Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. . 373 fog. A nagygyűlésen jelenlévőket tehát félrevezették. A többi felszólalók közt az egyik a pénzintézeti tisztviselők csatlakozását, a másik a magántisztviselők csatlakozását jelentette be, Kéthly Anna képviselőtársunk a népjóléti államtitkár ur személyével foglalkozott, kevésbé szeretetteljes formában. (Derültség. — Zaj. — Dréhr Imre: Megtisztelő!) Ezekre vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy sem a pénzintézeti tisztviselők összessége, sem a magántisztviselők összessége semmiesetre sincs azon az állásponton, amely ezen a nagygyűlésen leszögeztetett, mert ha ezen az állásponton volnának, akkor nem volna lehetséges az, hogy épen az elmúlt napokban és épen a tapasztalatok alapján, megalakították a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségét. Ez a nagygyűlés elfogadott egy határozati javaslatot. Ahogy az előttem szóló t. képviselőtársam beszédét figyelemmel követtem, látom, hogy ennek a nagygyűlésnek határozmányait tolmácsolta beszédében, például a kirakatrendezők, utazók, óradíjas könyvelők, ügynökök, pénzbeszedők stb.-re, vonatkozólag szóvátette a kérdést. Természetesen, ezeket mint teljesen jogos követeléseket, én is magamévá teszem, és ezekben osztozom. De nem emlékezett meg a képviselő ur arról, hogy a határozatban van egy mondat, amely igy szól (olvasta); „A nagygyűlés tudatában van annak, hogy a törvénytervezet azért akarja megsemmisíteni az önkormányzatot, mert a biztosított tagok nem mutattak elég harci készséget jogaik megvédésére". Azután felszólítja az összes érdekelteket, hogy sürgősen jelentkezzenek illetékes szervezeteiknél a további teendők megbeszélése végett. Ez a határozat megint egészen világos. Maga az indítványt tevő hibáztatja a szociáldemokratákat, hogy nem volt elég harci készségük a jogaik megvédésére, s a kormány innen merített volna ilyen hallatlan bátorságot ennek a törvényjavaslatnak beterjesztésére. Ez a nagygyülési határozat természetesen nyomban toborzásra szólítja fel őket, mondván, hogy jelentkezzenek a további utasítások átvétele végett. Mélyen t. Képviselőház! Ea a nagygyűlés, ennek határozata és plakátja teljesen világos a mi számunkra; ebből kifolyólag még inkább arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy teljesen és tökéletesen megértem (Farkas István: Majd megbánják még ezt az álláspontot!), hogy a kormány az önkormányzat-tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, amelyen van. A törvényjavaslatnak azonban kétségtelen hibájául rovom felazt, hogy a biztosítást akként határolta el, hogy 300 pengő havi jövedelemnél nagyobb összeget már nem akceptál, s akinek nagyobb jövedelme van, azt a kötelező biztosítás lehetőségéből kizárja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én már ismételten felvetettem azt a gondolatot bizalmas tárgyalás közben is, hogy nem lehetne-e a törvényjavaslaton oly módosítást keresztülvinni, hogy vizsgálnék az egyes biztosításra kötelezetteket abból a szempontból, vájjon egyedül élik-e a maguk világát, vagy pedig osaládfentartók, nősek, esetleg családosak-e, vannak-e hozzátartozóik, és nem lehetne-e ezt a javadalomhatárt akként megállapítani, hogy ám legyen a nőtleneknél ez az eredetileg tervbevett havi 300 pengő, mint jövedelemhatár, — bár ezt is helytelennek tartom, — de nem lehetne-e a csa* ládfentartóknál, a családosoknál ezt a jövedelemhatárt feljebb, mondjuk havi 400 pengőig emelni. Ezt a gondolatot az igen t. népjóléti minister urnák nagyon is melegen magas figyelmébe ajánlom. Helytelennek tartom, hogy a nyugdíjasok biztosítása ezzel a törvényjavaslattal nem intéződött el. Várom, hogy ebben a tekintetben később majd valaminő törvényjavaslat lát napvilágot. Nem tudom, hogy talán az aggkor vagy rokkantság esetére való biztositásnak törvényhozási tárgyalásánál nem, lehetne-e mlajd ezt a kérdést elintézni. Hibáztatom

1 természetesen azt, amit anynyian hibáztatnak, amit azonban Gaal Gaston képviselőtársam épen a törvényjavaslat előnyére emel ki, hogy a mezőgazdasági munkásságra nem terjed ki a biztosítás, s hibáztatom azt is, hogy a kisiparosokra nemi terjed ki. Felszólalásomban utolsónak hagyom az orvosokra vonatkozó megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Nekem feltűnt, hogy soha még ilyen erős kitételeket nem olvastam bizottsági jelentésben, mint aminők ennek a törvéy ja vaslatnak bizottsági jelentésében vannak az orvosokra vonatkozólag. Majdnem azt mondhatnám, hogy az én igen t. Frühwirth Mátyás barátom, akit a szelídség és csendesség példaképe gyanánt van szerencsém ismerni (Frühwirth Mátyás: Csak tényeket állapítottunk meg!), a gorombaságig kemény volt a bizottsági jelentésben. De viszont hozzá kell tennem a magam részéről azt. hogy a bizottsági jelentés összes erős kitételeit gyenge kitételeknek tartom abban a tekintetben, ahogyan én gondolkozom az orvosok állásfoglalása felőL Ha kezembe veszem az Országos Orvosszövetségnek azt a nyomtatványát, amelyet minden képviselőtársam megkapott. azt látom, hogy abban — akárhogy tagadják az OTVO s szövetség tagjai, — mégis csak megfenyegették az egész országot (Csilléry András: A Szövetség nem azonos a vezetőséggel, ez ellen tiltakozom!), s ha nem is sztrájkkal, de legalább is bojkottal fenyegették meg a most létesítendő szervezeteket. Ezért mindenesetre felelős annak a szövetségnek nemcsak elnöke és titkára, akik ezt a nyomtatványt aláirtak, hanem felelős érte az egész Szövetség is, amely azóta kongresszust tartott, s e kongresszus alkalmával lett volna útja, módja és alkalma arra, hogy dezavuálja a saját elnökét. Ezzel az orvosi megnyilatkozással szemben azonban — ha jól tudóm — Barla-Szabó József képviselőtársunkon kivül alig volt valaki az orvosok közül, aki a sajtóban nyomban tiltakozott volna. Csak itt a parlamenti tárgyalás során hallottunk végre orvosképviselőket felszólalni ez ellen az álláspont és állásfoglalás ellen. Engem az orvosok megélhetési viszonyai az elmúlt esztendőkben sohasem aggasztottak. Én nagy mozgalmat vezettem! és bonyolítottam le a fixfizetésüek járandóságának szabályozása kérdésében, a magántisztviselők nyomora kérdésében, de az orvosok megélhetési viszonyainak kérdését igazán sem az egvik, sem a másik párt részéről sohasem tárgyalták itt, mint oly kérdést, ahol törvényhozásilag gyorsan, kellene közbelépni. Én azokat az orvos urakat, akik nem tudnak (megélni Budapesten, vagy Debrecenben, vagy Szegeden épen azért, mert ez a törvényjavaslat igy lesz megszavazva, ahogy előttünk van, meghívom az é® választókerületemnek azokba a falvaiba,