Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. cikkek árait egyik napról a másikra emelik, (Gaal Gaston: Itt van a gyufatörvény!) itt van a gyufakartell, téglakartell stb., (Gaal Gaston: A gyufatörvény!) morog és duzzog egy kicsit a közvélemény, de hangos szóval és elementáris erővel nem tiltakozik; ellenben felháborodik akkor,'mikor a munkások szerény és jogos béremelést követelnek, szemükre vetve azt, hogy az ipart megterhelik, a versenyképességet veszélyeztetik és a drágaságot fokozzák. (Gaal Gaston: És a munkások kenyerüket vesztik!) Az, is emlitésre méltó, hogy állandóan a nagytőkésnek, a gyáriparosnak rizikóját emlegetjük és hántorgatjuk, amely hivatva van mindenféle privilégiumot fedni, ellenben arról, hogy a munkás rizikója a legnagyobb, hogy az egészségét ós életét kockáztatja, ritkán esik szó. Ezek az, előitéletek a széles társadalmi rétegekben is elterjedtek. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy az érdekelt nagytőkések körében szinte otthonosak és közel jár Thüne német nemzetgazdász az igazsághoz, mikor azt mondja, hogy a munkáltatók nagy része már szinte az anyatejjel szivta magába azt a véleményt, hogy Úristen is a munkást baromnak, igavonó állatnak teremtette s munkája fejében épen csak a létminimumhoz van jogosultsága. Mivel e tárgyra, ai lovagias iSs szociális nagytőkések és gyáriparosok érzésére beszédem folyamán még rá fogok térni, felveszem beszédem elejtett fonalát s a munkásság szociális helyzetét tárom a t. Ház elé. Elsősorban lássuk a gyári munka veszedelmeit az egészség szempontjából. Mennyi veszedelem leselkedik a munkásra. Egyes gyár olyan épületben van elhelyezve, amely évekkel ezelőtt nem gyárnak, hanem bérpalotának épült, kis szobákkal, kis ablakokkal. S a gyárépitkozéseknél is ugyan hány esetben gondoltak még a közelmúltban is a higiénikus követelményekre? Azzal törődtek, hogy az épitkezés kevés költséget emésszen fel és hogy az épületben mennél több gép legyen elhelyezhető, de édes-kevés súlyt fektettek annak higiénikus berendezkedésére. És a sok foglalkozási betegség: az ólom, a foszfor, higany, arzén, a benzol, a szénkéneg, parafin, kátrány és más anyagok okozta megbetegedések. Az üvegkészitőnél jelentkező szürkehályog, a bányászok féreg-megbetegedése, az acél- és fémmunkásoknál jelentkező tüdőbaj stb., amely nyavalyák annál gyorsabban és annál nagyobb méretekben jelentkeznek, mennél hosszabb a munkaidő és mennél nagyobb számban vesznek benne részt gyermekek, fiatalkorúak és nők. Bizony fekete és gyászos képek ezek az emberiség történetében. Képek, amelyek Wilde Oszkárt arra inspirálták, hogy az ifjú király ajkára, aki az arany szőttes ruhát nem akarta magára ölteni és a jogokhozr és a koronához nem akart nyúlni, eme szavakat adja (olvassa): »Vigyétek el ezeket a dolgokat és rejtsétek el előlem; bár ha koronázásom napja van, nem veszem fel őket, mert ez az én ruhámat a bánat szövőszékén és a fájdalom fehér ujjaival szőtték s vér van a rubin szivében és a gyöngy szivében halál.« Azután miképen hat ez a munka arra a gyári munkásra 1 ? Hát igaz, a kisgazda is dolgozik, ő reá is vonatkozik az a paradicsomi szó, hogy arcod verejtékével keressed mindennapi kenyeredet. (Gaál Gaston: Reggel háromtól este kilencig dolgozik! — Forster Elek: 12 meg 18 órai munkaidőt dolgozik! — Esztergályos János: Senki sem vonta kétségbe! Miért zajongaülése 1927 június 17-én, pénteken. 339 nak az urak 1 ?) Munkája megerőltető, munkájának eredményére sokszor hónapokon áít kell várnia és nem mondhatja azt, hogy ennyi ideig dolgoztam, kérem a béremet, és hónapok múlva egy jégverés tönkreteheti minden reményét. Végeredményben munkásságának gyümölcse teljesen bizonytalan. Ezt aláiroui. de foglalkozásuk feltétlenül egészségesebb a gyárimunkások foglalkozásánál; változatosabb, mert amilyen változatosak az évszakok, a nyár, tél, ősz és tavasz, olyan változatos a munkája, és azután független, csak az Úristentől függ, senki mástól. (Gaal Gaston: Ha tartozik a takaréknak, akkor próbáljon nem a kormányra szavazni, csak adóssága legyen a takarékban! Független? Pedig valamennyi nem az! — Esztergályos János: Ugyanez áll a nyilt szavazásnál a munkásokra nézve, ott is a kenyerüket vesztik el, tessék Biró képviselő urat megkérdezni! — Elnök csenget.) A szegény embernek dolgoznia kell, a mesterlegények is dolgoztak a céhek világában, de ezeknek munkája és foglalkozása változatosabb volt, más volt, mint a mostani gyárimunkások foglalkozása. Velük dolgozott, fáradozott a mester, s ha az időjárás megengedte, az udvaron, a ház előtt, a zöld repkénnyel befuttatott folyosón dolgoztak nevetgélve, énekelve, anekdotázva. Az iparos is dolgoizik, de munkája változatosabb, mesterművet készit amelyben, mint ügyességének gyümölcsében, gyönyörködik, mig a gyárimunkás napjában ötszázszor, hatszázsizor ugyanazt a részletmunkát végzi és géppé válik a gépek között. (Éri Márton: Hát a földmunkások? — Esztergályos János: Azok nem válnak kaszává! — Éri Márton: Nem lehet i'gy különbséget tenni!) És nem mehetünk el szó nélkül a gyári munkásnők problémája mellett sem, mert méltóztatnak tudni, hogy ez mit, jelent? Ha a esaládatya hosszú munkaidő miatt az otthont elhagyni kénytelen, mielőtt gyermekei az álomból felébredtek volna és hazatér, mikor azok már nyugovóra tértek; ha a gyár az édesanyát is ilymódon igénybe veszi; ha munkahelyük távolsága miatt a szülők nem mehetnek haza étkezni; ha a magas lakbér miatt idegen embereket kénytelenek ágyraj árokként otthonukba fogadni, csodálkozhatunk-e azon, hogy társadalmi létünk alapja, a család fundamentumaiban megrendül s a korhadásnak és szétesésnek olyan veszedelme fenyegeti, amelyhez képest a gyárrendszernek minden más veszedelme eltörpül. És csodáílkozhatunk-e azon, hogy a gyári munkások és munkásnők gyermekei közül a gondozás hiánya miatt annyian elzüllenek? És a munkáslakások képe talán vigasztaló? T. képviselőtársaim közül többen meglátogattak egy-két gyárüzemet, — jól tették — de nem kevésbé helyesen cselekednének» ha a munkásr lakásokat is szociális tanulmányai tárgyává tennék, mert ugyanit mit tapasztalunk? a munkás épiti a palotákat és a villákat, de neki sok esetben csak barlang, odu és pince jut. Ő termeli a legpompásabb lakásberendezéseket és háztartási cikkeket, de lakásában nyoma sincs valami olyan tárgynak, amely örömének és gyönyörüségéneík szolgálna. Lakása nem otthon, hanem csak menhely az időjárás viszontagságai ellen, éjjeli szállás, amely térszüke, levegő hiánya, zsúfoltsága miatt csak épen arra jó, hogy a megfáradt testnek ugy-ahogy pihenőhelyet adjon, ha patkányok nem bántják, mint itt Budapesten a Kender-utca 20. számú házban történt. Valami Bujdosó nevű gyári50*
