Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
376 Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 jumus 17-én, pénteken. teliterii, azok is még gyermekkorukat élik, 400— 500, vagy csak 300 évesek, még jóformán bele se tudtak helyezkedni abba az óriási eseményés időfolyamatba, amelyet történelemnek nevezünk. Kétezer év mi az emberiség életében'? Ezer év mi egy nemzet életében 1 ? Négy-ötszáz esztendő, mint megoldási lehetőség, mi azokkal a problémákkal széniben, amelyek szemközt állanak az emberiséggel, és amelyek még a messze jövőben ködlenekl Nem szabad tehát történelmi materiális alapról elindulva,, elbirálni pl. a katholikus egyháznak a szociálpolitikai vonalvezetésben való magatartását. Mélyen t. urak, igen t. képviselőtársaim, a katholikus egyház és a keresztény gondolatnak minden egyházi képviselője vagy képviselő egyháza tulajdoimképen most is azon az alapon áll, mint amelyen állott ezelőtt 2000, vagy 500 esztendővel, t. i. tanítja, neveli az emberiséget., figyelmezteti az embereket, a munkásosztályt épen ugy, mint a gazdagokat, olyan tényekre, amelyek meg nem változtathatók ebben az emberi életben. Milyen tények ezek? Az élet maga a nagy tény, a halál maga a nagy tény, amelyen keresztülesik minden és mindenki. Az életnek magának differenciáltságáról Faulhaber biboros sohasem mondotta azt,, hogy az ür maradjon in aeternum ur, a szolga maradjon in aeternum, vagyis örökre szoílga. Sohasem mondotta ezt Faulhaber. Faulhaber bíboros egyike a modern társadalomtudomány legkiválóbb reprezentánsainak. (Huszár Károly: A világ egyik legelső elméje!) Faulhaber biboros egyike a német állami életben legkimagaslóbb férfiaknak. Ha ő beszélt arról, hogy van ur és van szolga, akkor valóban beszélt szent Péter és szent Pál leveleinek értelmében, ahol t. i. világosan megvan az a le nem tagadható igazság mondva, hogy az embereket nem lehet egyenlősiteni, hogy különbözőség van, a társadalom differenciált valami, tehát uírak és ezeknek szolgálók mindig voltak és mindig lesznek. Sőt, a szociáldemokrata elmélet is tiltakozik az ellen, hogy ráfogassék, mintha az volna az ő célja és feladata, hogy az embereket akár vagyonilag akár jogilag — de jogról nem beszélek, mert ez még megvan — akár kultúrában, akár társadalmi pozícióban tökéletesen egyenlősítse. (Huszár Károly: Leninnél nagyobb cár nem violt.) Ezt a S2äo~ ciáldemokrata párt elméletének hirdetői megvetéssel utasítják vissza. Hogy mélyen t. képviselőtársamnak ad homineni argumentummal válaszollak: hogvan méltóztatik azt gondolni, hogy a 70 esztendős marxismus, a szociáldemokrácia, amelynek temérdek vívódás és vergődés alatt alkalma volt ugyan 70 év alatt megismernie a társadalmak berendezettségét és a nehézségeket, amelyek a társadalmi berendezettség megjavításának útjában állanak, — mondom, hogyan méltóztatik srondolinii, hogy a szociáldemokrácia többet látott volna, mint az az egyház, amelynek élén Faulhaber biboros nézi ugyanezt a differenciált, vergődő társadalmat, amely egyháznak köpenyege 2000 év óta vérben, sárban,. szennyben meghurcoltatott, amelynek tehát kétezer éven keresztül legalább annyi tapasztalata volt és van a társadalom exisztenciáinak, lehetőségeinek és lehetetlenségeinek felismerésé bein, mint a 70 esztendős szociáldemokráciának. Ha nézem a másik tényezőt, a társadalmat, mostani elhelyezkedésében, akkor a társadalomban két törvényt látok érvényesülni. Az egyik a társadalom kapillaritásának elve. Erről is volt szó, gondolom Propper Sándor t. képviselőtársam előadásában. A másik a társadalmi életparitás elve. Az első magyar szóval a társadalmi hajosövesség elve, fizikoibiológiai törvény, a másik pedig társadalmi egyenlőtlenség elve, amely azután mint ható erő érvényesül a szociálpolitikai célok elérésében. Ha én mindjárt erről a másodikról kívánok beszélni, t. i. a társadalmi disparitás elvéről, egészen világos, hogy kulturális és gazdasági értelemben veszem a társadalmat, nem jogi, vagy bárminő más vonatkozásban, mert a szociálpolitika tulajdonképen a gazdasági és kulturális berendezkedés együtthatója. A szociálpolitika az a helyzet, amelyet szociálpolitikai helyzetnek nevezek, egyenlő a kulturális és gazdasági elrendezettség vagy el nem rendezettség Összegével. Ha mármost ennek a társadalmi dis paritásnak elvét vizsgálom, ez tényleg törvény a társadalom életében, mert még ha a kulturális disparitás egy történelmi korszakon keresztül látszólag szinte nyom nélkül helyet is tud foglalni a társadalomban, mégis a modern korszakban nagy kulturális disparitás nem tud anélkül megmaradni, hogy hatását felhajtóerő alakjában ne érvényesitené. Semmiféle modern állam kormányzata példának okáért nem tudná, bármennyire akarná is, a kultúrpolitikának egy olyan irányát megvalósítani, amilyen, mondjuk, — hogy magyar viszonyokról beszéljek, — egy millió tényleg létező analfabétát teljesen figyelmen kivül hagyva, kizárólag csak a magas tudománypolitikát akarná építeni. ^ Ilyen kultúrpolitikát lehetetlenség volna még egy olyan nagy többséggel rendelkező kormánynak is inaugurálnia (Farkas István: Mint amilyen a mai!) és à la durée, hosszasan fentartani, mint aminő a mai Bethlen-kormány. Miért? Azért, mert a társadalomban ennek a diszparitásnak Öntudata lassan-lassan dereng, lassan-lassan világossá válik és pedig nem az egymillió analfabéta részéről, hanem azok részéről, akik a kultúra bizonyos mértékének birtokában vauinak; mindig elemibb erővel mutatkoznának, ahogy mutatkoznak ebben a házban is, a követelések abban az irányban, hogy le kell nyúlni a kultúrpolitikában a fundamentumra és rendbe kell hozni, amennyire lehet ezt a diszparitást. (Élénk helyeslés és taps.) Aminthogy a magyar kultuszministen ha ezt csinálná, ha csak abban merülne ki a magyar kultúrpolitikának törekvése, hogy egyetemeket állit, művészetet pártol és mintegy a kultúra ornamentikáját cizellálja és épiti ki és nem tőrödnek a fundamentummal, ebben a házban nem tudna megállani. Ez a magyar kultuszminister épen ezért fordítja a 100 és 100 milliárdot a tanyai iskolák létesitésére, az elemi iskolák rendbehozatalára (Malasits Géza: Oda alig potyognak a pénzek! Vékony az a cső, amelyiken ez a pénz lefolyik! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), mert a társadalmi diszparitás elve, törvénye, az ő lelkére is hat, aminthogy valamennyiünkére hat és az egész Ház ugyanezen a nézeten van. Ez a diszparitás képe kulturális szempontból. Ha most gazdasági szempontból vizsgálom a társadalmi diszparitás dolgát, azt látom» nem ott van a diszparitás, hogy vannak gazdagok és vannak szegények, mert a diszparitás megvolt és meg is lesz mindig, amint hogy pl. a paritás elvi alapján álló orosz kommunizmus sem tudja ezt a diszparitást megszüntetni. Azt
