Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
348 r Az országgyűlés képviselőházáénak 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. nakidején megállapított. Ha nyomon követjük az évtizedes és még most is folyó küzdelemre okot szolgáltató 1907: XIX. te. keletkezését, akkor annak első csiráját a kereskedelemügyi ministerium által már 1900-ban készített törvénytervezetben kell találnunk, melyet Hegedűs Sándor akkori kereskedelemügyi minister szándékozott benyújtani s amelyet 1901 év februárjában széleskörű értekezleten tárgyaltak az érdekeltségek bevonása kapcsán. Ezen az értekezleten körvonalazta Tisza István nézeteit és álláspontját. Szakembernek is dicséretére váló precizitással állította szembe egymással a munkásérdekek gondozásának — a mai frazelógia szerint: a szociális gondoskodásnak — akkor uralkodó két irányát: az angolt és a németet. A német rendszer az állami gondozásban, ebből kifolyólag a kényszerbiztositásban találta meg a maga szükségszerüsgét, ezzel szemben az angol az Önsegély alapján való társulásban. Tisza István az angol rendszert tartotta jobbnak. Véleményét igen érdekes, megszívlelésre méltó érvekkel támasztották alá, azt mondván (olvassa): »Ott, ahol elsősorban a munkás vállaira nehezedik az ő saját jövőjéről való gondoskodás, ott talán hosszú idő alatt sok tanpénz megfizetése után, de megtanulja a munkás megválasztani a maga vezéreit, ott sokkal komolyabb, sokkal egészségesebb felfogás nyilvánul meg s a munkásnak törekvései, melyek kezdetben Angliában is a legvadabb szocializmus és kommunizmus jellegével birtak, fokról-fokra, lépésről-lépésre koncentrálódnak a mai társadalmi rend felbomlása nélkül elérhető célok felé.« Ezzel szemben a német rendszert veszedelmes lejtőnek tartja és arról a következő megállapítást mondja el. (olvassa): »Azt a munkást, aki látja, hogy egyes életbevágó érdekeiről kényszer utján az állam gondoskodik, igen könnyű tovább vinni azon az utón, igen könynyü meggyőzni arról, hogy még sok más fontosabb érdeket is vehet az állam a kezébe, de másodsorban azért is, mert igy a munkás életéből kiszakitattnak azok a feladatok, melyek neki és családjának jövőjét bíztositani vannak hivatva, elveti azoknak gondját magától, és ami anyagi ereje, ami ideje, figyelnie marad, rendelkezésre áll még a szolid, még a megfontolt, még a lelkiismeretes családapánál is bizonyos agitatorius célokra, ki van szolgáltatva a munkás bizonyos agitatorikus vezérek működésének és kísértésének.« Az összehasonlítás és megítélés egy cseppet sem doktriner, magán viseli a kormányzásra hivatott államféfiu egyéniségének bélyegét. A legszebb elméletnél is többre becsüli az irányzat gyakorlati jelentőségét (Györki Imre: Tisztán csak az angol példa lebegett Tisza István előtt!) és azok várható gyakorlati eredményét. (Györki Imre: Amelyet azután megváltoztattak, tehát Tisza István egész elmélete kútba esett!) Az elmúlt negyedszázad eseményei próbakő gyanánt szolgálhatnak abban a tekintetben, hogy Tisza helyosen ítélte meg a kétféle rendszer várható eredményeit, mert az események bebizonyították ennek helyes voltát. Az angol munkásmozgalmak a jelen század elején egészen a nagy háborúig más mederben mozogtak, mint a németországiak. Céljuk volt a munkások jólétének és életstandarrljának emelése, vagyis gazdasági és nem politikai jellegük volt és^teljesen mentősek voltak az, államellenes törekvésektől. A nagy háború óta a viszonyok Angolországban is jelentőségteljesen megyálJ toztak. (Rothenstein Mór: Nem kellett volna háború!) Természetes dolog, teljesen igaza van igen t. képviselőtársamnak. Nem sokkal a háború előtt ott is áttértek a német rendszerű kényszerbiztositásra s a legutóbbi években lezajlott munkásmozgalmak jellege is egészen más volt, mint a régebbiekké, mindinkább marxista irányban tolódtak el a dolgok s a legutóbbi rövidéletű általános sztrájk és annak hosszantartó csökevénye, a bányászsztrájk, máikétségtelenül az állami és társadalmi rend ellen irányult. (Györki Imre: Miért H) Ez teljesen logikusnak látszik belőle. (Györki Imre: Dehogy! Magasabb munkabérekért és rövidebb munkaidőért indult!) És a hatalomért. (Györki Imre: Dehogy!) Az angol munkásmozgalmak marxista irányba való eltolódását általában moszkvai befolyással és pénzzel szokták magyarázni. Kétségtelen, hogy ez a mozgató erő is jelentékeny szerepet játszott benne, nem lehet azonban szemet hunyni az előtt a körülmény előtt sem, hogy a régi hagyományokkal való szakitást, különösen pedig az állami gondoskodásnak rendkivül nagy mértékben való kiterjesztését éspedig a munkanélküli segénynek s a munkabérnek állami pénzből való felemelését nyomon követte a politikai hatalomnak erőszakos eszközökkel való megszerzésére irányuló minden törekvés. Ez arra mutat, hogy a Tisza István által hangoztatott szempontok is érvényesültek és befolyást gyakoroltak az események fejlődésére. Az angol munkásmozgalmak jellege ennek következtében természetszerűen erősen megváltozott. A német kényszerbiztositási rendszer hivei az állami gondoskodástól a társadalmi ellentétek kiegyenlítését várják és különösen a szociáldemokraták által hirdetett osztályharc leszerelését remélik: Bismarck mondása, amelyre előttem szóló igen t. képviselőtársam is célzott, a szociális olajcseppekről, közkézen és közszájon forog, azonban az államszocializmus hivei állandóan az, ő államférfiúi tekintélyére hivatkoznak eszméik propagálásnál, pedig a világ akkor még nem tudta, hogy Bismarck nemcsak hogy nem volt híve a német szociálpolitika további fejleményeinek, hanem bukásának közvetlen oka is az volt, hogy egyenesen szembehelyezkedett azzal, mert látta, hogy ez helytelen irányba tolódik el. Tisza István éleslátását nem zavarta meg a nálunk is meghonosodott állam-szocialista eszmeáramlat sem. Már akkor a német birodalom erejének tetőpontján [mindenfelé elterjedt divat volt az. hogy ezt a német szociálpolitikának javára irják és könyveljék el. Nem habozott élesen és határozottan rámutatni arra, hogy ez a szociálpolitika főcélját: az osztályharc hirdetőinek .háttérbeszoritását steimlmlïkiépen nem érte el. Sőt iazt mondhatom, hogy a jelek szerint nem is fogja elérni. És hogy elég élesen rámutatoitt e kérdésre, idézem az ő szavait (olvasa): »Elég egy tényre rámutatnom, hogy aggódva álljunk meg a kérdés előtt. Tény, hogy men+ől többet áldoz a német állam és-a német társadalom a miunkásokért. mennél jobban gondoskodik a munkásokról, annál ijesztőbb számban szaporodik Németországbialii válastzításrólválasztásra a szociáldemokrata pártra adott szavazatok száma.« A világháború niásodik fele és az összeomlás, valamint az ezt követő forradalmak szomorúan igazolták ezelknek a tényeknek valóságát és ha a hibákat keressük, akkor nem ott kell_ keresnünk, hogy ezt a szociális feladatok teljesítése okozza, b^uem valószínűleg a szociális feladatok teljesítésének kivitele körül vannak olyan kardinális hibák.
