Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

Az országgyűlés képviselőházának 46. szála el van foglalva a maga gondjaival, nem lehet várni, hogy a tanteremben a katedrájá­ról azt a munkát végezze, amelyet egyébként végezhetne, ha kevesebb gondja, kevesebb küz­delme, kevesebb törődése volna a maga kínos, már szinte percről-percre megújuló kenyér­gondjaival. Hasztalan volt a mi felszólalá­sunk, hasztalan volt az azóta megismétlődő felszólalásunk is ebben a kérdésben. Sajnos, a tanárságnak és a tanitóságnak helyzete egy­általán nem akart megjavulni a kormány közbelépése következtében. Pedig méltóztassa­nak nekem elhinni, igen súlyos, demoralizáló hatással van épen a tanárságra az, hogy ma sokkal rosszabb helyzetbén van, mint volt a békében, noha törvény biztosította jogait, elő­meneteli lehetőségeit. De épen ezeket a törvé­nyeket nem tartják be, sőt azokat az előnyö­ket, azokat a jogokat is. amelyek az ő anyagi viszonyaikat elviselhetőkké tették, megnyir­bálták, elvették és ma itt állanak nagyon sok­kal rosszabb helyzetben, mint ahogy a béké­ben állottak, sokkal rosszabb helyzetben más közigazgatási tisztviselőkkel és státusokkal szemben is. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a há­ború előtt a középfokú intézetek tanárainak illetménye egyenlő volt az alsó folyamodásu birák illetményeivel; a középfokú intézetek tanárai bent voltak a IX.. VIII. és VII. fize­tési osztályokban, ezeknek az osztályoknak illetményeit kapták és mint plusz járult még, ehhez ötévenként 200 korona korpótlék. Hozzá kell tennem még azt is. hogy az illetmény heti 18 óráért járt és a 18 órán felül minden túl­óráért még évi 100 koronában részesültek. Bé­kében tehát a középfokú intézetek tanárainak a helyzete eléggé elviselhető volt. Ez azonban egyre romlott a háború alatt, romlott a többi ágazatok tisztviselőinek a helyzetével. De a tanárságnak a helyzete nem javult akkor sem. amikor más státusok helyzetét megjaví­tották. A Károlyi-kormány alatt láttuk azt — ezt letagadni nem lehet, bármennyire is vannak erre nézve kísérletek — hogy minden tisztviselői státus letette az esküt ott, _ ahol kellett vagy ott. ahova gyorsan el tudott Jutni, de azután nyomban elő is állott a számlájá­val; fizetésemelést kértek mindenütt az egész vonalon. Hozzáteszem, erre szoritotta őket alaposan megromlott anyagi helyzetük is, az akkor egyre emelkedő drágaság. Ismétlem tehát, elő­állottak a fizetésrendezésre irányuló követelé­seikkel és ezt teljesítették is. Tudjuk, az ered­mény az volt, hogy minden tisztviselői státus előlépett egy fizetési osztállyal a Károlyi-kor­mány alatt, csak épen a tanárság nem. Hiszen ennek lehettek különböző okai, hogy a tanár­ság nem tudott előlépni egy-egy fizetési osz­tállyal akkor, amikor ilyen előléptetéseknek olyan nagy és könnyű konjunktúrája volt. Talán a tanárság speciális széttagoltsága kö­vetkeztében a sokféle testület érintkezésbe sem tudott akkor lépni egymással, hogy egyetem­legesen megállapodjanak és kérésüknek együttesen adjanak kifejezést az akkori kul­tuszkormány előtt. Mondom, a speciális szét­tagoltság' folytán talán az érdekeiket sem tud­ták hirtelenében összeegyeztetni. Elég az hozzá, hogy a tanárság lemaradt a Károlyi­kormány alatt, noha egészen bizonyos, hogyha a kérelem idejében el tud jutni a Károlyi-kor­mányhoz, akkor a tanárság kérelmét is telje­sítették volna. A kérelem azonban oda eljutni nem tudott. Amint tudjuk és ismerjük, az ese­mények elsodorták helyéről a kormányt és igy ülése 1927 május 13-án, pénteken. •' 85 a tanárság már nem találta meg az utána jövő kormányban azt a jóindulatot, amely szüksé­ges lett volna akkor, hogy igényeit kielégítse. Amikor azután az úgynevezett keresztény és nemzeti kormányzat — mint közönségesen mondani szokták: a kurzus —• vette át az or­szág kormányzatát, a tanárságot ez az éra egy fizetési osztállyal visszamaradva találta. En­nek a sérelmének hangot adott akkor a tanár­ság. Magam is emlékszem ezekre a hírlapi és gyűlési hangokra. Ahelyett azonban, hogy a tanárságnak ezt a sérelmét orvosolta volna a kurzus első kultuszkormánya, ujabb sérelmek­kel tetézte a tanárságnak ezt a régi sérelmét. Akkor történt, hogy először megvonták a ta­nároktól az ötödéves korpótlékot. Ezzel, ugyebár, azután azt érték el, hogy a tanársá­got már két fizetési osztállyal szorították visz­sza, mert hiszen az ötödéves korpótléknak .' a megvonása azt jelentette, hogy egy fizetési osztállyal megint visszatolták őket. A másik sérelem az volt, hogy amíg más tisztviselői státusok szolgálati idejét öt eszten­dővel leszállították, a tanárokét ugyancsak öt esztendővel felemelték. Ez a dologgal vonat­kozásban álló egyéb sérelmek mellett még azt is jelentette, hogy mig más tisztviselői státu­sok előléptetési lehetőségét egyheted résszel megjavították, a tanárokét ugyanannyival megrontották. Más tisztviselői státusokban ugyanis a szolgálati időt leszállítván öt évvel, a megmaradt tisztviselőknek megmaradt, sőt javult egy heteddel az előlépési lehetőségük. Ugyanakkor a tanároknál az előlépési lehető­ség természetesen megromlott, mert hiszen .' a felemelt szolgálati idő következtében a pályán torlódás állott elő, a 30 évi szolgálatukat már kitöltött tanárok nem mehettek nyugdíjba, ott maradtak pályájukon, elébeállván az utánok következőknek. Mondom, előállott egy nagy torlódás és az előlépés ezzel igen-igen megne­hezedett. Ez azután a harmadik sérelem, amely nagy sérelem újból egy fizetési osztállyal való visz,­szaesést jelentett a tanárok részére. Hiába történtek közben kísérletek nemcsak az ellen­zékről, hanem a kormánypártról is, hogy ezek­nek a sérelmeknek egy részét orvosolják, nem történt semmiféle orvoslás. Emlékezhetünk még arra, hogy a múlt nemzetgyűlésen — ha jól tudom Maday t. képviselőtársam indítvá­nyára — elfogadott egy olyan határozati ja­vaslatot, amely arra utasította a kormányt, hogy a tanárságnak adja vissza az ötödéves korpótlékot. A Ház ezt a határozati javaslatot elfogadta, ellenben a kormány nem hajtotta végre. Itt azután a minister ur előállhat azzal, hogy mindennek a pénzügyi nehézségek az okai. Itt azonban ezekkel a jelenségekkel, ezek­kel a tényekkel szemben ilyen kifogások nem állhatnak meg. Mig ugyanis más státusok tag­jait nem érték ilyen sérelmek, nehéz elkép­zelni, hogy miért érjék ezek épen a tanárságot, amely a legszebb, a legnagyobb, a nemzet és az állam érdekében a legfontosabb munkát végzi. Egy olyan területnek a munkásait ré­szesítették tehát állandóan megki seb bitesek­ben és jogcsonkitásban az előmeneteli lehető­ségeknek meghosszabbításával, akiket legelső­sorban kellene támogatni s akiknek anyagi helyzetét ugy kellene állandóan javitani, hogy munkájukat, nagy feladatukat hiánytalanul el tudják végezni. T. Ház! Van azután a tanárságnak egy ne­gyedik sérelme is és én ebben is teljesen iga­zat adok nekik. Mig ugyanis, amint tudjuk,

Next

/
Thumbnails
Contents