Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
r Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1927 június 2-án, csütörtöMn. 91 kultuszminister urat és általában a mai egész rendszert éles támadásban részesitette. Mondanom sem kell, hogy ugy én, mint az egész egységes és az Összes kormánytámogató pártok ezeket az utóbbi időkben, sajnos, gyakran előforduló panamaeseteket a legnagyobb mértékben elitéljük. (Ugy van! jobbfelől.) Mondanom sem kell, hogy a párt nagy súlyt helyez arra, hogy az ország közéletét az egész vonalon a tiszta erkölcs, ez a legszebb polgári erény hassa át. Mert nagy igazságot rejtenek magukban a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak »Hitel« című munkájában a polgári erényről irt sorai (olvassa): »Bármi szerencsétlen helyeztetésü legyen is egy ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve egy nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre viv, ha lakosiban a polgári erény tiszta léte buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal is bírjanak lakosi, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé.« ((Ugy van! jobbfelől.) T. Ház! Igenis, egy ország legbiztosabb alapja a tiszta erkölcs. (Reisina-er Ferenc: Ugy van! Le a panamával! — Farkasfalvi Farkas Géza: Teljesen egyetértünk és szívesen megteszünk mindent ebben a tekintetben! — B. Podmaniczky Endre: Talán csak mi nem Védjük a panamát'? — Esztergályos János: Miért talán 1 ?) Ezért szükségesnek tartom, hogy a közéleti tisztaság helyreállítása céljából minden megtétessék, ami csak megtehető és előforduló esetekben az igazságszolgáltatás teljes szigorral csapjon le az abban résztvevőkre, tekintet nélkül arra. nagy-e az illető vagy kicsi. (Ugy van! jobbfelől.) A mai közéletnek ezt a fekélyt mindenféle rendelkezésre álló eszközzel ki kell irtani és pedig gyökeresen, hogy közéletünket egyszer s mindenkorra megmentsük ettől a rákfenétől. (Helyeslés.) Fábián Béla t. képviselőtársam . azonban felszólalása során szemrehányást tesz a kormányt támogató pártoknak is azért, hogy ezeket az eseteket, a klinikai panamák ügyét nem ők hozták a törvényhozás elé. holott ez nem az ellenzéknek, hanem a kormányt támogató pártoknak lett volna hivatása. T. Ház! Amilyen mértékben egyetértek minden törekvéssel, amely a közélet tisztaságát van hivatva istápolni, épolyan mértékben elitélek mindenféle törekvést, amelynek egyedüli célja a hangulatkeltés és szenzációhajhászás, (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) A klinikai panamák ügye a vizsgálat stádiumában van, sőt mint Fábián Béla t. képviselőtársunktól halottuk. a ministertanács ujabb vizsgálatot rendelt el, ami szintén azt bizonyítja, hogy ebben a kérdésben minden megtörténik, ami csak emberileg megtörténhetik. Vizsgálat, nyomiozat alatt lévő ügyeket a parlament elé hozni a vizsgálat tartama alatt nem tartom célszerűnek és megengedhetőnek, már csak azért sem, mert az ügy korai pertraktálásával csak az ügynek ártanánk és a vizsgálat, a nyomozat eredményét veszélyeztetnők. Ilyen vizsgálati stádiumban lévő ügyeket nézetem szerint csak akkor szoktunk a parlament elé hozni, ha célunk ezzel nem az ügynek való használás, hanem kizárólag a közvélemény félrevezetése, a hangulatkeltés és különösen a szenzációhajhászás. - i | ' ti' Fábián Béla képviselőtársamnak legutóbbi felszólalása eszembe juttatja gróf Széchenyi Istvánnak egy másik aranyigazságát, hogy: »fényleni soknak legfőbb célja: nem használni«. Nevezett t. képviselőtársam felszólalása is semmi más. t. Ház, mint hangulatkeltés a kormány és a kormányt támogató pártok ellen, olyan színben igyekezvén feltüntetni a dolgot, mintha a kormánynak vagy a kormányt támogató pártoknak ebben az ügyben valami takargatni vagy eltussolni valójuk lenne, holott a kultuszminister ur kijelentette, hogy a purifikálás munkáját a legnagyobb eréllyel megkezdte, hogy ebben az ügyben a legkíméletlenebb szigorral fog eljárni és gyökeresen fogja a bajt orvosolni. Egyelőre csupán attól zárkózott el, hogy a vizsgálat tartama alatt és befejezése előtt tájékoztassa a Házat az ügy egyes részleteiről. A kultuszminister ur határozott Ígérete nekünk tehát elég garanciát képez arra, hogy itt nem lesz eltussolás, hanem az igazságszolgáltatás kérlelhetetlen szigorral fog rácsapni minden, az ügyben szereplő es-yénre. A kultuszminister ur mindenkit megnyugtathatott volna, még a t. ellenzéket is. T. Ház! Nézetem szerint ezekután nem lehet más teendő, mint nyugalommal, türelemmel bevárni a fejleményeket, a vizsgálat, eredményét és higyjék el, t. ellenzéki képviselőtársaim, hogy önök is sokkal inkább használtak volna az ügynek, ha ahelyett, hogy ennek az ügynek részleteit a parlamentben már most szóváteszik, a legnagyobb eréllyel állottak volna a kormány mellé, hogy a kultuszminister urnák a közélet tisztaságának helyreállítására irányuló nehéz munkáját, becsületes törekvéseit támogassák. (Gál Jenő: Akkor nem kell dodonai kommünikéiket közzétenni!) Egy tárgyilagos kritikát gyakorló ellenzéktől méltán várta volna el ezt az egész ország. (Reisinger Ferenc: Nem lehet olyan ellenzéket kivánni, amely a száját sem tátja ki! — Rothenstein Mór: Egy szerencséje van a képviselő urnák, az, hogy szüzbeszédet tart!) Az önök részéről azonban én tárgyilagosságot egyáltalán nem várok és hozzászoktunk mi már ahhoz, hogy a kákán is csomót kereső magatartásuk csupán azt szolgálja, hogy az improduktiv, magát csupán személyi hajszában, személyi gyűlölködésben kiélő politikának eredménytelenségét és teljes tehetetlenségét palástolja. Hozzászoktunk ahhoz, hogy önök mindenkor és mindenért csak a kormányt és az azt támogató pártokat teszik felelőssé, (Malasits Géza: Hát ki legyen felelős 11 mely csapongó fantáziaszárnyalás csúcspontját akkor érte el. amikor a választási visszaélések szóvátétele alkalmával a kormányt tették felelőssé azért is, hogy az ellenzék oly megfogyatkozott sziáimba került be a parlamentbe. Pedig megnyugtatom önöket, — és azt hiszem, önök ezt épen oly jól tudják — hogy a legutóbbi választásokat nem a terror és erőszak irányította és nem ez volt az, amely az önök sorait annyira^ leapasztotta, hanem igenis az, hogy az ország közönsége betelt már az oly sókat hangoztatott általános titkos választójog, sajtószabadság, közszabadság biztosítása stb. úgynevezett csodaszerektől (Kabók Lajos: Csak ön szerint csodaszer! — Bogya János: Éljen vele, nekünk nem kell! — Kabók Lajos: Azt elhiszem, hogy Bogyának nem kell!) és most már a törvényhozástól nem hangzatos jelszavakat, nem egyéni, személyi harcokat, hanem komoly építő munkát követel meg, amely egyedüli alapja lehet ennek a megsanyargatott, megkínzott magyar hazának politikai és gazdasági talpraállitására. (Ugy van! Ugy van!)
