Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

328 Az országgyűlés képviselőházán^ és baleseti kötelező biztosításról szóló törvény­javaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelem­ben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Fitz Arthur kép­viselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): „Haj­landó-e a kereskedelemügyi minister úr el­hárítani azokat az akadályokat, melyek a budapesti kenyérpiac tekintélyes részét ellátó Budapest-környéki pékeket a szabadkereske­delem kifejtésében gátolják? Fitz Arthur s. k." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fitz Arthur: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1923. évi XV. te, illetőleg az ennek végrehajtását szabályozó 59.667/1924. sz, kereskedelemügyi ministeri rendelet foglal­kozik a sütőipari munkások éjjeli munkarend­jével, illetőleg valamiképen összhangba akarja hozni ezt a szociális, hygienikus, ipari és kereskedelmi érdekeket felölelő kérdésekkel. Ez a rendelet szociális szempontból azt célozza, hogy a sütőiparral foglalkozó munkások lehetőleg ne legyenek kénytelenek korábban, mint hajnalban a munkájukat el­kezdeni és hogy lehetőleg megkíméltessenek az éjjeli munka terhétől. Bármennyire helyes­nek vélem is ezt az intézkedést, mégis feltűnik, hogy éppen a legelsőrangu élelmi cikket gyártó munkások azok, akiket meg akarunk kímélni, különösen akkor, amikor a sajtónál, a rotációs gépeknél dolgozó éjjeli munkások és nyom­dászok — a legerősebb éjjeli munkát végzik. Elhiszem, hogy az embereknek nagy százaléka örömmel fogadja reggeli napi sajtóját, de sokkal nagyobb azoknak a millióknak a száma, akik kenyér után nyúlnak a reggel fel­virradtával. Természetszerűleg ezeket a tör­vényes szociális intézkedéseket szemmel tart­juk és respektáljuk, de kivánatos volna, ha a törvény végrehajtási utasitása " valamiképen hozzásimulna a változott viszonyokhoz és ki­elégítené az érdekelteket. A törvény végre­hajtási utasitása-ugy rendelkezik, hogy Buda­pesten reggel 7 óra előtt nem szabad a mű­helyből az aznap készült friss süteményt ki­hozni. Az 5. § utolsó mondata pedig akként intézkedik, hogy az éjjel előállított hatósági kenyeret csak reggel 7 óra után szabad elszál­litani. Ez ; hygienikus szempontból nagyon kivánatos és helyes dolog és nem is ez ellen a rendelkezés ellen kérek intézkedést, hanem a rendeletnek a hasonló ipart űzőkre nézve mutatkozó eredményét szeretném hatályon kivül helyeztetni. Budapest környékén, speciá­lisan Soroksáron, de más környékbeli község­ben is egész sereg, körülbelül 30—40, u. n. fekete-pék működik, akik az általuk készített kenyeret Budapest különböző piacain bocsát­ják a közönség rendelkezésére. Bár Budapest közönsége eléggé kényes, mégis sikerül annak igényeit teljes mértékben kielégíteniök, ami arra mutat, hogy jó árut szállítanak be a fő­városba. Hiába jártam el érdekükben a ható­ságnál, abban az irányban, hogy engedtessék meg nekik, hogy kenyerüket, amelyet nem is aznap hajnalban készítettek, hanem előtte való nap, reggel 7 óra előtt behozhassák, a helyzet az, hogy 7 óra előtt megállítják őket a vám­nál és csak 7 óra után engedik be őket kenye­rükkel. Amire aztán fáradt lovukkal be­ï 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. kocognak a piacra, már ott vannak a buda­pesti iparostársaik is, és learatják előttük az aznapi piac lehetőségeit. Miután meg vagyok róla győződve, hogy nem felel meg a keres­kedelemügyi minister ur intencióinak az, hogy ezeket az embereket károsodás érje azáltal, hogy a szabadkereskedelem dacára is a vám­sorompók akadályozzák meg őket abban, hogy a budapesti iparosokkal szabad versenyt foly­tathassanak, arra kérem a miniszter urat, méltóztassék olyan intézkedést kiadni, mely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek már 7 óra előtt bemehessenek a városba árujukkal az ottani piacokra. Az ottani piaci rendszabályokat majd úgyis kénytelenek lesznek betartani, de igy egyforma szabad verseny fejlődhetik ki a pestvidéki, a soroksárvidéki, általában a budapestkörnyéki iparosok között. (Helyeslés a középen.) Azt kérem, méltóztassék a végre­hajtási utasításban foglaltakat szó szerint végrehajtatni és akkor ezek az emberek a szabad verseny jegyében teljesíthetik azt a kötelességüket, hogy iparágukat űzve, Buda­pestet élelmiszerrel ellássák. Ezek az emberek a legnehezebb idők közepette is mindig hűen, becsülettel megfeleltek kötelességüknek, (Ugy van a bálközépen - és a középen) magukat semmiféle sztrájknak oda nem adták, Buda­pestet állandóan élelmezték, tehát olyan szabad ipart folytattak, amely megkívánja, hogy ha már nem is privilegizáltassék, leg­alább is vámsorompókkal a piacoktól el ne zárassék. (Helyeslés a balközépen és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a keres­kedelemügyi minister urnák. Következik Rassay Károly képviselő ur interpellációja. Miután azonban a képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Gál Jenő képviselő ur inter­pellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék interpellációját felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): „Interpelláció a földmivelésügyi minister úrhoz! 1. Meg vannak-e intézményes garanciái annak, hogy a megkötött magyar-csehszlovák kereskedelmi és vámszerződés olyan időben lesz életbeléptethető, ami által a magyar mezőgazdasági termények, különösen a ma­gyar gyümölcstermés kivitele az uj kedvezőbb vámtétele mellett lehetségessé válik 1 ? f 2. Elkészültek-e azok a végrehajtási utasí­tások, amelyek a kormány által beterjesztett, az első pontban említett szerződés törvény­erőre emelése után nyomban kitanítják az ország közigazgatási hatóságait és a Magyar Királyi Államvasutak igazgatóságát a ter­ményexport akadálytalan lebonyolítása érde­kében? 3. Szándékozik-e a földmivelésügyi minis­ter ur ebben a kérdésben a kereskedelemügyi és a külügyminister urakkal egyetértésben minden szükséges lépést folyamatba tenni, hogy az uj magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződést az országgyűlés minden halasztás nélkül ratifikálhassa és a magyar gazdaközön­séget az elhalasztással járó mérhetetlen anyagi kártól megóvja?" Elnök: Az interpelláló képviselőt illeti a szó ! ; Gál Jenő: T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy a pártkonferencián is már kifejezésre jutott az a megállapodás, hogy ennek a keres­kedelmi szerződésnek életbeléptetése olyan I fontos nemzeti érdek, hogy még a nyári szünet

Next

/
Thumbnails
Contents