Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-68
322 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927 június Í5én, szerdán. propoziciót!) Ha én volnék államtitkár, tudnék nyomban propoziciót tenni. Az ön kötelessége volna propoziciót tenni. (Dréhr Imre: Ezt az állam épitette ki húsz esztendőn keresztül!) Én azonban szót fogadok és nyomban megteszem a propoziciót. (Kabók Lajos: Pedig nem is államtitkár! — Dréhr Imre: De nem is ért hozzá!) Propozicióm a következő. Méltóztassék ezt a javaslatot visszavonni és méltóztassék először, autonom orvosi kamiarát létesíteni, s ennek az orvosi kamarának autonom jogkörébe utalni a pénztárak felállítását és az ország közegészségügyének rendbehozását azzal, hogy az orvosi kamarák minden egyéb autonom testülettel, kezdve a munkások szakszervezetétől, végig minden testületen, önállóan tárgyaljanak és hozzák létre azt, ami ezeket a gondolatokat szolgálja. íme, a megoldása a kérdésnek. (Dréhr Imre: Csilléry őexcellenciája fog válaszolni! — Csilléry András: Helyes!) Igenis, válaszol, méltóztatik hallani, àzt mondja, hogy helyes (Dréhr Imre: Majd meglátjuk!), tehát a választ hamarabb megkapta az államtitkár ur, sem mint gondolta. Ott, ahol nyiltan és egyenesen gondolkozik az ember, teljesen felesleges paragrafustengerbe rejteni azokat a szempontokat, amelyeknek kifejezésre juttatása mindig egyszerű. Higgyék meg, igen t. uraim, ez olyan mint a népdal, mindenkinek fülében, szivében cseng. a mesterkélt műdalt azonban előbb meg kell tanulni. • A közegészségügy kérdései a maguk természetes odatolulásukban olyanok, mint a népnek ajkán és lelkében élő kivánságok, olyanok, mint maga az imádság. Nem kell hozzá a paragrafusoknak ez az útvesztője, amelyben egy jogász is csak nehezen tud eligazodni, mert amit az egyik paragrafus mond, annak ellentmond a másik. Azután morális szempontból is kifogásom van a javaslat tendenciája ellen. Kifogásom van pedig azért, mert én az orvosi exiszteuciát olyannak kivánom tekinteni, amely a becsületesen leszolgált évtizedek után nem tehető ki az uccára. Én nem bizom e tekintetben senkiben, csak a létező jogban, abban az alkotmányos jogban, amely a szerzett jogok tiszteletén épül fel. Nem sok esztendeje voltak ugyan igen furcsa példák arra, hogy megrendült ennek a jognak igazi bázisa és a szerzett jogok tisztelete nem érvényesült abban az egyhangúságban, amint azt évtizedek óta megszoktuk. Egy szemrebbenés nélkül történt meg az, hogy családoknak kenyeretadó kis trafikja. kis mozija egy szép napon a szerzett jog felrúgásával megszűnt. Nem történt semmi jóvátétel, az uccára kerültek emberek, családok és elpusztultak. Most talán az orvosok vannak soron? : Hogyan magyarázza meg a mélyen t. államtitkár ur, hogyan méltóztatik elképzelni azt, hogy a becsületben eltöltött szolgálati idő után, ha az orvos a szerződést, amelyet nem ismerünk, amelynek pontozatai nem mindenkire lesznek tetszetősek, nem fogja aláirhatni, akkor az elnök, aki talán nem is orvos lesz, aki talán sem érzése, sem studása, sem ismerete révén semmi kapcsolatban sincs az élettel, aki talán egy bürokrata lesz, talán olyan, aki csak a gramatikai magyarázathoz ragaszkodik, talán olyan, aki többre becsüli a maga hatalmát a méltányos belátásnál, önhatalmúlag megfoszthasson családos embereket évtizedes munkájuktól? Erre ázt a feleletet hallottam, hogy aki nem lesz megfelelő. De ki dönt e felett? (Dréhr Imre: Az orvosok fognak dönteni és nem a jogászok!) Bocsánatot kérek, mutassa meg nekem a mélyen t. államtitkár ur ebben a törvényjavaslatban azt, hogy e felett orvosok fognak dönteni, akkor igazat adok az államtitkár urnák. De ugy látszik, uem jól méltóztatott elolvasni a saját maguk által szerkesztett törvényt. Nem az orvosok, mert csak az elnök fog dönteni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Ha igy méltóztatik tudni ezeket a szakaszokat, akkor képzelem, hogyan tudja az államtitkár ur a többi szakaszt. (Dréhr Imre: De meg fogja hallgatni az orvosi tanácsot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Mit jelent az, - hogy meghallgatja a tanácsot és a véleményezéseket, ha nincs hozzájuk kötve. Méltóztassék ellenben ezt kijavitani, méltóztassék visszatérni ahhoz a gondolathoz, amely a minister urnák — el kell ismerni — fenkölt gondolkozásában megfogamzott, hogy orvosi areopág döntsön afelett, hogy ki a megfelelő orvos. A kartársak majd meg fogják mondani. És ha már laikus embert is be akarnak vinni, vigyenek be oda ugy munkást és egy munkaadót, próbálják azt ugy kiegészíteni, mint ahogy a Schöffengericht-ek vannak, de ne szolgáltassák ki az orvosok százait és ezreit egy ember akaratának. Ne diktatórikus berendezkedést csináljanak a pénztárnál, ne utánozzunk ebben semmit. Nem szükségesek Magyarországon' a diktatórikus berendezkedések. Mi az alkotmányos berendezkedésekhez vagyunk szokva. Ha arról van szó, hogy egy orvos állása megmaradjon, vagy ne maradjon meg, az orvosok alkotmányos testülete legyen nemcsak véleményező, hanem határozó testület is ebben a kérdésben, amely kötelezze az elnök urat, kötelezze arra, hogy respektálja az orvosok akaratát, kötelezze arra, hogy ismerje el, az orvos tudja legjobban, hogy ki az, aki a beteg mellé rendelendő, és ki az, aki onnan elparancsolandó. A körorvosokat is emiitettem. Éppen egy levelet kaptam ebben a tárgyban, amely tiagyon érdekesen mutatja be, milyen helyzetben is vannak ezek az igazán hallatlan munkát végző és évtizedes gyakorlatot folytató orvosok. Ezek közül az egyik, aki harmincnégy éve egy helyen folytat gyakorlatot, s akinek igen eleven szava van az őket érintő kérdésekben, azt mondja, hogy minthogy az 1926. évi statusrendelet megszüntette a községi és kör orvos ok számára a VIII. fizetési osztályt — pedig jogosan elvárhatták volna, hogy a községi és körorvosok egész szolgálati ideje beszámittassék — ők nem juthattak odáig, mint ameddig a községi jegyzők eljutottak. (Csilléry András: És a tanitók is! Ugy látszik, az orvosnak van a legkisebb kvalifikációja!) Tehát a tanitó és a községi jegyző eljuthat, csak az orvos nem juthat el odáig. Miféle mostoha bánásmód ez, miféle nemtörődömség az orvosokkal! Ennek a kvalifikált lateiner elemnek ilyen gondozása valóban nem vall népjóléti gondozásra, nem vall az altruista emelkedettségre, amelyet ebben a kérdésben joggal elvárhatunk. Itt van a törvény 226. §-a, amely az Országos Munkásbiztosító Pénztár orvosi nyugdíjintézetének felszámolásáról rendelkezik és azt mondja, hogy arról, mi történjék azzal a vagyonnal, amely ott mutatkozik, majd a népjóléti minister ur intézkedik. (Csilléry András: Vagyon nincs!) Akkor a minister ur intézkedik arról, hogy mi történjék a befizetett