Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
'Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június .17-én, .pénteken. . 363 nyok — a fontos népegészségügyi érdekekre tekintettel — közhatalmi utón gondoskodnak. A fenforgó kényszerhelyzetben és gazdasági viszonyok között az orvosi kar a betegség esetére a biztosítás kiterjesztését a törvény erejénél fogva kénytelen tudomásul venni és bár mindent elkövet arranézve, hogy az orvosi társadalom szociális helyzete ezáltal ne károsodjék, hanem az inkább előnyére szolgáljon, mégis számol azzal a körülménnyel, hogy az orvosi hivatás lényegének érintetlenül hagyása mellett az orvosi működés külső keretei bizonyos változáson mennek át. Ebből azonban önként következik, hogy a közhatalomnak gondoskodnia kell ugy a munkaképtelenné vált magánorvosok és biztositó pénztári orvosok, mint ezek hátramaradottjainak megfelelő ellátásáról. Az az ellátás ugyanis, amelyben jelenleg a munkásbiztositó pénztári orvosok részesülnek, a jövőről való gondoskodás szempontjából komolyan számba sem jöhet. Tegye meg a kormány a kezdeményező lépéseket arra vonatkozólag, hogy az orvosi . nyugellátás kérdése a kötelező társuláson alapuló kamarával kapcsolatban kerüljön megoldásra, mely esetben önmagától oldódik meg a munkásbiztositó pénztári orvosok és hátramaradottjaik ellátásának problémája is. Az orvosi társadalom a legnagyobb bizalommal tekintene a kérdés ilyen megoldása elé, mert az orvostársadalmi szervek több évtizede foglalkoznak nyugdíjintézmény létesítésével, minden törekvésük azonban eddig a kérdés megvitatására fordított sok munka ellenére meddő maradt. Bebizonyosodott tehát, hogy állami beavatkozás és az állam nagymérvű támogatása nélkül ez a kérdés sem old : ható meg. È mellett a hazafias orvosok nagyobb megnyugvással látnák az állam közvetlen felügyelet alatt álló és közhatalmi jellegű nyugdíj- és gyámintézetet, mint olyan megoldást, amely az orvosok és családtagjaik jövőjét ingadozó összetételű magánegyesületek akaratnyilvánításától tennék függővé. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a tegnapi napon volt a Fogorvosok Egyesületének közgyűlése és ott is a pénztári fogorvosok külön gyűlésben foglalkoztak azokkal az anomáliákkal, amelyek, a pénztári tagok gyógykezelése tekintetében előfordulnak. Csodálatos dolgokat hallottunk, amelyek nem annyira Budapestre, mint inkább a vidékre vonatkoznak. Ebből is -méltóztatnak látni, hogy az orvosi ellátás kérdése nincs egységesen megoldva. Budapesten ugyanis rendelőintézetekben végzik a tagok fogainak gyógykezelését, ami eminenter közegészségügyi érdek, mert hiszen a, jó és helyes táplálkozás rengeteg 1 sok betegségtől óv meg. Ma a fogbetegségek a fontos népbetegségek sorába került, mint amilyenek a tuberkulotikus és venereás betegségek. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelő rendelőintézetekben történjék a pénztári betegek fogkezelése is. A rendelőintézetek Budapesten fennállanak, azonban ezzel szemben vidéken a pénztárak árlejtést hirdetnek arra, hogy vájjon melyik orvos hajlandó olcsóbbért, szerződés alapján vállalni a betegek ellátását, sőt egyes pénztáraknál egyenesen kikötik azt, hogy húsz betes részére köteles egy órán belül rendelni. Méltóztassék elképzelni. ; hogy milyen lesz ezeknek a betegeknek ellátása, ha az ilyen szerződés alapján történik. A hibát nem' az orvosokban kell keresni, hanem a vidéki pénztárak vezetőségeiben, amelyek, ugy látszik, a központosítás ellenére, a központ intézkedéseit nem respektálják, * hanem a saját maguk felfogása szerint akarják a betegellátást végrehajtani. Nem is beszélek arról, hogy a pénztári betegek gyógykezelésére vonatkozó tarifa olyan sérelmes rendelkezéseket tartalmaz, amelyek közegészségügyi iszlempontból nem 'helyeselhetők. Például azt mondja, hogy szabad Randolffémmel való fogpótlást végezni s ugyanakkor a népjóléti ministeriutaa kiadott egy iszigoru intézkedést, amelyben eltiltja az orvosokat ettől és csak akkor enaedi meg ennek használatát, ha az illető orvos a saját felelősségére vállalja a pótlás elkészítését, amelyről tudjuk, hogy nagyon sokszor mérgezésekre vezet. Lehetetlenség a felelősség kérdését e tekintetben a pénztárak részéről az orvosokra ráhárítani. De vannak olyan esetek is, amikor a törvény és a ministerium határozott rendelkezésével szemben a pénztári betegek ellátását egyes vidéki pénztáraknál kuruzsló fogtechnikusra bízzák, tehát nem szakemberekre. Ennek következtében egyenesen közegészségügyellenes cselekményt visznek véghez, hiszen ez a közegészségügy ártalmára szolgál. Épen ezért kívánatos volna, hegy minden pénztár keretén belül rendelő-intézetek állíttassanak fel, a technikai munkák elvégzését pedig pénztári vezetés alatt álló laboratóriumokra kellene bízni, mert akkor mindkét fél érdeke kielégítést nyerne s az orvosoknak, meg a technikusoknak is megélhetése minden tekintetben biztosítva volna. Akkor nem következhetnék be az az eset, amely a budapesti pénztárnál előfordult, ahol egy Lengyelné nevezetű fogtechnikus inasgyerekekkel végzi a betegek fogainak gyógykezelését, a szerződésileg alkalmazott fogorvos helyett, ahol tehát egy falazó, a kuruzslást elősegítő fogorvos szerepel. Ezt közegészségügyi érdekből veszélyesnek tartom s ha kamara volna, az orvos ellen el lehetne járni, szemben a szabadtársuláson alapuló egyesületekkel, amelyek az orvos ellen eljárni nem tudnak, mert ha megkondul felette a vészharang, a pénztár kötelékéből azonnal kil'ér>. ' ! ' • Ennek következtében kívánatosnak tartom, hogy az orvcskérdés rendezése a központosított pénztárak főorvosának vezetése mellett irányittassék, hogy ennek a főorvosnak keze ne köttessék meg a pénztárak adminisztrációs nehézségei által, mert ezek az administrácionális nehézségek a pénztári tagok ellátásának hátrányára szolgálnak. Le kell tehát szögeznem azt az álláspontot, hogy minden ok a mellett szól, hegy a célszerűtlennek bizonyult szervezetet célszerűvel pótoljuk, tekintet nélkül arra, hogy ez valamely párt hatalmi törekvéseinek és hatalmi érdekének kellemes-e vagy sem. Meg lehetett volna ezt tenni annál is inkább, mert ezáltal odajutottunk volna, ahol a szociáldemokraták és radikális segítőtársaik által állandóan követendő példaképül elénk állított nyugati államok vannak, ahol az egységesítést és központosítást nem vezették be ugy, amint azt Magyarországon tették. Célszerűtlennek és károsnak tartom, hogy ez nem történt meg, azonban a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául mégis elfogadom, mert a javaslatnak előttünk fekvő szövege, a minister urnák a bizottsági tárgyalás során elfoglalt álláspontja és magának a bizottsági jelentésnek egyes pontjai is arról tanúskodik, hogy az egységesített és központosított szervezetből folyó feltűnő visszásságok részben az előttünk fekvő szövegben már orvosoltattak, részben pedig alapos remény van arra, hogy az általános tár r 53*
