Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
94 Az országgyűlés képviselőházának 6 Garamit. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Jól tette! Igaza volt!) Én nem tudom, hogy a minister ur azonositja-e magát ezzel az eljárással. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Garami hazaáruló volt! — Reisinger Ferenc: Hazaárulónak nevezte Garamit ez a vén dög, ez a hülye, ez a rongy kapca, ez az ostoba fráter! — Bródy Ernő: Garami üzenetére mindenki kivánosi lehet! — Zaj.) Elnök: Csendet' kérek! Kuna képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani Reisinger képviselő urat is rendreutasitom. Propper Sándor: T. Képviselőház! Én a közbeszólást nem hallottam. Ha ezt mondta, akkor az illető képviselő ur csak önfeledt pillanatában mondta és a tudatlanságnak, tájékozatlanságnak olyan állapotában, mely őt jellemzi. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Ugyan ne beszéljen! Ez a szabad véleménynyilvánítás? Nekem is van véleményem!) Elnök (csenget): Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni Propper Sándor: Állitom, és az események igazolni fogják, hogy Garami Magyarországon aktiv tényező lesz, amikor már nem lesz ember ebben az országban, aki Rakovszky, Stranyavsizky és Scitovszky nevére emlékezni fog. (Élénk derültség a jobboldalon. — Reischl Richárd: Csak nem mondta komolyan! — Szabóky Jenő: A mai nap legjobb vicce! — Farkasfalvi Farkas Géza: Még olyan terrort is akarnak, hogy ne emlékezzünk reájuk? — Reisinger Ferenc: Ez az a hang, amely felelet az ilyen közbeszólásokra! — Szabóky Jenő: Álljon fel! — Reisinger Ferenc: Az ilyen közbeszólások húzzák ki azt a hangot! — Elnök csenget.) Propper Sándor: T. Képviselőház! Garami Ernőt ismerik az egész világon, Garami Ernőt becsülik az egész világon. (Felkiáltások jobbfelol: Hol?) Garami Ernővel Bethlen István gróf politikát akart csinálni 1918-ban, Garami Ernő előszobáját» an hemzsegtek az urak közül igen sokan. (Farkasfalvi Farkas Géza: Például?) El fogom hozmi önnek a listái. Garami nem vétett az ország érdeke ellen. Véthetett a reakció ellen, fellépett az ellenforradalom gyalázatosságát gyilkosságai, fosztogatásai és rablásai ellen. Garami Ernő ezzel az országnak mérhetetlen hasznot hozott, s most nem akarják hazaengedni, mert félnek tőle. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Szabóky Jenő: Ha olyan kiváló, legyen itt! — Reischl Richárd: Hazajöhet!) Azt mondják az urak, hogy hazajöhet. Hiszen éljenezni sem szabad, megvonják egy magyar törvényhozótól a szót azért, mert Garami nevét kiejti! Hát micsoda garancia van arranézve, hogy Garami hazajöhessen? Hazajöjjön az urak börtönébe oenészesedni? Ennél ő sokkal okosabb. (Meskó Zoltán: Ne várja a különvonatot, jöjjön haza és tisztázza magát! f — Györki Imre: Nincs mi alól tisztáznia magát! — Felkiáltások jobb felől: Akkor jöjjön haza! Annál könnyebb! — Kabók Laios: Miért nem szabad akkor a nevét kiejteni? — Gál Jenő: Az igazságügy minister urnák egy szavába kerül és szabadlábon védekezhetik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: De be akarom fejezni vasárnani tattersalli beszédemet. (Felkiáltások jobb felől: Ittf) Itt. (Peidl Gyula: Mert ott belefojtották a szót!) Köteles vagyok ezt tenni egyrészt politikai okokból, nehogy sok százezer ember afelett tépelődjék, hogy mit fojtott belém a rendőr és helytelen következtetést vonjon le, másrészt pedig azért, mert az ember követ egy retorikai szabályt, amely azt paran0. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. csolja, hogy a beszéd után pontot kell tenni. Miután ezt nem volt módomban ott megcselekedni, kénytelen vagyok ezt az alkalmat felhasználni. (Zaj jobb felől.) Ne méltóztassék aggódni, egészen rövid leszek, mert a rendőrfőtanácsos ur félreismerte a szerepét, rossz időben ugrott be, mert akkor vonta meg tőlem a szót, mikor már beszédem végére értem. Azt mondtam, hogy uj harcot kell indítanunk a becsületes demokratikus választójogért, ezt üzeni Garami Ernő. Ekkor szakítottak félbe. Azt akartam még mondani, hogy a dolgozó magyar nép figyelemmel fogadja és elfogadja Garaminak, a széleskörben ismert, európai látókörű politikusnak ezt az üzenetét. Azt akartam mondani, hogy elfogadja nemcsak azért, mert a szociáldemokrata párt ezt elhatározata és ezt az elhatározását Garami Ernő Párizsból küldött üzenettel megerősitette, hanem azért is, mert a választójog történeti szükség, a fejlődésnek egyik etapja, tehát történeti szerep a választójog kiküzdése és ezt a történeti szerepet Magyarország dolgozó népének és kispolgárságának vállalnia kell. (Peidl Gyula: Ettől ijedt meg a rendőr! — Csontos Imre: Nem is hallotta! Most mondta el a képviselő ur!) Fel akartam hivni beszédem végén Magyarország munkásságán kivül Magyarország dolgozó és demokratikusan érző kispolgárságát, hogy csatlakozzék ezen küzdelemhez, amely a nolgári szabadságjogok legelső feltételét akarja kiküzdeni s fel akartam még egyszer hivni a magát liberálisnak nevező sajtót, hogy az ijedelmen és a központi irányításon tegye túl magát, kapcsolódjék bele ebbe a mozgalomba és segítse diadalra vinni az általános, egyenlő, titkos választójogot, amely ma már az egész világon annyira nem probléma, hogy még a legkisebb országok, a legprimitívebb népek is birtokában vannak. T. Képviselőház! Ha már itt tartok, méltóztassanak megengedni, hogy ide kapcsoljam bele a belügyminister ur minapi nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy a választójog kérdése tulajdonkép nyugvópontra jutott, mert Magyarország közvéleménye megnyugvással vette tudomásul azt a választójogi rendszert és azt a választási módszert, amelynek legutóbb tanúi voltunk. Nagyon lekötelezne a belügyminister ur, ha bővebben volna szíves tájékoztatni az ország közvéleményét arról, hogy hol, mikor, ki és milyen módszerrel hallgattatott ki arra nézve, hogy a választójog kérdése nyugvópontra került, illetve, hogy az ország közvéleménye megnyugvással vette tudomásul ezt a választójogi rendszert és ezt a választási módszert. Én ezt az apodiktikus kijelentést túlzottnak és elhamarkodottnak tartom, mert nincs meg az a mérleg, amelyen ezt a kérdést megmérték; az a mérleg, amelyet használtak, megbízhatatlan, a hamis kalmár mérlege, amely hamisan mért, nem adja vissza hiven az ország közvéleményének akaratát és hangulatát. Megnyugodni a közvélemény csak egy esetben tudna — és ebben az esetben mi is megnyugodnánk — ha titkos szavazás utján, terrormentesen, a közigazgatási hadsereg közvetlen közreműködése nélkül történnék meg egy ilyen megkérdezés. Akkor kerülne a közvélemény abba a helyzetbe, hogy valamely kérdés, ez esetbe a választójog kérdésének eldöntését megnyugvással tudomásul vegye. De nemcsak megfontolatlan és elhamarkodott ez a kijelentés, hanem azt hiszem, hogy egy kis fenhéjázás is van benne. (Mozgás a * jobboldalon.) Amennyire ismerem a külföld
