Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

i Àz országgyűlés képviselőházának ták. Mindenki, aki a földreform kérdésének vidéki tárgyalásánál megjelent, szomorúan állapíthatta meg, hogy a községi jegyzők a földreform tárgyalása során sohasem az igénylők érdekeit képviselték, sohasem az igénylők érdekeit kivánták ott előmozditani, nem annnk a szegénynek, a kizsákmányoltnak, a földre éhesnek segítségére kivánták lenni, hanem ellenkezőleg, mindenkor a földbirtokosok támogatását szolgálták. (Erdélyi Aladár: Tévedés!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék általánosságban gyanúsítani; méltóztassék konkrét esetekre szoritkozni, Györki Imre: Mindenkor csak azt láttuk, hogy az igénylők kisemmizésére törekednek. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani, méltóztassék figyelmeztetésemre hallgatni! (Farkas István: Annyi embert semmiztek ki, hogy uram Isten!) Farkas István képviselő urat kérem, ne méltóztassék olyan kifejezést használni, amelyet egy másik képviselőnél kifogásoltam s ue tessék azt rögtön megismételni! Ezért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani! (Propper Sándor: Az uj törpebirtokosok olyanok, mint a szárazra vetett hal!) Györki Imre: T. Képviselőház! Hogy mivel foglalkozik a közigazgatási tisztviselői kar, annak dokumentálására felolvasom a devecseri járási jegyzői értekezleten történt eseményeket. E szerint a közlés szerint adevecseri járás jegyzői kara a közelmúlt napokban Bellák András főszolgabíró vezetésével értekezletet tartott. Ezen az értekezleten a jegyzői kar a legnagyobb megbotránkozással Ítélte el a szocialista párt legutóbbi parlamenti szereplését. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes! — Farkas István: Szóval, politizáljanak! Nem a közigazgatás a fontos, hanem a politizálás! — Propper Sándor: Lesz idő, amikor még jók lesznek ezek a precedensek!) s ebből az alkalomból táviratilag üdvözölte Bethlen István ministerelnököt, biztositván őt a magyar falu támogatásáról s arról, hogy a falu és a vidék öntudatosan a ministerelnök nemzetépitő politikája mellett van. {ügy van! Ugy van! jobb felől. — Malasits Géza: Üdvözöltek ezek már minden ministerelnököt!) Szóba került ezen az értekezleten' a sajtó fontossága is s az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a falvakba csak olyan lapok járhatnak, amelyek a nemzetépitő gondolatot hirdetik. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Meg voltam róla győződve, t. Képviselőház, hogy ezt önök helyesnek találják. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tanultunk talán a múltból és bűnösök lennénk, ha nem tanulnák belőle! — Propper Sándor: Még amit tudtak is, elfelejtették!) Vegye tudomásul azonban a, képviselő ur, hogy nemcsak önök tanultak, hanem mi is tanultunk a multak eseményeiből. (Erdélyi Aladár: Ez helyes, ezt szeretem hallani! — Farkasfalvi Farkas Géza: Csak örömmel; fogjuk látni a nemzetépitő munkában mindig, ha méltóztattak tanulni! — Propper Sándor: Maga még egy téglát sem rakott a falba!— Farkas István: A munka: a nemzetépitő munka! — Farkasfalvi Farkas Géza: Abból indul ki minden!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben eljárni. Méltóztassanak mind a két oldalon csendben maradni. (Propper Sándor (Farkasfalvi Farkas Géza felé): Maga még egy szeget sem vert be!) Propper képviselő urat rendreutasitom. ((Farkasfalvi Farkas Géza: Többet, mint maga!) Farkas Géza kép08. ülése 19%7 május 31-én, kedden. viselő urat is kénytelen vagyok rendíreutasitani. Méltóztassanak csendben maradni. Györki Imre: De látjuk, t. Képviselőház a közigazgatás zaklatását akkor is, amikor az egyesületek feletti felügyeletről van szó. Ma, a kommün bukása után 8—9 évvel, nincs más gondja a közigazgatásnak, mint az, hogy vájjon valamelyik egyesületben tag-e, szerepel-e olyan állampolgár, akinek a kommün alatt bizonyos szerepe volt. Láthatjuk ezt és a végzéseknek egész tömege van nálam, amelyek bizonyitják, hogy ez a legfőbb gondja a magyar közigazgatásnak. A kezem között van egy kihágási Ítélet, amely a debreceni szervezett munkásoknak dalkörét eltiltja a működéstől azért, mert megállapítja, hogy a terheltek olyan működést fejtettek ki, amely önálló egyesületi jelleggel bir, amennyiben nem valamely alapszabállyal bíró más egyesület keretében alakult, hanem különféle szakmabeli munkásokkal s kifelé, mint teljesen önálló dalkör-egyesület szerepelt. Megállapítja azonban ez a kihágási itélet azt is, hogy az a körülmény, hogy a tagok fizetnek-e tagdíjat vagy sem, az egyesületi jelleg szempontjából közömbös ós annak nem feltétlenül alapja, A helyzet t. i. az, hogy a szervezett munkások minden szervezetének alapszabályaiban megvan a lehetőség arra, hogy dalkört alakítsanak. Ezek a különféle szervezetek akként oldották meg a dalköralakitás kérdését, hogy a kisebb szervezetek nem rendelkezvén kellő jóhangu emberanyaggal, a különböző szervezetek embereiből együttesen alkottak egy dalkört, amely azonban egyesületi életet egyáltalában nem él, egyesületi működést nem fejt ki, amint a végzésből megállapítható, tagdíjat nem szed és a belügyminister ur alantas közegei mégis megakadályozzák még ennek a dalkörnek működését és lehetetlenné teszik, hogy igy a hazai kultúrának szolgálatába szegődjenek. (Propper Sándor: Az a vigasztaló, hogy már énekelni sem szabad, mert ez a reakció végét jelenti! — Farkasfalvi Farkas Géza: Attól függ, hogy mit énekelnek! Énekeljék a Himnuszt, azt szabad énekelni! — Farkas István! Sem panaszkodni, sem énekelni nem szabad!) Megállapítható a közigazgatás zaklatása a következő dologból is. Több izben interveniáltam már a belügyminister ur elődjénél, hogy a munkásszakszervezetek, a munkás gazdasági egyesületek részéről bejelentett gyűlések és bejelentett vigalmak esetén ne szedjék ugyanazokat a horribilis rendőrségi jelenléti díjakat, amelyeket szednek akármelyik mulatóhelyen Többizben rámutattam én is és rámutattak képviselőtársaim is arra, hogy szervezett munkások által rendezett ünnepély nem hasonlitható össze és nem egyenlő a nyerészkedésre alapított intézmény, kereskedelmi vállalat vagy mulatóhely által rendezett ünnepéllyel és ha ez utóbbiaknál indokolt ezeknek a magas vigalmi díjaknak lefizetése, semmiféle indok alapján sem sújthatok az ilyen munkásegyesületek által rendezett táncmulatságok ugyanilyen díjakkal. De hogy mennyire magában foglalja a zaklatást a belügyminister ur és a rendőri közegek intézkedése, az kitűnik abból is, hogy pl. itt van Budapesten egy nagy embertömeg, az élelmezési és éttermi munkások tömege, amely a foglalkozásával járó körülményeknél fogva természetszerűleg nem tud a nappali órákban gazdasági érdekeinek megvédelmezésére gyűlést tartani, nem tud összejövetelt tartani. Kénytelen az éjjeli órákban összejönni, ezt azonban lehetetlenné teszi maga a