Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-67

284 Az országgyűlés képviselőházának náltuk, mert hiszen ez keltené fel a legnagyobb viharokat. Bizonyára nagyon súlyos oka van a kormánynak erre és valószinüleg azért kapcsolódik bele, mert ezt az intézményt tökéletessé akarja tenni, a maga hatalmi szavával ki akar venni olyan részeket, amelyek a munkásbiztositás menetét nehézzé tehetik, tehát az állam a maga apparátusával és intézkedési jogkörével rendet akar teremteni. Ebből a szempontból örömmel kell üdvözölni a kormány segitségét és támogatását. Én csak azt kivánom, hogy ez az intézmény állami támogatás mellett valóban a beteg munkások védőszerve legyen, hogy a munkás megtalálja minden kivánsága teljesülését. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy a munkásbiztositó a politika melegágya, ahol nagy vitáknak lehet helye akkor, ha a tisztviselők függő viszonyban vannak, ha választás utján töltik be az állásokat, mert ebben az esetben az érdekeltség kegyeit keresik, hiszen ettől függ előrehaladásuk, előléptetésük. Hiszen nagyon szomorú tapaszalataink vannak az autonómia terén magánál a fővárosnál is, ahol — mint méltóztatnak tudni — a tanügyi választásoknál már el is kellett tiltani a pályázókat az illetékes tényezők molesztálásától. Az a kívánságunk, hogy az intézmény hivatását tökéletesen töltse be s hogy a befizetett összegek a legnagyobb mértékben ne az adminisztrációra, hanem a munkások kivánságainak teljesítésére fordíttassanak. Ez pedig függ attól, hogy az a tisztviselői kar, amely az intézmény ügykörét ellátja, milyen emberekből van összeválogatva. Én mondhatom, hogy a Munkásbiztositó Pénztár tisztviselőkarával szemben csak elismeréssel lehet adózni, ott ma politikának és pártharcnak helye nincsen. Vannak ott jobb- és baloldali meggyőződésű emberek is, de ma már hivatásukat valóban jól töltik be. Amikor mi elismeréssel vagyunk a tisztviselőkarral szemben, a népjóléti minister urnák nem figyelmébe ajánljuk, — mert hiszen ez nem szükséges — hanem csak felemIitjük, hogyha valahol szükség van szociális érzésű orvosi és hivatalnoki karra, akkor ez a Munkásbiztositó Pénztár, ahol tényleg válógatott emberekre van szükség, mert ott beteg emberek ügyét kell gyorsan elintézni. Ezekből a tisztviselőkből tehát nagyon sok emberi gyarlóságnak hiányozni kell, ezeknek a beteget az ő beteg mivoltában finom modorral, készséggel kell kezelniök és nem aktaszerüen, hanem mint testvért, meg kell érteniök a beteget. Azt kívánjuk, hogy amikor a tisztviselőkar kiválogatásáról kinevezés utján gondoskodik a népjóléti minister ur, ez a kiválogatás olyan legyen, hogy igazán a hivatásuk magaslatán álló tisztviselők legyenek, akik nemcsak hidegésszel, hanem meleg szívvel is éreznek és a munkásban csak saját magukat látják. (Rothenstein Mór: így kellene lenni! — Esztergályos János: így voit a múltban, nincs igy a jelenben s igy kellene lennie a jövőben! — Hornon. nay Tivadar: Nem igy volt a múltban, igy van a jelenben s igy lesz a jövőben!) Erre kell nevelni ezeket a tisztviselőket és épen ezért a jövő évi költségvetésbe fel kell venni bizonyos összeget arra a célra, hogy a Munkásbiztositó Pénztár alkalmazottait és az érdekelt munkásságot erre az egész vonalon kioktassák, velük az intézni ényt megszerettessék, kiműveljék a munkásságot kultúrában, hogy tudják, hogy ez az intézmény nem ellenségük, hanem tényleg csak azt nézik ott, hogy sérülés esetén megkapják 67. ülése 1927 június lé-én, kedden. azt a segélyt, ami megilleti őket, de ezenfelül otthoni magatartásukkal, egészségükre való vigyázásukkal, étkezésük helyességével, szóval a gazdasági és szociális élet minden vonatkozásával kapcsolatban vigyázzanak magukía, hogy minél kevesebbszer vegyék igénybe az intézr ményt a saját, jól felfogott érdekükben. Ez olyan nagy kulturfeladat, amelyet a munkásbiztositóval kapcsolatban meg kell oldani, mert ez az intézmény hivatását tökéletesen betölteni és a kivánt eredményt elérni csak akkor fogja tudni, ha az általam előbb emiitett gondolkozású tisztviselői kar fog működni az élén, a másik oldalon pedig a munkásság teljes szivvel, lélekkel és odaadással él és hal ezért az intézményért. Végül befejezésképen azt vagyok bátor még a népjóléti minister ur nagybecsű figyelmébe ajánlani, hogyha a befizetett tagdíjakból ez az intézmény szép tartalékkal fog rendelkezni, vagy ha az állam a segélyeket nagyobb mértékben fogja az intézmény számára biztosítani, akkor méltóztassék kiépíteni a Munkásbiztositóval kapcsolatban azokat a szociális in^ tézményeket, amelyeket itt most nehezményeznek a munkaadók és a gyáriparosok. Szóval legyen ennek a munkásbiztositó intézménynek fényesen berendezett szanatóriuma, legyen a Balaton mentén a munkások számára üdülőtelep. (Esztergályos János: És ne játékbarlang, hanem üdülőtelep!) A játékbarlangba menőket én nem sajnálom. Azután azt kérném, hogy ebbe az intézménybe ne csak azok vétessenek fel, akik teljesen megbetegedtek, hanem, amint már kisebb mértékben be is vezettük, azok a beteg és fáradt anyák is, akiknek nagy szükségük van • erejük visszaszerzésére, hogy ezeknek is módjuk legyen, nem mondom, hogy ingyen, de igen mérsékelt áron bemenni, hogy amit élveznek a nehéz munka után százezrek és százezrek a Balaton mentén, a kellemes és jótékony hatású üdülőtelepeken, élvezhesse azt a munkásság is. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a beszédét befejezni, mert a tanácskozásra szánt idő már lejárt. Kócsán Károly: Tekintettel arra, hogy ez a munkásbiztositó intézmény csak bevezetése azoknak a szociális alkotásoknak, amelyek a minister ur működéséhez kapcsolódnak s amelyeket tőle várunk s mivel ez az intézmény, bár az általam kifejtett és jelzett okoknál fogva nem elégíti ki a minister urat és bennünket sem, a múlttal szemben mégiscsak haladás és a jövőnek biztositéka, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és tafis a középen.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakitom. Most pedig a tegnapi ülésen történt bejelentésnek megfelelően határozni fogunk báró Podmaniczky Endre képviselő urnák és társainak azon indítványa felett, hogy a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapittassék meg. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az indítványt elfogadni? (Igen!) (B. Podmaniczky Endre: Móric, itt lenni! — Propper Sándor: Tehát ön is hive a 8 órai munkaidőnek? !) A Ház az inditványt elfogadja. A most hozott határozat értelmében javas» lom, hogy legközelebbi ülésünktől kezdve a Ház tanácskozásait délelőtt 10 órától megszakítás nélkül este 6 óráig tartsa.