Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

"Az országgyűlés képviselőházának 46. zottsággal és kitartással lépjen fel, hogy a figyelemnek és az érdeklődésnek elforgácsolódását elkerüljük. Ebből az okból szükséges az új rendszer szerint, - amint mondja a tanfelügyelő, — hogy a tanitás egyes tárgyai, egyes részei egymással tárgyi vonatkozásba kerüljenek és állandó és benső érintkezés legyen az egyes tárgyak között, így tehát a tanitási és nevelési anyag az egyes tárgyakban nem ugy, mint eddig és mint nálunk, egyes tárgyak szerint elkülönözve, szakok szerint elválasztva van, hanem azok természetes összefüggésében mint egységes egészet közvetítik a tanulónak és az egész oktatás középpontjában az otthon és az élet, a környezet ismerete áll, mint reális alaptanitás, ez adja azt a széles és biztos alapot, amelyre aztán az egész tanitási épület felépül. Ennek egysége határozza meg az egész iskolaév gondolatmenetét, gondolatfonalát és ettől kapja a legtöbb többi tantárgy a maga anyagát és a maga ösztönzését is. Az otthon, a környezet, az életismeret az a forrás, amelyből az egész egyidejűleg folyó tanitás is anyagát meríti és amit a tanuló ebben a kérdésben ennél a szaknál befogad, azt dolgozza fel egyéb irányban is, szóban és írásban a nyelvtanban, az olvasásban és az éneklésben, formában és szinben a rajzolásban és a kézimunkában, számszerű és térszerü előadásban a számtanban és a térismeretekben és sokféle testmozgás utján is a tornában és a játékokban; igy azután előáll a tanitásbeli koncentrációnak az az alapelve, amely tulajdonképen a legfontosabb didaktikai követelmény,- és így ezt a legtermészetesebb és legtökéletesebb formában valósítják meg. Ennek a módszernek első következménye természetesen annak a merev órarendszernek eltüntetése, amely nálunk dívik, amelynél összefüggés nélkül tisztán az óra jelzésére, a csengetésre térnek át egyik óráról a másikra, egyik tantárgyról a másikra és amikor a gyermek érdeklődése, a gyermek figyelme még teljes frissességgel van az előző órán hallottakra rögzítve, már akkor megkövetelik tőle azt, amit felnőttől is alig lehet megkövetelni, azt a fegyelmet, hogy uj anyagot fogadjon be magába és ha erre a gyors átnyergelésre képtelen, az uj anyagot követni nem tudja, figyelmetlenné lesz és a tanításban elmarad. Természetes, hogy egy rövid beszéd keretében alaposan és részletesen ismertetni e módszer mibenlétét és eredményeit lehetetlen, de nem is szükséges, egyrészt azért nem, mert ha azokban a szakemberekben, akikre e reformok kezdeményezése és megvalósítása bízva van, nincs megértés az uj idők és az uj gyermek szükségletei iránt, akkor az ilyen kisebbségi oldalról jövő kívánság valóban csak a pusztába kiáltott szó marad, másrészt azért, mivel ez a módszer demokráciára, jogérzetre, a kollektivitás tiszteletére nevel, mindez olyan eredmény tehát, amelytől a reakció nevelési módszere irtózik és azt megvalósítani nem akarja. Az a rendszer, amely megelégszik annyi demokráciával, amennyit az iskolák számbeli szaporítása jelent — bár ott állunk ma. hogy már ennek az eredménynek is örülnünk kell anélkül, hogy ez az elavult szellemet már a kapukon túlra helyezné — ez a rendszer nem fog beállani azok soraiba, akik az uj módszereket először lehurrogák, aztán kigúnyolták és végül is tisztelettel meghajoltak előtte. Ezeket az eredményeket lehet nálunk kesernyés mosollyal kommentálni, lehet a jövő ismeretlen veszedelmeivel fenyegetőzni, de hasonló az eljárásuk azoknak a fejcsóválásához, akik annak idején a gőzmozdony ellen azzal érveltek, hogy a gyors haladás következtében az emberek meg fognak benne fulladni. Mindegy; ahol fehérember kultúrája él, a világ 'ilése Í927 május iB-án, peníehen. 79 minden tájáról eljöttek, ezt az uj rendszert, ezt az uj iskolareformot megtekinteni, hogy annak eredményeiből tanuljanak és annak eredményeit alkalmazzák. Az e módszerrel a valóságba átültetett és elért pedagógiai eredmények közismertek. E tanitás szelleméről mondotta egyik közoktatásügyi államtitkárunk, amikor külföldi tanulmányútjáról hazatért, hogy a szülők intézményesen megszervezve az iskolát kiegészítő és támogató szervként állanak rendelkezésre és hogy ez az iskola az, amely a szociális közösségbe beleilleszkedő állampolgár kinevelését célozza; ő mondotta azt — tehát nem kell, hogy én állapítsam meg, — hogy demokratikus, mert nagy tömegeket indit el a művelődés legmagasabb fokáig és hogy Bécsben az ellenségeskedés, sőt még a közömbösség is a szülői ház és az iskola között megszűnt. Ilyen konzervatív helyről jövő dicsérethez nekem nincs hozzátennivalóm, csak fájlalom, hogy a magyar gyermek még mindig a ver balizmus avult metodikája mellett nyekereg és kénytelen kínlódni és az úgynevezett vaskalaposság, — amely egyéb téren is pusztító veszedelem — az iskolát legutoljára kívánja elhagyni. Tanitó, tankönyv, előadási- és tanitási mód : ez a három előf éltél ele a népiskolákon kezdő, saz uj időkhöz' alkalmazkodó reformmunkának, és a reformmunka komoly eredményeinek. Ebben a teremben néhány nappal ezelőtt a kultur-imperializmus ellen emeltek szót. Én, aki a szuronyos imperializmusnak kérlelhetetlen ellensége vagyok, ezt a kultur-imperializmust csak helyeselni tudnám, ha megvolna. Én értem, ha a militarizmusnak analfabétára van szüksége, mert az a legjobb ágy utol telek ; azt is értem ha a nagyagrárius-órdekeltségek lekicsinylőleg szólnak az iskoláztatás jelentőségéről, mert ők a libapásztor-béresgyerek ideálját tartják szem eJőtt. azt is értem, ha az ipari nagytőke is szivesebben lát iskolázatlan munkástömeget, mint olyant, aki az iskolában széles horizontot nyert, öntudatos munkás. (Farkas Elemér: Ezt már mégsem lehet állítani! — Farkas István: De bizony ugy van! — Kabók Lajos: Az élet ezt mutatja! — Farkas Elemér: A katonaságnál, a honvédségnél egyetlen analfabéta nincs, mert ha oda kerül ott megtanítják irni.) Azt is tudom, sőt sajnos láttam is — amire ellenfeleink kárörömmel szoktak rámutatni, hogy még a falusi szegénység egy része is bizonyos mértékben iskolaellenes, mert rákényszeríti őket a pengős napszám arra, hogy már a hatesztendős gyermeket is munkába állítsa. De a kultur-koppányokon és a kultur-janicsárokon túl is, akik vannak, még egy nagy darab Magyaror zág, az épitők országa, a dolgozók országa, a napfényre vágyakozók országa. Ezek nevében és ezek érdekében követeljük mi ennek a hármas egységnek, az oktatás a tankönyvek és a tanítóképzés szellemének megváltoztatását. A kultusztárca költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A kultusztárca művészeti kérdéseinek komplexumához óhajtok hozzászólni, noha jól tudom, hogy a gazdasági és egyéb nehéz kérdések predomínáló jeliege miatt nem hálás feladatra vállalkozom. Egy axiómával vagyok bátor kezdeni: a kultúra nemcsak önmagában véve jelent haladást, hanem előfeltétele minden más haladásnak, a gazdasági haladást és fejlődést is ideértve. (Helyeslés jobb felől.) Ha ebből a szempontból méltóztatnak igénytelen felszólalásomat elbírálni, meg