalmazottja pörget, vagy amelyet néhány faluban, ahova már a villamos-áram be van vezetve, villamos erővel hajt meg. Elnök (csenget): A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy a beszédére szánt 15 perc lejárt. Nagyon kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Gaal Gaston: Tisztelettel kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy a házszabályok errevonatkozó rendelkezésével szemben egy negyedóránál hosszabb ideig beszélhessek. (Általános helyeslés.) Nem fogok az engedéllyel visszaélni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur a házszabályokban megszabott időnél tovább beszél-