Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. jezője a kereszténységnek. 'Az egyházzal szemben természetesen nem helyezhedhetünk olyan rokonszenves álláspontra, mint Griger képviselő ur, aki tiagja, sőt funkcionárius* is egyházának. (Éhn Kálmán: Hát ön nem tagja egyházának 1 ? Ön is csak tagja saját egyháiZjának!) Tagja vagyok, igen, mint adófizető. (Zaj. — Éhn Kálmán: Mindenki tagja saját egyházának.) Tessék megérteni, kifejezem magamat világosabban. Mi tehát a kereszténységet e tekintet" ben tiszteljük, de hogy megvan az ellenérzés a keresztény katholikus egyházzal szemben — hogy most igy világosan fejezzem ki magamat — t u annak megvan a természetes magyarázata. (Zaj.) Ha az utolsó évtizedek szociális eseményét figyelemmel kisérjük, azt találjuk, hogy a katholikus egyház meglehetősen eltért attól az iránytól, amelyet megboldogult XIII. Leó úgyszólván előirt, verum no navuba, nem igen helyezkednek arra az álláspontra, amely annak idején ebben a pápai enciklikában kifejezésre jutott, hanem túlnyomó részt a hatalmon levőknek oldalára álltak, nagyon gyakran és nagyon sok esetben egyenesen a szenvedők rovására. (Homonnay Tivadar: Épen az ellenkezője áll!) Majd én bizonyitok. (Viczián István: Melyik felekezettel szimpatizál a szociáldemokratapárt f ) Méltóztassanak csak egyszer fellapozgatni pl. a németországi katholikus gyűlések jegyzőkönyveit. Sajnálom, hogy nem irtam ki a pontos dátumot, de nem is fontos ebben a percben. Fontos az, hogy Faulhaber, München biborosa azt a kijelentést tette az egyik katholikus kongreszszusoD, hogy aki ur, az maradjon ur, aki szolga, maradjon szolga. (Homonnay Tivadar: Átvitt értelemben!) Tudom, hogy megvan ennek a Szentirásban az alapja, Szent Pál valamelyik levelében található, annyira már nem terjed a memóriám, hogy hányadikban, de kétségtelenül megvan az alapja, Szent Pál ezt a kijelentést tényleg tette, még pedig akkor, amikor a keresztények üldözése Kómában meglehetősen erős volt és hogy hiveit valahogy megmentse az üldözéstől, opportunitásból azokkal szemben, akik támadták őt, hogy ez forradalmi szekta, mely a meglevő társadalmi és gazdasági rendet, mely a rabszolgaságon alapult, fel akarja boritani, Szent Pál kijelentette, hogy mi ilyet nem akarunk. Nem ezekkel a modern szavakkal, sőt meglehetősen biblikus szavaival kijelentette, hogy a kereszténységnek az a törekvése, hogy aki ur, maradjon ur és aki szolga, maradjon szolga. Ezt opportunitásból tette, meg tudom érteni, hogy megtette, hiszen a római kapitalisták üldözésétől mentette meg hiveit, de, mert Rómában annak idején, amikor a keresztény üldözések kezdődtek, Szent Pál, hogy azt a kisded keresztény tábort, amely az őskommunizmus alapján állt, megmentse a római kapitalista rabszolgatartók gyilkos támadásától, ezt az opportunus kijelentést tette, nem lehet ezt alkalmazni a mai modern korra, mert ez azt jelenti, hogy minden maradjon meg, ahogy van, kövesedjék meg minden, aki ur, az maradjon ur és aki szolga, az maradjon szolga. Ez lekötése a társadalom erőinek, lekötése a társadalmi fejlődésnek és jelenti a társadalom teljes megkövülését. (Homonnay Tivadar : Teljes félreértés !) Hogy ilyen tekintetben ellene vagyunk, hogy ezt nem tudjuk esztimálni, hogy ezt nem tudjuk jó szemmel nézni, ezen az urak cseppet se csodálkozzanak. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ezt Faulhaber nem mondotta.) Végtelenül sajnálom, hogy nem irtam ki, nem tudtam, hogy erről lesz szó, ha tudtam volna, kiirtam volna pontos dátummal, hogy melyik katholikus kongresssuson mondotta ezt. (Simon András: Az is meg van irva, hogy aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája ! ülése 1927 Junius 17-én, pénteken. 365 Miért nem citálja ezt ?) Nem akarok semmit sem citálni. Az bizonyos, hogy a németországi elvtársaim ez után a kijelentés után meglehetősen felhördültek és ha Magyarországon olyan hangon Írnának a magyar szocialista lapok erről a kijelentésről, mint irtak a német szocialista lapok az első felháborodás hatása alatt, akkor a börtönök hamar megtelnének hirlapirókkal, mert szárazon nem vinné el az a hirlapiró, aki ugy irna, mint ahogy a német szociáldemokrata lapok ezzel a kijelentéssel foglalkoztak. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék valamivel közelebb jönni a tárgyhoz. Malasits Géza : Már be is fejeztem. Griger t. képviselőtársamnak ,még csak egy kijelentésével akarok foglalkozni. Ö azt mondotta, hogy mi mindent a szociális felfordulástól várunk. Ez tévedés. A szocializmus az evolúció alapján áll, mi parlamentáris utón akarjuk a hatalmat magunkhoz ragadni, ez a célunk, amint hogy minden társadalmi rétegnek az a célja, hogy a politikai hatalmat magához ragadja és ezzel gazdasági boldogulását elősegitse. Ha végignézem a t. Ház szociális tagozódását, azt látom, hogy elenyésző számban vannak itt a dolgozók, tulnyomórészben dolgoztatókból áll ez a Ház, itt a politikai hatalom a döntő és nem a gazdasági szempont. Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék képviselőtársai között ilyen megkülönböztetést tenni. (Viczián István : Ön is inkább dolgoztató, mint dolgozó!) Malasits Géza : Amennyire én dolgoztató vagyok! Mondom, ez nem jelent szociális felfordulást, ez jelent evolúciót, demokratikus haladást, előremenetelt; a szociális felfordulásból nem sok hasznunk van. A munkásság nagyon jól tudja, hogy minden forradalom csak egy nagy Programm, sok esetben véres Programm, amelyet megvalósitani csak hosszú évek során át tartó nehéz küzdelem utján lehet. Mi tehát az evolucionalis fejlődés alapián állunk és távol állunk attól, hogy szociális felfordulást csináljunk, pláne ilyen törvényjavaslatból, a szegények nyomorából. Nagyon jól tudjuk, hogy a szegénység a legrosszabb tanácsadó és legrosszabb serkentője az előrehaladásnak. Mondom, Griger t. képviselő ur nagyon elvetette ma délelőtt a sulykot és én ezt inkább annak tudom be, hogy a szép beszéd kedvéért jónak látta rajtunk megint végigvágni. Kijelentem, hogy nem érezzük magunkat találva és amennyiben a kapitalistáknak nem ártott, amit mondott, nekünk sem fog ártani. T. Ház! Rátérve beszédem tulajdonképeni tárgyára, tisztelettel vagyok bátor egyet megállapítani; nem szólaltam volna fel a vitában, hiszen a tárgy eléggé ki van merítve, s nekünk is fontos, hogy végre törvény legyen a javaslatból, hogy valahára nyugalmi állapotba kerüljön a dolog, de egyik-másik képviselőtársam ugy állitotta be a dolgot, s ebbe a hibába Griger Miklós t. képviselő ur is beleesett, mintha mi munkások — én azokhoz tartozónak vallom magamat — valahogyan a társadalom páriái lennénk, akiken segiteni kell, mert máskülönben elsülyednek a nyomorban és a kétségbeesésben, valahogyan jóakarattal vagy kegyes keresztényi charitással kell hozzánk közeledni, és különösen orvos-képviselőtársai m emelték ki nagyon, hogy hiszen ők akkor is segítettek I a munkásokon, amikor még nem volt biztositó' pénztár. Az egész dolgot, mondom, úgy állították be, mintha rajtunk kellene segiteni, mert különben elveszünk. Tartozom kijelenteni, hogy Magyarországon már akkor, amikor még sem az állam, sem a társadalom nem gondolt arra, hogy a beteg mun-
