Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. lalati pénztárt, amely határozottan előnyösen és jól működött. Ezeknél a vállalati pénztáraknál, különösen most az ujabb statumok értelmében, mindazok a megtakarítások, amelyeket el tudtak érni a saját intézményeik keretében, mind beinvesztálhatók. Méltóztassanak elképzelni, hogy mennyi haszna lehet a közegészségügynek abból, ha vállalati pénztárak a rendelőintézeteken kivül szociális intézményeket, kórházakat, jóléti intézményeket, üdülőtelepeket és más egyebeket állithatnak fel, amire nekik módot és alkalmat nyújt épen az a bizonyos önállóságuk, amelyet ez a javaslat is bizonyos mértékben alátámaszt. Nem vagyok hive azoknak a vállalati pénztáraknak, amelyek gyengék és kicsinyek s nem bizonyultak eléggé erőseknek, amelyek tulaj donképen tehertételei az Országos Pénztárnak, mert a deficitet az Országos Pénztár kénytelen fedezni. Ezeket a magam részéről nem támasztanám alá. Itt vagyok bátor rámutatni körülményre is, hogy épen orvosi és egészségügyi szempontból mennyivel helyesebb és jobb a vállalati pénztár intézménye, mennyire közvetlenebb és közelebbi viszonyba jut az orvos a betegével, mert nem esik oly nagyszámú beteg az orvosokra, mint a betegpénztárnál. Azt is aláirom, hogy ezzel szemben kisebb a dotációjuk, de a kisebb dotációt is szivesebben elfogadják a vállalati pénztári orvosok, mert érzik, hogy eleget tudnak tenni annak a követelménynek, amelyben közvetve is a háziorvos szerepét játszhatják a pénztári tagokkal szemben. Ebből a szempontból feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy visszaállittassék az, ami a törvényjavaslatban helyesen volt benne, tudniillik az alacsonyabb taglétszám, amely azután a bizottsági jelentésben felemeltetett ezer tagra, sőt egyenesen tiltó rendelkezés van benne arra nézve, hogy a jövőben vállalati pénztár egyáltalában ne alakulhasson. Legyen szabad itt példákra rámutatanom. Itt van a Magyar Államvasút Gépgyárának és a Gépgyárak Szövetségének vállalati pénztára, amelyek nagyszerűen működnek. Itt van a Rimamurányi Részvénytársaság salgótarjáni vállalati pénztára, amely szintén nagyszerűen működik s amelyek mind tudnak szociális és jóléti intézményeket produkálni, ha nem volna meg az önállóságuk, amelyet a helyzetadta körülmények részükre biztosítanak. Ha azt méltóztatnak mondani, hogy vállalati pénztárakat nem méltóztatnak koncedálni ipari üzemek és ipari érdekeltségek részére, akkor miért méltóztatnak ebben a kérdésben kivételt tenni? így van az Újságírók Szanatórium-Egyesülete, amelynek kivételt méltóztatott koncedálni, pedig nem hiszem, hogy annyira tőkeerős volna, hogy maga el tudná tartani önmagát. Én helyeslem ezt és kívánom, hogy ez az intézmény, mint különálló pénztár működjék és viruljon, de épugy kivánom, hogy a vállalati pénztárak kérdésében méltóztassanak más álláspontot elfoglalni. Erre nézve konkrét javaslataimat elő fogom terjeszteni. Helytelenítem azt az álláspontot, amelyet a jótékonysági egyleteknél méltóztatik elfoglalni, hogy azoknak az alkalmazottai kivétetnek a szociális gondoskodás alól, rnert azt mondj indokolás, hogy »azok igen alacsonyan díjazott szüségmunkát végeznek.« Ha tehát igen alacsonyan díjazott szükségmunkát végeznek, akkor kétszeresen kötelessége az államnak épen ezekről az alkalmazottakról gondoskodni és bevonni őket ennek az általános biztositásnak a keretébe. Nem szabadna megengedni, hogy ott szivességmunkát végezzenek és speciális ÖsszeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 17-én, pénteken. 353 köttetések folytán történő elhelyezések alapján az illetők máról-holnapra az. utcára kerülve, saját egészségükről gondoskodni ne tudjanak. Mi a munkát megbecsülni kívánjuk és különösen azt kívánjuk ezáltal is elérni, hogy a háztartásokban foglalkoztatott kis egyedeket is ennek a biztositásnak a keretébe bevonjuk. De helytelenítem, főleg keresztény szempontból, ennek a törvényjavaslatnak azt a pontját, amely kiterjeszti a családtagok biztosítását abban az irányban, ahol azt mondja, hogy azokat, akik »a háztartását vezetik.« Mi nem akarjuk alátámasztani a vadházasságokat, hanem azt akarjuk, hogy törvényes alapon, a keresztény morál alapján megszűnjenek ezek s nem vagyunk hivei annak, hogy ezeket az immorális intézményeket istápoljuk és alátámasszuk. Mar pedig ha ezeket bevonjuk a biztosítás körébe, akkor erkölcstelen alapon állunk és ezt az erkölcstelen alapot nekünk ebből a törvényjavaslatból eliminálnunk kell. T. Képviselőház! Szeretnék még pár szót mondani a tisztviselőkérdésről is, amelyet már előttem szólott Griger Miklós képviselőtársam is emiitett. A javaslat igen messzemenően honorálja azokat a szempontokat, amelyek alkalmasak arra, hogy az 1907. évi vívmányokat megóvják. Ha viszont azt nézzük, hogy a javaslat mivel honorálja azok felfogását, akik az elhibázó ttnak bizonyult 1907 :XIX. tcikk gyökeres módosítását követelik, ha vizsgáljuk, hogy a két évtizedes tapasztalatból levonható és le is vont következtetéseknek a törvényjavaslat milyen módon szerez érvényt, akkor tulaj donképen iskolapéldájára akadunk annak, amit az orvosi szaknyelv tüneti gyógykezelésnek nevez, mert ha a baj oka helyett annak csak a tüneteit akarjuk orvosolni, ezáltal elősegítjük a baj elterjedését és elhatalmasodását. Ugyanis az, egyetlenegy elvi természetű változás ebben a törvényjavaslatban az, hogy a pénztári alkalmazottakat ezután nem az autonómia választja, hanem a kormány nevezi ki. Kétségtelen, hogy a munkásbiztositással közelebbről és szakszerűen nem foglalkozó nagyközönségből, amely annak következtében nem is láthatott bele a munkásbiztositási szervezet rejtelmeibe, a legnagyobb felháborodást mindig az váltotta ki, hogy a munkásbiztositási pénztárak alkalmazottainak milyen aránytalanul nagy hányada játszott, éspedig az esetek igen nagy számában, vezetőszerepet a forradalomban és a kommünbeni. Bizonyára ez vezette a kormányt abban a feltevésében, hogy megszünteti a lehetőségét annak, hogy ez megismétlődjék és ezáltal gondolta a munkásbiztositás szervezetének bajait is orvosolhatni. Én azonban magam részéről ugy látom, hogy ez csak egy tüneti kezelést jelent, amenynyiben nem szünteti meg az alapvető okot is, t. i. a valódi ok à pártpolitikának a munkásbiztosítás szervezetében törvényesen biztosított illetéktelen hatalma, a pénztári alkalmazottaknak a szocialista célokért való hevülése pedig csak egyik következménye ennek, mert hiu re^meny azt gondolni, hogy a Munkásbiztositó Pénztárban minden tisztviselő szociáldemokrata vagy szocialista volt és nem lehet őket azzal vádolni, hogy ezek a pénztári alkalmazottak és tisztviselők mind behódoltak és mind hivei és alátámasztói voltak a kommünnek, mert ezek között nagyon sokan voltak olyanok, akik, igenis, ellenségének vallották magukat annak, ha nem is nyíltan és csak a kényszeradta helyzet és a körülmények, valamint a pártdiktatúra folytán voltak belekényszerülve abba, hogy a hangosakkal együtt ma52