Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

334 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése Í927 janiiís 15-én, szerdán. cselák!) Vérlázító igazságtalanság, hogy épen ilyen részvénytársaság bánik el ilyenformán a maga alkalmazottaival. Az elmúlt esztendőben fel olvastam azoknak a magyar hajóskapitányoknak a névsorát, aki­ket létszámcsökkentés cimén elbocsátott ez a részvénytársaság és ugyanakkor felolvastam azoknak a Német-Ausztria és Oseh-Szloivákia területén illetékes hajóskapitányokniaik vagy hajóstiszteknek a névsorát, akiket pedig felvet­tek ugyanakkor, amikor, a magyar állampolgá­rokat elcsapták. Érdekes, hogy ez a részvénytársaság meny­nyire figyeli a parlamenti felszólalásokat. Leg­utóbb, amikor a pénzügyminiszter ur néhány szóval már megemlékezett róluk, a szó szoros értelmében öszerezzentek, a szó szoros értelmé­ben megijedtek. (B. Podmaniczky Endre: Na­gyon gyanús!) És nyomban intézkedtek. Négy példa van nálam: arra, hogy a minister urnák egyetlen felszólalása nyugdíjemelésre késztette őket. Özvegy Csernyus Istvánné, özvegy Sam­bugnak Vincéné, özv. Häuser Gyuláné és özv. Lőhr Józsefné járandóságait újra szabályozták. (Szabóky Jenő: Hány százalékban?) Ha ellen­ben azt kutatom, hogy mennyivel, akkor viszont megint arra jutok, hogy csak botrányos kevés­sel, havonta néhány fillérrel. Özv. Cseraiyus Istvánnénak a járandóságát havonként 55 fil­lérrel, (Mozgás és felkiáltások: Hallatlan) özv. Sambugnak Vincéné járandóságát havonta 88 fillérrel, özv. Häuser Gyuláné járandóságát ha­vonta 88 fillérrel és özv. Lőhr Józsefné járan­dóságát havonta 55 fillérrel javitották, amint sikerült megállapítanom csak azért, hogy hivat­kozhassanak arra, hogy igenis, ők gondolkoz­nak, számolnak, módosítanak és javítanak ott, ahol az ő figyelmüket erre felhívják. Az ilyen nyugdíjrendezés természetesein csak figurázás, szemfényvesztés és természetesen csak az a ravasz furfang van mögötte» hogy hivatkozhassanak arra, hogy revízió alá vették álláspontjukat. (Szabóky Jenő: A magyar tisz­tek kisebb fizetést kaptak, mint az osztrákok! Azért, mert magyarok voltak és magyar Dunán jártak!) Ezek után kérem az igen t. pénzügyminis­ter urat. hogy tudván és látván ezt a helyzetet, mert hiszen a t. kormánynak ugy a pénzügy­ministere, mint a kereskedelemügyi ministère már foglalkozott az elmúlt hó napokban; ezekkel a kérdésekkel — az elmúlt hónapokban a minis­terelnök ur előtt is megfordult ugyanez az ügy — mondom, tudván ezt a helyzetet és látván an­nak következményeit, amelyekből példákat ol­vastam fel, méltóztassék tájékoztatni esetleg a kereskedelemügyi minister ur nevében is a t. Házat abban a tekintetben, hogy a Dunagőz­hajózási Társaság nyugdíjasait illetően, melyek a kormánynak további szándékai. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminister ur kíván nyilat kőzni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselő­ház! Szilágyi Lajos t... képviselőtársam Wolff Károly igen t. képviselőtársammal együtt már a költségvetés tárgyalása alkalmával szóvá­tette a Dunagőzhajózási Társaság nyugdíjasai­nak ügyét. Tájékoztatásul megemlítem azt is, hogy a nyugdíjasok tényleg memorandummá] fordultak a ministerelnök úrhoz és ennek a me­morandumnak alapján a tárgyalások az egyes ministeriumok között megindultak. , _ A magam részéről először! egy általános megjegyzést kivánok tenni Szilágyi Lajos ige:; t. képviselőtársam felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Abban a kérdésben, hogy ez a tör­vény hogyan vált be, nem egészen értek vele egyet, mert általánosságban igenis meg lehet állapítani, hogy a törvény a hozzáfűzött vára­kozásoknak megfelelt, A vállalatok nagyobb, tekintélyesebb része nem' gondolkozott egyol­dalú ridegséggel, hanemi — sok vállalatot tud­nék mondani — messze eltérve az arányszá­moktól, figyelemmel a nyugdíjasok helyzetére állapította meg ezeket az illetményeket. Annál bántóbb azután, ha vannak egyes vállalatok, amelyek a törvényt ilyen ridegséggel értelme­zik és különösen bántó ez, ha olyan vállalatok­ról van szó, amelyeknek vagyoni viszonyai nem is engedhetnek következtetést ilyen rideg el­bánásra, amilyen ebben az esetben szemünk elé tárul. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A magam részéről természetszerűen ma nem tudok egészen konkrét formában nyilatkozni, mert hiszen mi tárgyalunk ebben a kérdésben. Elsősorban itt is le kell szögeznem azt, hogy soha nem volt az a célzata ennek a törvénynek sem, hogy rosszabb helyzetet teremtsen a nyug­díjasok számára. Épen azért van az is benn a törvényben — ha jól emlékszem a 14. §-ban — hogy amennyiben egyezségileg állapították meg a nyugdijat, amennyiben önként tette ezt a tár­saság anélkül, hogy hivatkozás történnék a tör­vényre és így állapították meg a nyugdijakat: azokon változtatni nem.lehet. Nem tudom fel­tételezni, hogy ez a társaság annyira előrelátó volt, ugy gondolkozott volna, hogy a nyugdíja­kat annakidején ilyen szempontból állapította volna meg. Azt hiszem a törvénynek ritka, egy­oldalú értelmezésével állunk szemben ebben az esetben, amellyel szemben a törvény valódi ér­telmének igenis az egész vonalon érvényt kell szerezni. (Helyeslés a jobboldalon.) A kereskedelemügyi minister ur, akire tu­laj donképen érdemileg és alapjában véve tar­tozik ez a kérdés, jelentéstételre hívta..fel a tár­saságot. A. jelentést én láttam és nyíltan meg­mondom, engem nem elégített ki. (Élénk helyes­lés és taps.) Nem elégített ki azért, mert a tör­vény intézkedéseit, olyan rideg alkalmazással magyarázza, amelyet nem tudok helyesnek te­kinteni. De magát a jelentést sem találtam ugy megfogalmazottnak, hogy annak hátterében egész kérdések nem volnának. ! - Természetszerű, hogy ami a nyugdíjasokat illeti, nekik van egy útjuk, amelyet, remélem, fel is használtak. A megállapított bíróság elé kell menni ügyükkel. A kúriai birákból alakult bíróság fog majd ezekben az ügyekben tár­gyalni és az fogja a nyugdíjat megállapítani. Remélem, hogy ez olyan arányszámot állapit majd meg, amely a tényleges helyzetnek meg­felel. Birák részéről mást feltételezni nem is lehet. A magam részéről csak még egyet kell ki­jelentenem, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy az ilyen eljárás vállalatok részéről csak arra al­kalmas, hogy ezt a kérdést, amelyet nehezen tudtunk hosszas próbálkozás után nyugvó­pontra hozni, újra felkavarja. így egyes válla­latok végzetesen árthatnak az. Összes vállalatok­nak. A magam részéről pedig leszögezem, hogy minden móddal és minden eszközzel élni fogok, hogy a törvény igazi intencióinak érvényt sze­rezzek. (Élénk helyeslés és taps. — Szabóky Jenő: Tessék az ilyen társaságot kitiltani a magyar Dunáról! Ugy kell csinálni, mint a szer­beknél! A szerbek megcsinálták! Zaj. — Malasits Géza: A Dunabizottsággal nem lehet

Next

/
Thumbnails
Contents