Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1927 június 14-én, kedden. 277 nyossági alapja sincs annak, hogy a szerződéses orvosok nyugdíjigényei az itt szóban lévő intézeteket terheljék, amelyekkel szemben a szerződése« orvosok szolgálati viszonyban nem állanak. Már pedig elvi szempontból is kétségtelen, hogy szolgálati viszony hiányában nyugdíjteherviselésre való kötelezttség elvileg sem terhelheti a szerződőtársakat. Ebben az esetben igaz ugyani, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet rendelkezése alapján létesült nyugdíjintézetről van szó, ámde a nyugdíjintézet kötelékébe tartozó orvosok működésében érdekelt intézetek annyi járulékterhet viseltek, amenynyi vállalt kötelezettégüknek megfelel. Ha a befizetések alapján a nyugdíjintézet tagjai részére számottevő igények nem adódnak, ez a sajnálatos eredmény a szóban levő biztosítóintézetek felelőségének körén kivül esik.« Meg méltóztatik állapitani, hogy ez az eset sajnálatos 1 ? Én is ezt állapítottam meg. Engedelmet kérek, tehát egyek vagyunk, ne méltóztassék tehát nyilatkozni! Sőt megint itt van egy nyilatkozat, amely mosí következik és amely bizonyítja, hogy megint nyilatkozatokkal akarnak elintézni egy nagyon súlyos jogi kérdést. Azt mondja (olvassa): »Az eiőrebocsátottak dacára a bizottság annak a reményének ad kifejezést, hogy a népjóléti és munkaügyi minister ur módját fogja találni annak, ihogy bizonyos méltányos ösíszleg fordittassé'k az intézetek szerződéses orvosainak, az úgynevezett pénztári orvosoknak jóléti céljaira, ami őket rejményeiikben, és váíakozásailkbain való megcsalódásuk után némileg kárpótolná.« Bocsánatot kérek, ebből szó szerint igazolódik az, amit állítottam. Maga a bizottsági indokolás azt mondja: »reményeikben és várakozásaikban való megcsalódásuk után« és a bizottság bízik abban, hogy a minister ur egy nemes gesztussal valamit majd csinálni fog. Szabad nekem most az iránt érdeklődnöm, hogy mit feg a minister ur csinálni, szabad-e az iránt érdeklődnem, hogy a 28, 30, 35 éves szolgálat után, becsületben és munkában eltöltött élet után kidobott orvosok befizetett nyugdíjjárulékaikat hogyan fogják visszakapni? Szabad-e ez iránt nekem érdeklődnöm 1 ? Azt hiszem, ez nekem jogom és kötelességem is. Azt hiszem, hogy akkor teljesítem a képviselői köteleségemet, amikor ezeket a kérdéseket .itt szóba hozom és 1720 magyar orvos jövője, exisztenciája iránt érdeklődöm. Igen, t. Képviselőház! Én nem tartom helyesnek ezt az eljárást, amelyet a minister ur ebben a javaslatában ugy a tisztviselőkkel szemben, mint az orvosi karral szemben tanúsított. Micsoda akadályokba ütközött az orvosi kar megmaradása'? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Semmibe!) Akkor tehát miért nem maradnak meg? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nagyrésze megmarad! — Rassay Károly: A kis résznek mi a bűne? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Aki nem felel meg, az ki fog röpülni!) Aki nem felel meg? (Baracs Marcell: Ki állapítja ezt meg, hol van ennek a pragmatikus megalapítása? — Propper Sándor: Lesznek repülő orvosok!) Igen, t. Képviselőház! Én a minister ur egyéniségét nagyrabecsülöm, én a minister ur személyét tisztelem; neon tud^m, hogy a minister ur a maga sok elfoglaltsága közben rá fog-e érni arra, hogy ezt a kérdést ellenőrizze, meg fo-ía-e akadályozni az igazságtalanságok megtörténtét? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Meg!) Megfogja akadályozni? Mert én azt hiszem, hogy a minister urnák, aki, mint nagyon helyesen mondta az előttem szóló képviselő ur, egy selfmade-man, aki a maga erejéből emelkedett arra az állásra, amelyet elfoglal, kell, hogy érzéke legyen a becsületes munka iránt, amelyet egy orvos tanúsított, illetőleg végzett a maga életében. (Vass József népjóléti és munk" :í s:yi minister: Ugy van!) Nincs szomorúbb, nincs keservesebb dolog, mint amikor valakit érdemetlenül elmozdítanak a helyéről! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez így van!) Ez olyan megalázása az embernek, amelyre ok nélkül nem kell rátérni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ugy van!) Miért épen a lateiner elem krémjét, az orvosi kart tesszük ki ennek a lehetőségnek, azt az orvosi kart, amely reggeltől késő éjszakáig dolgozik, amely nem ismer munkaszünetet, amelynek nincs vasárnapja? Engedelmet kérek, én ezzel az orvosi karral a legnagyobb szolidaritást érzem! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Igen, egyetértünk!) Én tehát nagyon kérem a minister urat, méltóztassék objektív garanciát adni arra, hogy itt igazságtalanság nem történhetik. Én nem teszek mást, mint törvényhozói hivatásomból és emberi lelkületemből kifolyólag a szerzett jogoknak ilyen módon való megfosztása ellen tiltakozom és magam részéről kérem annak biztosítását, hogy itt ennek a törvénynek végrehajtása körül jogtalanság, igazságtalanság és szeretetlenség nem történik. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem fog történni! — Kassay Károly: Mi a garancia? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Csak emberi garanciákat tudok adni! — Rassay Károly: Ha nem lesz a minister ur holnap minister? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor a másik fog adni garanciát! Minden minister csak magáért adhat garanciát! Vannak már volt ministerek, nagyon rövid idejű ministerkedés után!) Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, én nagyon szerettem volna, ha nekem ezekkel a kérdésekkel nem kellene ilyen sok időt eltöltenem, mert engem maga az ügy érdekel, de, fájdalom, ez a személyi motívumokkal megspékelt törvényjavaslat kötelességemmé teszi, hogy ezekkel foglalkozzam. Engem maga az ügy érdekel, hogy maga a betegsegélyző intézmény miben halad előre, hogyan megy, hogyan terjed, hogy szivja fel magába azokat az elemeket, amelyeknek belefoglalva kell lenniök. Itt pedig megint egy 20 évvel ezelőtti reminiszcencia jut eszembe, amikor én már tagja voltam ennek a képviselőháznak. 20 évvel ezelőtt beadtak egy indítványt a mezőgazdasági munkásoknak a bevonásáról. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt már az ötödik szónok mondja!) Sajnálom, mellékes, mégis igaz, dacára, hogy az ötödik szónok mondja. A többi négy csak átolvasta a régi naplókat, amelyek erre vonatkoznak, én azonban jelen voltam azon az ülésen, ez nekem egy személyes élményem. Ez tehát feltámad, felelevenedik. Húsz évvel ezelőtt... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Jelen lesz a tárgyalásnál is!) Szeretném megérni, mert, igen t. Képviselőház, a mezőgazdasági munkásoknak ebbe az intézménybe való bevitele nagyon fontos kérdés és ez az a kérdés, amely az orvosokat sem tangálja. Az orvosok tiltakoznak az ellen, hogy ujabb kategóriák bejöjjenek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A gazdagok!) Ugy van, a jómódú kategóriák bevonása ellen tiltakoznak, akik maguk is tudják betegségüket gyógyíttatni és akik az orvost fizetni tud41*
