Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. 303 tétlenül bizni volnánk kötelesek. Az egész mai állami élet a bizalmatlanság elvéből indul ki (Ellenmondások jobbfelől.) és ezért állapitja meg a" fokozatokat, (Farkas Elemér: Kabulisztika!) minden téren a törvényes biztosítékokat, különben roppant egyszerű volna az államok kormányzása és kezelése, ha az emberek angyalok volnának, sajnos azonban nem azok. A tisztviselők államosítása is hozzájárul az autonómia meghamisításához, de hozzájárul az ideális paritás is. Tudniillik az indulás az volt, hogy a munkások kétharmad, a munkaadók egyharmad arányiban vettek 'részt az • önkormányzatban s csajk az 1907 : XIX. te. honosította meg a paritást. Akkor ötlött fel a munkaadóérdeikeltség részéről 'az úgynevezett ideális paritás, gondolata, mert a munkások szorgalmasak voltak, a munkások eljártak, ami természetes is, hiszen hozzájuk közelebb áll az intézmény, mert ők nemcsak anyagilag vannak érdekelve ; a munkaadók csak anyagilag és _ az ellenőrzés szempontjából, hogy ne herdálják a pénzt. A munkás, amint beszédem elején mondottam, az életével van hozzákapcsolva, tehát szorgalmasabb volt, több volt a szociálpolitikai érzéke, szorgalmasabban járt el az igazgatósági ülésekre, a munkaadók mindig kisebbség-ben voltak és ezt fájlalták, de nem azt határozták el, hogy ezentúl erkölcsi kötelességgé teszik az igazgatósági, az elnöki ülésen való meg-jelenést, i hanem azt mondották, hogyha nem jövünk el, tessék ugyanannyi munkást kiselejtezni, kisorsolni az igazgatóságból és akkor egyforma számban leszünk, egyforma számban szavazunk. Ezt a gondolatot akkor — egészen őszintén megmondom •— a szakkörök megmosolyogták és most ez a rendelkezés bevonul a törvénybe, he akarják vinni a törvénybe, mint elfogadott valóságot. Itt azután az elnök szerepe osökenni fog. Lehet, hogy az elnöknek nem lesz szüksége szembehelyezkedni majd az igazgatósággal, mert ennek az ideális paritásnak alapján az elnök tulaj donképen totum-faktum lesz, minden lesz, mert mindent az elnök fog eldönteni. Ha az lesz a szisztéma, mint ahogy a; javaslat akarja, hogyha pl. az igazgatóság munkáltató tagjai közül csak négyen jelennek meg, akkor csak négy munkás vehet részt a szavazásban és szupponálva, hogy kiegyensúlyozott helyzet lesz 'a pénztárban, hogy t.* i. a munkások mindig együtt fognak szavalni és a munkáltatók lis mindig együtt fognak szavazni, hogy tehát mindig egymással szemben fognak állani, akkor mindig szavazategyenlőség lesz az igazgatóság minden ülésén, minden tárgyban, úgyhogy mindig az elnök lesz az, aki eldönteni hivatott minden határozatot, akkor az igazgatóság egész nyugodtan! hazaimehet, sőt be sem kell mennie, ^ nem is kell vállalnia... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ex impossibili sequitur quodlibet! A 1 elvetelvien feltételből következük bármi !) Nagyon is lehetséges, sőt a régi gyakoriéiból kiindnlva ez fog bekövetkezni. Mert a régi pénztárban a munkások mindig, minden kérdésben együtt szavaztak és munkáltatók is külön együtt szavaztak. Ha érdekellentét vagy felfogásbeli különbség volt közöttük, akkor a többség döntött. A legtöbb kérdésben persze egy állásponton voltak. De ha ez a helyzet következik be, akkor minden egyes javaslat fölött szavazategyenlőség lesz és az elnök fogja, mint omnipotens, minden kérdésben eldönteni, hogy mi történjék. Ez az, ami a javaslatot aggályossá és elfogadhatatlanná teszi. Legyen szabad utalnom arra, hogy a genfi munkaügyi konferencia most folyó tanácskoKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. zása, amely igen sok időt és fáradtságot szentel a munkásbiztositás kérdésének, egyértelműen az autonómia mellett foglalt állást. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a pénztárakat miképen kell vezetni, azt mondja a »Bericht über die Krankenversicherung« című kiadvány (olvassa): »Vorteile zu ergänzen, welche die Versicherungsträger ebenso wie Arbeitgeber und Arbeitnehmer aus dem Zusammenwirken der beiden letzteren in der Verwaltung ziehen können und dabei auch den Grundsatz der Selbstverwaltung und das unmittelbare Interesse der Arbeitnehmer am Wirken der Krankenversicherung zu unterstreichen«, vagyis, hogy a munkások és munkáltatók önkormányzatára kell a súlyt helyezni és ezekre kell bizni a pénztárak vezetését. Ha mar most ezt akarja és ezt kéri a munkáltatók érdekképviselete és ezt akarják a munkások, ha ezt állapitja meg egy hivatott nemzetközi fórum, a nemzetközi munkaügyi konferencia, akkor nem tudom belátni, miért kell nekünk ragaszkodnunk az autonómia meghamisításához és miért kell nekünk a biztosítást ilyen lehetetlen alapon felépítenünk. Még egy másik kérdésben is döntött a nemzetközi munkaügyi konferencia, mégpedig az állami hozzájárulás kérdésében és ezt igen melegen ajánlom a minister ur figyelmébe. Az előterjesztés és értesülésein szerint a döntés is az, hogy az államnak megfelelő részt kel] vállalnia a biztosítás effektiv terheiből, tehát nem adminisztratív hozzájárulást, nem a tisztviselők fizetéséhez való pótlást, hanem a biztosítás effektiv terheihez való hozzájárulást tartja szükségesnek a nemzetközi munkaügyi konferencia és ajánlja ezt a tagállamok kormányainak figyelmébe. Még egy dologgal kell foglalkoznom azokkal a kifogásokkal kapcsolatban, amelyek itt felmerültek a régi adminisztrációval és a régi vezetéssel kapcsolatban, amelyre vonatkozólag egyébként újra megszólaltatom a gyáriparosok egyik előkelő exponensét, Chorin Ferenc doktort, aki jelentésében azt mondja (olvassa): »A gyáriparnak az ügy iránt való komoly érdeklődése kifejezésre jutott abban is, hogy a Szövetség az önkormányzat utján az intézménnyel^ állandóan intenzív kapcsolatot tartott fenn, erőteljesen résztvett a kiépítésében, irányításában és egész életében. Néhai báró Hatvány József és Lukács József neveit kell itt megemlítenem, akik, mint a gyáripar exponensei, vezető szerepet vittek éveken ájt az intézmény igazgatásában és kiváló érdemeket szereztek annak naggyá fejlesztése körül«. Ez a múltra vonatkozik és ezt Chorin Ferenc irja. Két nevet említ csupán, de voltaik ott többen, akik valamennyien elfogadhatók az önök szempontjából konstruktiv férfiaknak. Ezek a férfiak ott együtt vettek részt a szocialista munkássággal az irányitásban. Méltóztatnak látni, hogy a gyáriparosok ilyen bizonyítványt állítanak ki arról az együttműködésről, amely ott a pénztárban volt. Ha szembeállítják a régi pénztári vezetést a maival, csak egyetlen egy dologra fogok utalni. Nem fogom megdicsérni a régit. Én azt mondom, hogy a régi önkormányzat és a régi tisztviselői kar annyit végzett, amennyit az adott viszonyok és körülmények között végezhetett. A jóakarat, a szorgalom nem hiányzott, az önzetlenség, a jóhiszeműség mind meg volt, hiszen el kell ismerni azt, hogy a pénztárak nággyátételében ezek az okok és ezek az erők közrejátszottak. De legyen szabad nekem a pénztár mai vezetésére vonatkozóan meg45