Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

Àz országgyűlés képviselőházának 60. lennének, ugy nézetem szerint a vármegyéket kellene ezeknek az utvonalaknak a kiépíté­sére kötelezni, annál is inkább, mivel az állam a vármegyéktől egyes törvényhatósági utakat úgyis át fog venni állami kezelésbe, amelyek lentartása alól tehát a törvényhatóságok sza­badulni fognak és igy semmi akadályát nem látom, hogy ezek helyett az, átvett utak he­lyett ezen határmenti utak rendbehozását te­kintsék a vármegyék első és legfontosabb hi­vatásuknak. De T. Ház! Ennek a kérdésnek- a megoldá­sát nemcsak közlekedésügyi, hanem szociális szempontból is fontosnak tartom. A cseh-szlo­vák határmenti birtokviszonyok ugyanis ugy alakultak, — mint méltóztatnak tudni — hogy ott nagyobb uradalmak, nagyobb ipartelepek, amelyek a lakosságnak állandó munkaalkal­mat adnának, igen kevés számban vannak. Itt tehát a lakosság állandó munkaalkalmat egy­általában nem talál. Amennyiben azonban az utépitési munkálatok ezeken a vidékeken fo­lyamatba tétetnének, ezeken a bajokon is egy­szerre és gyökeresen segitve lenne. (Ugy van! Ugy van!) a lakosság az utépitésnél munka­alkalomhoz jutna, ami által különben is sú­lyos anyagi helyzetén lényegesen könnyitve lóim© T. Képviselőház! A másik kérdés, amelyet a határmenti vidékek gazdasági helyzetével kapcsolatban szóvá akarok tenni, a cseh-szlovák határmenti vidéken uralkodó hitelviszonyok kérdése. Közismert tény az, hogy a határmenti vidékek telekkönyvei nagyrészt megszállott te­rületen maradtak. Tudomásom szerint illetékes helyekről már többizben történt intézkedés e telekönyvek kicserélésére vonatkozólag, sajnos, azonban a cseh-szlovák határmenti vidékek te­lekkönyveinek a kicserélése még mind a mai napig nem történt meg, minthogy ezideig a cseh-szlovák állam ezek kicserélésétől mereven elzárkózott. A telekkönyvek hiánya okozza azt, hogy ezeknek a vidékeknek földbirtokos és földmives lakossága hosszabb lejáratú törlesztéses köl­csönhöz nem képes jutni; jóllehet a mai viszo­nyok mellett 8 és Va—10%-os kölcsönöket bőven lehet kapni — és igy kénytelen drága 14%-os, sőt sokszor 20%-os uzsorakölcsönt igénybevenni, (Péntek Pál: De még azt sem kap!) De kérde­zem, t. Ház, nem okozza-e math ein atikai biztos­sággal a magyar vidékeknek az összeomlását ez a körülmény, hogyha ilyen drága uzsorakölesö­nöket kell felvennie 1 ? Nem teszi-e ez lehetet­lenné a termelést? Létezik-e egy olyan terme­lési ág, amely ezeket a drága kölcsönkamato­kat elviselhetné? A határmenti vidékek nyugodt és zavarta­lan termelésének biztosítása céljából szükséges­nek tartok mielőbbi kormányintézkedést, amely enyhitené a telekkönyvek hiánya folytán a hitel terén a határvidéki lakosságra nehezedő súlyos helyzetet. Azért tartottam szükségesnek ezt a kérdést a Ház előtt felvetni, hogy erről a pénzügy minister urat is tájékozhassam. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen helyzet isme­retében a pénzügyminister ur bölcs belátása meg fogja találni azt a módot, esetleg az Okh. bevonásával, hogy ezen bájon segitsen, addig is, mig a telekkönyvek kicserélése a cseh-szlovák állammal megtörténik. Mai felszólalásomban más kérdést tulajdlon­képen nem óhajtottam érinteni. Minthogy azon­ban az utóbbi napokban az ellenzék részéről olyan felszólalások történtek, amelyekét nem tartanám helyesnek, hogy válasz nélkül hagy­másé 1Ù27 június 2-án, csütörtökön. 89 jak, kérem még rövid időre szives türelmüket. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kabók Lajos képviselő ur pár nap előtti felszólalásában a kormány beruházási prog­rammját egyszerűen szemfényvesztésnek ne­vezte. (Zaj a jobboldalon. — Madarassy Gá­bor: A túloldalról azt keresik, hogy hol va­gyunk, mikor komoly dolgokat tárgyalunk. Most ők sincsenek itt! Egyetlen ellenzéki kép­viselő sincs jelen! — Propper Sándor: Egy­szerre két kormánypárti beszól? — Zaj.) Ezen felszólalása során támadásban részesitette első­sorban is a f'Öldmivelési tárca javára történő beruházásokat, amelyeknek nagyrészét impro­duktívnak nevezte (Egy hang a középen: Jó vicc!) és azt állította, hogy azok egyrésze nem a földmivesosztály, hanem a nagybirtok érde­kében történtek. Bár teljesen tudatában vagyok annak, hogy a képviselőtársammal való polemizálás céltalan^ mert meggyőzni őt úgysem lehet, (Farkasfalvi Farkas Géza: Maga sincs róla meggyőződve!) azonban mégis szükségesnek tartom a földmivelésügyi tárca javára történő beruházásokat védelembe venni. Előre bocsátom, hogy nem tartozom azon egyének közé, akik azt áilitják, hogy Magyar­ország mai megcsonkított helyzetében teljesen agrárjellegű állam lévén, kereskedelemre és iparra egyáltalában szükség nincs. (Rothen­stein Mór: Vannak olyanok is, akik ezt áilit­ják?) Magam is tudatában vagyok annak, hogyha egy ország virágzó és gazdag akar lenni, annak épugy van szüksége fejlett iparra, mint kereskedelemre. Azonban méltóztassék megengedni, hogy ennek dacára is, mégis a földmivelést, helye­sebben a mezőgazdaságot minősitsem annak a termelési ágnak, amely az ország mai helyze­tében legnagyobb jelentőségű (Farkasfalví Farkas Géza: Ha ennek nem megy, nem megy senkinek!) és pedig annak minősitsem már nemzetpolitikai szempontból is. A földmive­léssel foglalkozó lakosság, ezenkivül természe­tesen nemzeti iparunk is, amely alatt leg­inkább a kisipart értem, mindig a legnemze­tibb volt, ez a lakosság mindig legközelebb állt az anyaföldhöz, (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) ez a lakosság — lehet mondani — volt az a minden viharral dacoló alap, amely az anyafölddel való összeforrottságánál fogva is mindig magyar volt, magyar lesz s amelyre ez országnak ujabb ezeréves fennállását és jö­vőjét épithetjük. (Helyeslés jobbfelől és a kö­zépen. — Forster Elek: Kissé erősebb agrár­irányt szeretnénk! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem kell egyik ágnak sem uralmon lenni, azért agrárország lehetünk!) Nem képezheti tehát vita tárgyát, hogy az államnak elsőrendű feladata, hogy a mezőgaz­daságot és a mezőgazdasággal foglalkozó föld­birtokos, földmíves lakosságot erősitse. Szük­ségesnek tartom ezt azért is, mert a mezőgaz­daság ma nincs olyan rózsás viszonyok között, mint ahogy azt egyes tájékozatlan urak elkép­zelik. (Erdélyi Aladár: A rózsának csak a tüskéi vannak meg!) A világháború után lát­juk, hogy minden állam teljes erővel veti ma­gát mezőgazdaságának fejlesztésére és mindent megtesz, hogy minél többet termeljen és minél kevsebb behozatalra szoruljon. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a világpiacon most olyan uj ál­lamok jelennek meg a mezőgazdasági termelés terén, amelyek eddig egyáltalában nem szere­peltek, ennek következtében természetesen olyan verseny indul meg a mezőgazdasági ter­melés terén, amelyre ezideig még példa nem 13*

Next

/
Thumbnails
Contents