Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
114 'Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. abszolúte nincs joga a magyar hitelezőkkel szemben akkor sem, ha nincs szándéka valorizálni. Még a jóvátétel szempontjából is hibás ez az eljárás. De én nem akarok most ennek a súlyos megitélés alá eső lemérséklési intézkedésnek a boncolgatásába bocsátkozni, kifejtettem' az erre vonatkozó véleményemet az általános vitában. A pénzügyminister azonban egyszerűen mellőzte ezt mintha nem tudom milyen lehetetlen álláspont volna az enyém. Még akkor is. ha én e nagy számitáson alapuló adatokat tévesen hoztam volna ide, a közvélemény megnyugtatása végett a pénzügyminister urnák kellett volna ezekre legalább néhány szóval reflektálni és megjegyzéseket tenni. En a ceruzával dolgoztam és nem kis időmbe került, amig a közre nézve fontos adatokat kibányásztam a költségvetési labirintusból. Egyszersmind rámutattam arra, hogy igenis lehet valorizálni. Rámutattam ennek lehetőségére fedezet szempontjából a pénzügyminister lehetetlen beruházási programmjának birálata során. A pénzügyminister ur most, mai felszólalásában, a záróvitában egyszerűen megállapítja azt, hogy a beruházásokat senki sem birálta. Én egészen más álláspontot vallok, mint a pénzügyminister ur. Azt hiszem, hogy a magyar illetékes pénzügyi faktorok egyetértenek velem abban, hogy adókból nem lehet kölcsönöket adni állami üzemeknek, amelyek 100% : os arany díjtarifával dolgoznak. Nem lehet adni a postának és az állami erdőgazdaságnak sem az állami mezőgazdaságnak akkor, amikor ezek áruikat is nemcsak veszik, hanem adják is arany színen mozgó árban. ÍGaal Gaston: Bár adnánk, bár lehetne eladni! Ha megkapjuk a 70%-át, akkor hálát adhatunk az Istennek!) Ami a mezőgazdaság részére szükséges ipari cikkeket illeti, azok már nivellálódtak. (Ellenmondások a bálközépen. — Zaj.) Akármint áll a helyzet, az én megállapításom az. — s azt hiszem, ezt az igen t. képviselő ur is osztja — hogy állami üzemeknek nem lehet kölcsönt adni adóbevételekből. (Gaal Gaston: Ezen még gondol kőzni kell. — Derültség.) Megjelöltem a fedezetet a valorizációra. Ez a fedezet adódnék, ha saját erejükre támaszkod«') kölcsönökre szorítanék az üzemeket. Megjelöltem a fedezetet abban is, hogy a valóságos állami beruházásokra kölcsönt kell felvenni és legalább 10 évre szólóan meg kell állapitani a beruházási programmot, nem pedig egyik napról a másikra idehozni a beruházásnak nevezett programmot. amelyet ha elemezek, akkor azt látom, hogy több mint a 70%-a nem állami beruházás, hanem vagy kölcsön állami üzemek részére. illetőleg kölcsön különfélébbnélkülönfelébb célokra, sok esetben pedig a rendes közigazgatás körébe tartozó célok - megvalósítására fedezet. Az e címen felmerülő kiadások semmiképen sem tekinthetők beruházásoknak. (Gaal Gaston: Ebben igaza van a képviselő urnák!) Méltóztatott volna ezeket az utóbb emiitett kiadásokat beállítani a költségvetési előirányzat keretében a maguk helyén a rendes vapy átmeneti kezelésbe. A tulajdonképeni s több évre szóló állami beruházásokra mpg méltóztatott volna kölcsönt felvenni. A kölcsön felvételével mentesül a költségvetés nagyobb tehertől, amely adóleszállitást tett volna lehetővé. (Gaal Gaston: Ez is igaz!) Az igen t. pénzű arvminister ur a maga hatáskörébe vonta a községek kölcsöneit úgyszintén a városok és vármegyék kölcsöneit is a helyet, hogy az állami kölcsön felvételének lehetőségével, illetőleg ennek kimunkálásával foglalkozott volna. De mondjuk, hogy én hibáztam % mondjuk, hogy az én álláspontom teljesen téves abban a tekintetben, hogy nem lehet adókból kölcsönt adni üzemeknek és magáncélokra. Itt felelnem kell a t. képviselőtársaimnak, akik felszisszentek általános vitában mondott beszédem miatt, amikor azzal a megállapítással éltem, hogy kerületemben egy kisgazda sem kapott állami kölcsönt. Azt hitték, hogy én a Faksz-ra célzok. Nem arra céloztam, hanem arra a 11 millió pengőre, amelyet rövid lejáratú mezőgazdasági hitelre vett fel a kormány az 1925/26. évi beruházások közé, sőt ezt megelőzően a t. kormány 6 millió aranykoronát is megszavaztatott a nemzetgyűléssel mezőgazdasági hitelekre. Az én kerületemben egy fillért se kapott senki. (Gaal Gaston: Rossz a képviselőjük! — Derültség.) Erre gondoltam, amikor a kisgazdák állami kölcsönéről beszéltem és amikor Barla-Szabó József igen t. képviselő ur az én megállapításaimra azt mondta, hogy azok nagyon naivok, mert a kormány egyáltalában nem adott kölcsönt, miután a Faksz még a maga működését meg sem kezdette. |Én megállapítom, hogy annak idején — tessék elolvasni beszédemet — nem a Faksz kölcsönére utaltam, hanem — mint mondtam — arra a rövidlejáratú mezőgazdasági hitelre, amely a t. pénzügyminister ur két részletben szavaztatott meg. Ezek szerint Barla-Szabó t. képviselőtársam közbeszólása velem szemben nem vall fölényes tájékozottságra. Én itt a pénzügyminister urnák azon kijelentésére akartam csak válaszolni, hogy vita során beruházási programmjával szemben nem hangzott el kritika. Még azt is kimutattam, hogy a háromévi beruházásból, amely 462-8 millió pengőt tesz ki, csak 177 millió az olyan beruházás, amelyet nagyon méltányos megitélés alapján lehet olyannak tekinteni, amely az állam ingó és ingatlan vagyonát szaporítja. A budgetjog egyes sarkigazságain nem teheti túl magát a pénzügyminister ur, és nem lehet azt állítani, hogy mivel az állami beruházási programmnak nevezett célokra történt kölcsön- és fedezetnyujtások kihatnak a közgazdasági életre, azok állami beruházások. Már az 1927/28. évi beruházások megjelölésénél a t. pénzügyminister ur lelkiismerete megszólalt, amennyiben a melléklet »Beruházások« című felíráshoz hozzá méltóztattak biggyeszteni, hogy: »és egyéb kiadások«. A törvény idevonatkozó 9. §-ból azonban ezt a két szót »egyéb kiadások«, azt hiszem, nem minden szándékosság nélkül, már ki méltóztattak felejteni. Be is fejezem felszólalásomat. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, a minister ur nem vonja kétségbe, hogy igenis mondottam azt, hogyan lehet fel szabadi tani a valorizáció megoldására és a közszodgálati alkalmazottak helyzetének javítására a zárszámadási feleslegeket és népszövetségi kölcsötnmaradékát, valamint a külön alapban kezelt bevételeket, amellett, hogy folytatom a beruházást és vallok egy beruházási programmot, azt beiktattatom törvénybe s a törvénybeiktatott programmot hajtom végre külön, évenkint a szükséglethez képest lehúzandó államkölcsönből. Szinte naponként változtatni a beruházási programmot, ez az államra óriási költséget jelent. Ha most rapid írják ki az építkezéseket amikor nincs meg az, építkezésekhez szükséges anyag,. s amikor nem tud az építkező kalkulálni, ebből olyan többlet származik, amelyet egy