Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

34:2 Az országgyűlés képviselőházának 6 lizmusban jogos, indokolt, méltányos s a fennálló állami és társadalmi rend keretei között megvalósítható, (ügy va/n! a középen.) A forradalmi mozgalmakat minden rendelkezésre álló eszközzel és a legnagyobb kíméletlenséggel le kell törni, de ennek nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy az állam ugyancsák minden rendelkezésre álló eszközzel, hatalmának komoly latbavetésével, energiájának teljes kifejtésével támogassa gazdaságilag gyenge és védtelen tagjait, hogy igy a vagyontalan néptömegek is, amelyek egyúttal a legnépesebbek, arról győződhessenek meg, hogy az állam nemcsak szükséges, hanem jótékony intézmény is, olyan intézmény, amely nemcsak a társadalom vagyonos osztályainak jogos érdekeit védi, hanem megtesz mindent, amit megtehet a dogozó tömegek életnívójának emelésére. (Strausz István: Már Schlauch Lőrinc is ezt mondta!) Bismarck mondotta — és többször hivatkoztak rá, ha jól tudom, a vita folyamán is, de azért nem árt ezt az igazságot többször is nyomatékozni, (Dréhr Imre: Úgy van!) — hogy szociálpolitikát kell csinálni, úgymond, hogy a dolgozó tömegek belássák, hogy az állam nemcsak akkor gondol reájuk, amikor adóra és katonára van szükség, hanem akkor is, amikor arról van szó, hogy a hónuk alá nyúljon, nehogy az élet nagy országútján elessenek. (Malasits Géza: Ennek nyomán hamarosan szaporodott ott a szociáldemokraták száma!) Az a gondolat lebegett Bismarck előtt, hogy a német munkásság gazdasági érdekeit be kell kapcsolni a német birodalom fennállásának érdekébe, szociális helyzetén organikus törvényekkel segiteni kell, ez által a társadalmi békét biztosítani, a hazaszeretetet a szivekben mélyiteni és a német népet a szociális forradalomtól megóvni. Az ehhez a célkitűzéshez fűzött remények jórészt meg is valósultak. Ennek igazolására elég, ha arra a különbségre hivatkozom, amelyet a németországi szociáldemokrata párt 1870 július havában és 1914 augusztus havában és a forradalmi időkben felmutatott. Épen most kaptam egy tiszteletpéldányt, (Gaal Gaston: Én is!) a »Szocializmus« kiadóhivatala küldte, elő is fogok rá fizetni, mert igen jó fegyvereket szolgáltat. (Derültség half elől. — Szilágyi Lajos: Ugy van!) Azt olvasom ebben a folyóiratban, hogy pl. Németországban a statisztikai adatok tanúsága szerint a német birodalom lakosságának egyharmada a polgársághoz és kétharmada a munkásosztályhoz tartozik s azután azon kesereg a cikkíró, hogy a munkásválasztóknak legalább a fele mégis polgári képviselőkre szavazott. (Malasits Géza: Tudatlanul ott is megtörtjénhetik ! — Derültség balfelöl.) Több, mint kilencmillió munkásválasztó adta le szavazatát polgári képviselőkre. (Malasits Géza: Mind tudatlan!) A helyzet nem lenne ilyen, mélyen t. Képviselőház ha Németországban szociálpolitikát nem csináltak volna. A német példa mutatja és igazolja leginkább, hogy a legjobb nemzeti politika a szociálpolitika. Nekünk pedig, akik a iköizelmult forradalmainak megaláztatását és Golgotha-járását átszenvedtük, kétszeresen okunk van arra, hogy résen legyünk. Nem elég, ha szidjuk és gyalázr zuk a forradalmat, viszont nem okulunk, nem tanulunk. (Ugy van! balfelől.) A forradalomnak is megvan a maga genezise és psychológiája. (Rothenstein Mór: Már polgárok is idéztek elő forradalmat!) A forradalom gyökere rendszerint az inség és nyomor. Ez előzte '. ülése 1927 június 17-én, pénteken. meg a francia forradalmat is — és ki tagadhatja el, hogy a népesség testi és lelki összeroppanásának, a hiányos táplálkozásnak, a sok szenvedésnek nálunk is nagy része volt a lelkek forradalmositásában"? Igaz, hogy ehhez egy harmadik tényező is hozzá szokott járulni: az izgatás, a lázítás. (Vanczák János: És a vagyonososztály fényűző élete!) Igaz, igaza van! (Szilágyi Lajos: A hivalkodás!) A hivalkodás. Az izgatás és lálzitás, a tömeg-érzéssel való visszaélés; de ez csak akkor jön számba, amikor adva van a tömeg elkeseredése. S mivel a tömegelkeseredésnek csalhatatlan ellenszere a tömegjólét, s mivel a tömeg- és népjóléthez vezető ut a szociálpolitika útja ezen kell járnunk, annál inkább, mert a történelem tanusága szerint a furadalmaknak az a sajátságuk is megvan, hogy szeretnek ismétlődni. Márpedig jaj nekünk, és jaj lenne ennek az országnak, ha a forradalom nálunk is ismétlődnék, mert elZ cl forradalom, amelyet én nem akarok a fiaira festeni — szó sincs róla! — és amelyet nem akarok megélni, már nem lenne egy dégénérait grófnak, félbolond zsidóknak és fiéílzsidókeresztényeknek, a főváros csőcselékének es hintáslegényeinek, néhány dezertált matróznak a forradalma, hanem a dolgozó tömegeknek, a népnek a forradalma lenne, amely zászlajára irná a leszámolást. Nekünk, akik az állam hajóját kormányozzuk, bölos előrelátással kell kormányoznunk, mert a helyes kormányzatnak legfőbb kritériuma az előrelátás, gouverner c'est prévoir és a történelem politikai tényein való okulás és azok konzekvenciáinak levonása. Ilyen jelenség az is, hogy amig az 1922-iki választáson a szociáldemokrata párt 199.000 szavazatot kapott, addig ez a szám a most lezajlott választáson 107.000-re csökkent le, ami világos bizonyítéka annak. (Malasits Géza: Hogy sokat töröltek a választói névjegyzékekből!) — nem! — (Eszter, gályos János: Világos, mint a vakablak! — Malasits Géza: Annak a következménye! •— Esztergályos János: Sok szociáldemokrata kerület vált nyilt kerületté!) hogy a szociáldemokrata párt nem kizárólagos képviselője a munkásságnak, (Egy hang jobbfelől: Sőt!) hogy, amint a ministerelnök ur emiitette, mondotta valahol, a polgári és a munkástársadalom nemzeti érzésben kezd összefonódni. Hát ezt az öszszefonódást, a magyar lelkeknek a haza szent szeretetében való összeolvadását elő kell segitenünk azzal, hogy megháláljuk a munkásságnak azt a hazafias és bölcs lépését, amelyet akkor tett, amikor szavazatával a nemzeti politika mellett foglalt állást. (Rothenstein Mór: Nyilt szavazásnál! — Gaal Gaston: Titkos szavazásnál nem volna nemzeti'? — Rothenstein Mór: Nem arról beszélek! — Gaal Gaston: Ezt tetszett mondani! — Malasits Géza: Nem a hazafiság kérdése ez! Nincs semmi összefüggésben ez a hazafisággal! — Dréhr Imre: De bizony! — Esztergályos János: Gaal Gaston képviselő ur, ne tessék a kákán csomót keresni! Nem méltóztatik megtalálni a kákán a csomót! Nincs a kákán csomó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: T. Ház! összegezve a mondottakat megállapítom, hogy nemzetgazdasági, politikai, nemzeti érvek szólnak a szociálpolitika mellett és — amire most akarok rámutatni — etnikai és erkölcsi érdek is. Magyarország keresztény állam és a ministerelnök ur többször hangoztatta, hogy a kormány keresztény alapon áll. Ha keresztény alapon áll, akkor politikájának tengelye a szociális gondolat kell, hogy legyen, erejét és hatalmát arra kell for-