Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
Az országgyűlés képviselöházánaJc 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 11 gyors cselekvesti, mint amilyen gyors eselekvésü akar lenni a lakások felszabadítása terén és amilyen gyors cselekvéseinek bizonyult a gazdasági, vagy egyéb téren való felszabadítás tekintetében. Láthatjuk, hogy nyolc évvel a forradalmak lezajlása után a kormány a kivételes hatalmat továbbra is fentartja, még mindig a háborús intézkedésekre alapitja az államhatalmat, még mindig ugy érzi, hogy szükséges ebben az országban a kivételes hatalom fentartása, mintegy megmutatván ezzel azt, hogy a magyar kormányzat hadat kivan viselni az ország többségével szemben, mert máskülönben e kivételes intézkedés fentartásához semmiféle szüksége a magyar kormányzatnak nem lenne. Akármelyik terére megyünk a közszabadságokhak és akárhová fordítjuk figyelmünket, ugyanezt a szimptomát állapithatjuk meg. Kivételes hatalom alapján tiltja meg a kormány még ma is azt, hogy uj lapot lehessen alapitani; kivételes intézkedés teszi lehetővé, hogy a kormány lapot engedélyezzen vagy lapot betiltson; kivételes r intézkedésen alapszik a kormánynak az a ténye, hogy a lapoktól a kolportázsjogot megvonhatja és a kivételes jogra alapitja ma is azt az intézkedését, hogy lapokat esetleg betilthasson, ha azok neki nem tetsző közleményeket tartalmaznak. Érdekes példát szolgáltatott legutóbb t a kormány lapbetiltásaira a magyar biróság. Amikor a kormány egyik politikai lapunkat, a »Világ«-ot betiltotta, ugyanazon ügyből kifolyólag a független magyar biróság megállapította, hogy a cikk irója semmiféle büntetendő cselekményt nem követett el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ennek nem az lett a következménye, hogy a belügyminister levonta volna a következtetést a független biróságnak reánézve is kötelező Ítéletéből és visszaadta volna a lap megjelenési jogát, hanem azt kell megállapítanunk, hogy ez a lap még ma is némaságra van kárhoztatva s a kormány nem teszi lehetővé a megjelenését. Látjuk azt is, hogy ez a kormányzat, élve a kivételes hatalmával, a Népszavától most már harmadik esztendeje megvonja az utcai árusitás jogát. Akkor az volt a kormány célja, hogy a Népszava utcai árusítási jogának megvonásával, valamint a sajtóperek légiójának megindításával és a büntetéspénzeknek horribilis összegben való kirovásával a munkásságnak ezt az egyetlen lapját elnémítsa. Időközben azonban meggyőződhetett a Képviselőház, a belügyminister ur és az egész kormányzat arról, hogy nem sikerült a Népszavát elnémítani és nem is fog sikerülni, bármilyen terrorral lépnek fel ellene és bármennyire továbbra is utcai némaságra akarják kárhoztatni a Népszavát. Nem tudja a kormány ezt a lanot elnémítani és megszüntetni, mint ahogy hiába volt a belügyminister urnák és helyettesének, Sztranyavszky államtitkár urnák az az intézkedése, hogy a pártot valahogyan megsemmisítse" és a különféle hazafias, nem hazafias, keresztény és ébredő és Sas-nemzedékek életrekeltésével a szervezett munkások egységes táborát megbontsa, hogy ennek az egységes tábornak megbontásával diadalt ülhessen s hogy a belügyminister urnák és hűséges munkatársának, az államtitkár urnák a magyar konszolidáció nagyobb dicsőségére sikerüljön a munkások gazdasági szervezeteit megbontani és a szociáldemokrata pártot teljesen tönkretenni. Ezzel a kérdéssel megpróbálkoztak már a belügyminister ur előtt mások is, (Propper Sándor: Sokkal nagyobb legények!) megpróbálkoztak sokan ebben az országban, azonban akciójuk eredményre nem vezetett. Az ilyen kormányintézkedés csak arra volt alkalmas, hogy az elégületlenséget szítsa s hogy időközönként esetleg nem kívánatos kirobbanásokhoz vezessen, de nem volt alkalmas arra, hogy a gazdasági életet helyreállítsa s a közszabadságok helyreállításával ebben az országban a nyugodt közéletet megteremtse. A közszabadságok helyreállítása terén sajnálattal állapítjuk meg azt is, hogy mig az egyik oldalon azt kell látnunk, hogy a kormány teljesen szabad kezet enged ugy a szabadkirályi választó mozgalomnak, mint a legitimista akcióknak, (Strausz István: Hol vannak ezek az akciók 1 ?) addig nem adja meg a lehetőségeti arra, hogy köztársasági mozgalmat is csinálhassunk ebben az országban, holott a köztársasági mozgalom is teljesen legális kell, hogy legyen mindaddig, mig államformánk törvényesen szabályozva nincs. Addig ebben a kérdésben joga van minden állampolgárnak a véleményét nyilvánítani és joga van nemcsak a képviselőház termében, de az utcán, sajtóban és gyűléseken is hangoztatni, hogy köztáirsasági érzelmű s a köztársasági államformát tartja kívánatosnak ebben az országban. Azt' kell látnunk és szomorúan kell megállapítanunk, hogy az egyik nagy párt elnöke, a magyar képviselőháznak egyik tagja forradalmároknak minősítette azokat, akik a szabadkirály választás gondolatlát hirdetik ebben az országban s forradalmároknak nyilváninitotta azokat, akik nem állanak a legitizmus, a jogfolytonosság álláspontján. Azt kérem, t. Képviselőház, hogy a jogfolytonosságot ne méltóztassanak csak erre a kérdésre szorítani; a jogfolytonosságot necsak abban lássák, hogy a Habsburgokat visszahozzák a magyar trónra, hanem abban is lássák és abban is gyakorolják, hogy a szabadságjogok mai guzsbakötöttségéti megszüntessék, a szabadságjogokat viszszaádlitsák és ebben a kérdésben dicsekedhessenek a jogfolytonossággal. Azt kell látnunk, hogy amikor a kormány minden téren igyekszik a sajtót guzsbakötni, megnyirbálni és a sajtó munkálsait állandóan üldözni, akkor nem akarja a sajtószabadságnak egyik kellékét 1 , az esküdtbirói intézményt visszaállítani. Nem mi hangoztatjuk tisztán és kizárólag, hogy a magyar közélet megtisztítása a magvar közéletnek a korrupciótól, panamáktól való megvédése s a helyes, tiszta és őszinte kritika szempontjából mennyire fontos a sajtószabadság és menyire fontos az esküdtbíráskodás helyreállítása, hanem egy oly testület, mint! a Bűnügyi Védők Egyesülete is felemelte szavát és az igazsá^ügyministerhez^ intézet felterjesztésében időszerűnek és kívánatosnak tartotta a magyar közélet szempontjából az esküdbiráskodás helyreállítását. Amikor ezt előhozzák, akkor az igazságügy minister ur nem siet az esküdtbiráskodás helyreállításával, hanem] különféle gyűléseken, különféle alkalommal és itt a parlamentben is kijelentette, hosry ő fokozatosan akarja a közszabadságokat helyreállítani. De bármennyire is nézzük, hogy vájjon hol észlelhető a közszabadságok fokozatos hely reál litása; meg kell állapitanunk, hogy a közszab'adságoknak ez a helyreállítása nem történt meg, a sajtónak az a guzsibakötöttsége, amely eddig is dívott eb2*
