Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-68
324 Az országgyűlés JcépDÍselöházának vényjavaslat szabályoz. Egy azonban kétségtelen. A törekvés mindetnütt az, hogy a lakosság gazdasági berendezkedésének javításával az orvoskar önállósága és a szabad orvosválasztás lehetősége megteremtessék. Ennek a két párhuzamosan haladó vonalnak egészséges kiépitésétől függ az a jövendő, amely után mindnyájan sóvárgunk. Gazdasági igazság, hogy a nemzeti jóléti alapjainak és intézményeinek kiépítése csakis gazdaságos berendezkedéssel, igazi takarékossággal, nem pedig megterhelési többletek áldozásával érhető el. Gaal Gaszton mélyen t. képviselő ur igen helyesen mondotta, hogy egy nemzetnél, amely a szanálás korszakát éli, azoknak az. adósságoknak visszafizetésétől, amelyeket a nemzet tagjaival szemben a kormányzatok vállaltak és becsületbeli adósságként jelöltek meg, csak kényszerű okokból lehet elzárkózni. Mert elmegyek odáig", hogy elfogadom, hogy a t. miniszterelnök ur, a pénzügyminiszter ur és az egész kormány jobban tudja» hogy mikor és hogyan lehet ezt a kérdést megoldni. Hiszen a számadások a maguk teljességében nekünk nem igen állnak rendelkezésünkre, a kormány tehát jobban tudja, mikor lesz képes a valorizáció kérdését megoldani. De lehetetlen, hogy egy ország, amely erre képtelen, most lakosságának 40 százalékát ilyen járulékokkal terhelje meg, lehetetlen, hogy mindenki a maga jövedelmének 1% -át kénytelen legyen odaadni arra, hogy ezek a pénztárak fennállnassanak, mert akkor ma-holnap odajutunk, hogy a polgárság nem keres másria, mint a kÖzterhekre. és nem marad semmije arra, hogy kulturigényeit kielégithesse, s takarékossággal nem szolgálhatja azt a szempontot, hosry akinek — )m|int az orvosnak is — nincs nyugdija, az valamikor öreg napjaira mésris megélhessen. Az állami omnipotencia odáig megy, hogy kikeres nagyszerű cimeket, nagyszerű indokolásokat, hogy fennen hangoztassa: segitenünk kell az ipari munkások ezrein, s segitenünk kell majd a jövendőben a mezőgazdasági munkások ezrein is. Hol marad azonban a polgárság, ki segit a polgárságon, ki fog segíteni a sok inzolvens kereskedőn és gazdán, ki segit azon, hogy a telekkönyvek teherlapjai ne teljenek meg ugy, mint ahogy az utóbbi évben újra kezdenek benépesedni. Ki fog ezen segíteni ? Hát odáig fog jutni az ornameimtikális művészet, hogy lesznek fényes cirádák az állam épületén, de az oszlopok remegni fognak. Olyan társadalomnál, amely öi]magát fentartani nem tudja, amelynek középosztálya nem képes elértni a maga életstandardját, amely a maea igazságos és becsületes jövedelméből nem tudja fentartani magát, ilyen kiadásokra nem fog jutni. Meg lesz a munkásbiztositó törvény, de nem fogják végrehajtani tudni csak ugy, ha igazi végrehajtókat fognak kiküldeni; akkor 1 keresztül fogják tudják vinni, de ugy, hogy tönkre megy vele a középosztálv, elpusztul vele az önérzetes orvosi kar, tehát nem lesz köszönet benne. Azt mondanám, az volna az gyetlen mód és célszerűség: várni e törvényjavaslat benyújtásával addig, míg az orvosok, muinikaadók és munkások a maguk autonómiájával meg tudják oldani a kérdést, mert az önkormányzati megoldás leveszi az államról a terhet, s kényelmeseb és becsületesebb is, mert a polgárság önszántából adott obulusainak eredménye. Olyan egészségügyi intézmények lesznek ezek, amelyek a kölcsönös bizalmon alapulnak; ahhoz az orvoshoz megy mindenki, akihez kívánkozik, az az 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. orvos gyógyítja, akihez bizalma van, megszűnik az oktroj, megszűnik a centralizáció, amely csak lesújt, de fel nem emel. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Haller István! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Pintér László! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Következik! Griger Miklós jegyző: Szabó István! Elnök: Nincs itt, Töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Csík József! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam az orvoisi karról olyan szimpatikusán nyilatkozott, hogy ezért kartársaim nevében is csak köszönetet mondhatok neki. Mivel a t. Képviselőházon a fáradság tünetei mutatkoznak, nem kívánom hosszabb időre igénybe venni becses türelmüket (Halljuk! Halljuk!), de mert oly kevesen vagyunk orvosok a Házban — ugy tudom, mindössze nyolcan — mégis kötelességünk éhez a törvényjavaslathoz hozzászólnunk, amely tulajdonképen az orvosokon fordul meg, vagy ahogy mondani szokták: az orvoísok hátán csattan. A kérdést több irányban megvilágították, vannak azonban olyan részei, amelyek vagy egyáltalán nem lettek kiemelve, vagy ha kiemeltettek is, ez ugy történt, hogy még ebben az esetben is kötelességem egyet-mást kibővitőleg elmondani. Ha mint működő orvos már nem is tartozom körükbe, mégis mivel 40 esztendeig dolgoztom velük együtt és ma is megtisztelnek azzal,, hogy egyik fióikHSzövetségükin'sk elnöke vagyok: ugy érzem, tartozom nekik azzal, hogy az e minőségemben észlelteket és a pénztár körül szerzett tapasztalataimat is elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Abban az időben kezdtem praktizálni, amikor pénztár még tulaj donképen nem volt. Iparkodtunk akkor is a hozzánk fotrdult ipari munkásokat az orvosi természethez és humanizmushcz képest kielégíteni, bár fizetőképességük nem volt olyan, mint a tehetősebb polgároké, ugy, hogy ebben a tekintetben is voltak bajok, de természetesen nem olyan nagy nehézségek, mint a munkásoknál. Örömmel üdvözöltük tehát a betegsegélyző pénztár megalakítását, amelynél kezdetben sok nehéséggel küzdöttünk, de jó lélekkel állithatom, hogy kezdettől fogva a mai napig soha nyugalom ebben a tekintetben nem volt, mert az igazi megértés nem volt meg sem a biztosítottak, sem a munkaadók, sem az orvosok, sem a tisztviselők között. Először természetesen önkormányzat volt, amelybe a munkaadók és munkások befolytak és akkor nem volt felette sem igazgató,, sem állami szerv, mégis csak küzködtek egymással, nem voltak harmóniában. A délelőtt folyamán, hallottam olyan vádakat, hogy orvosokat, akik nem tartoztak a párt keretébe — mert mondjuk meg őszintén, tudjuk,