Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
60 r Az országgyűlés képviselőházának 46. ülése 1927 május 13-án, pénteken. A lehető legnagyobb rövidséggel a m. kir. Operaházzal kívánok foglalkozni. Erről) is csak azt mondhatom, amit a Nemzeti Szinfházról mondottam. Az ország egyetlen ilyen műintézete, talán még közvetlenebb kulturális kapocs a Nyugat ós közöttünk, mint bármilyen más műintézet, mert a külföld ezt érti meg a legközvetlenebbül, ideifordul leginkább, ez az ő fülének közvetlen próbája arra, hölgy a magyar kultúra milyen fokon van s menynyire kapcsolódott be a Nyugat kultúrájába. És mégis ez az Opera rettenetes anyagi eszközök híjján mostohagyermekei a magyar művészetnek. Meg ikell mondanem nyer® őszinte seggel, kötelességem, ha sebeket támasztok is, : ." hogy iniciativa, lendület, zseniális vezetés hiányzik ebből az intézetből 1 .. Tisztelet és- bö"sület a mai vezetőségnek. Egy olyan férfiút illitottak élére, akitől annyit se remélhetünk mint a/mennyit kaptunk. Kitűnő ember, nagyszerű tisztviselő, fejlődésképes és műérzéke is van, azonban soha gyakorlattal nem birt az Opera terén annyira, hogy amikor kinevezték, hárloto. hónlapra elküldöttek külföldre, hogy az Operát megtanulja. (Pet.ri Pál: Bebizonyította azzal, hogy reorganizálta az Operát.) Szerencsésebb kifejezést az igen t. államtitkár ur bölcsessége nem találhatott volna. Az nj operaigazgató tényleg reorganizálta az Operát. Mit jelent ez? Egy anyagi bevételek szempontiából lehetetlenül 1 megépiteítt épületben, amelybe milliárdokat kellene beleölni, hogy rentábilis legyen, olyan rendet csinált, hogy ez ma kifizetődik- Nagyszerűen van adminisztrálva, bürokratikus módéin, ugy van megszervezve minden, hogy a kritikusok, akik meghívót (kapnak a főpróbákra', számozott meghívót kapnak, ami azt bizonyítja, hogy pontosan, lelkiismeretesen vezettetik az Opera. Az igen t. államtitkár urnák teH or "S igaza van, de hadd idézzem fel a multat s amikor a múlt nagy emlékeire, Kernerre, Nikisehre, Mahlerre, vasry akit első bel ven kelltett volna említenem: Erkjel Ferencire hivatkozoinl, kérdeznem kell, hogy most, amikor a háború megtizedelt mindent, amikör nem nlövelni, hanem enyhíteni Ikell az ellentéteiket s a lelkeket egy bizonyos csodálatos összhangba kell hozni, amire tudvalevőleg a zene a legalkalmasabb eszköz, vájjon akkor eléff-e kitűnő, konicedálom, hogy tanulni és fejlődni kér>es, nagy jóindulatú és ambíciótól hevített férfiakra bízni ezt a vezetést ott, ahol egész emberek érett iniciativájára és lendületére, egy nagy tekintélynek csodálatos szárnyalására van szükség, hogy magával ragadja azt az anyagot, amely kétségtelenül megvan szólistákban és zenekarban, alkuk azonban mind olyan vezetőre várnak, aki irányítsa őket és nem olyanra aki a vezetendők .mögött megy ós nem elől halad. Beismerem, hogy a m. kir. Opera igen t. igazgatója rendkívül képes ember, azonban fájdalommal olvastam egy megjegyzését, amelyet egy nyilatkozatában tett, azt hiszem húsvét körül. Túlmagas igényűnek mondja a budaoesti publikumot, tekintettel arra a szerencsétlen anyagi helyzetre, amelyben vagyunk. Bocsánatot kérek, sohasem baj ez. Én azt fájlalnám, azt tartanám szegénységi bizonyítványnak, ha ez a magyar publikum nem volna túlmagas igényű, és azt mondom ennek a magyar publikumnak innen a törvényhozás házából : ám legyen minél nagyobb az igénye, követeljen minél többet, és igényeit fejlessze mindig, amikor látja, hogy annak fejlesztése az ország anyagi helyzetével Összeegyeztethető. Hiba egy Opera vezetőjének azt nehezményezni, hogy a magyar publikum zenei tekintetben nagy igényű. El kell azonban újból ismernem tárgyilagosággal, hogy az igazgató kétségtelenül eredményeket ért el, az előbb emiitett anyagi rendezésben, bár hangsúlyozom ugy, amint a Nemzeti Színháznál is hangsúlyoztam, hogy egyáltalában nem elsőrendű célja az ország első zenei intézetének az, hogy feltétlenül aktív legyen. Első célja az, hogy minél tökéletesebbet nyújtson, első célja az, hogy zeneértő publikumot neveljen és kifinomitsa az érzékeket. Az igen t. igazgató ur kétségtelenül más eredményeket is tud felmutatni. Rendes bérlőpublikumot teremtett az Opera számára, akik megtöltik az Operaházat, amit a Nemzeti Színház nem tudott elérni. Néha kitűnő előadásokat produkál, de itt is az a nagy baj, hogy ezek az előadások stilus tekintetében teljesen egyenlőtlenek. Meglepetéssel ,látja az ember az olyan előadást, mint pl. a Figaro lakodalmának előadása, amely olyan magas nivón van, hogy bármely más ország megirigyelhetné, úgyhogy a mintavásár alkalmával magam tapasztaltam, hogy a külföldiek tömege csodás elragadtatással beszélt róla. Ez feltótlenül a mai igazgató javára könyvelendő el. De.mit szóljak ahhoz, amikor egy Weingartner vezényletével nagyszerűen lendülő zenekart hallunk a Parsifal előadásán s mindenki felsóhajt, amikor az első énekesek megszólalnak; bárcsak énekszó nélkül adnák elő ezt az operát! Ilyen körülmények között azt állítani, hogy itt fejlődés, haladás, vagy legaláb is egyenletesség felé való törekvés van, nem igen lehet. T. Ház! Megmondom, mi hiányzik itt. Egy olyan súlyos tekintély, aki szavának súlyánál fogva azokat a talán széttörekvő. heterogén erőket, amelyek különböző okoknál fogva heterogén irányba törekszenek, összefogni és együttműködésire birni képes volna. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Énekesek hiányoznak! — Erdélyi Aladár: Azt pedig tekintéllyel sem lehet pótolni!) Nem az énekes hiánya az első. — mint ahogy t. képviselőtársam különben helyesen megjegyezte — az első és fő dolog a zenei vezetés kérdése. Itt tulajdonképen nem is szabad elítélően nyilatkozni az Opera igazgatójáról, aki nem zenei vezető ós nem pályázik a zenei fődirektori állásra. De amikor ez a zenei vezetői állás Kernernek, mindnyájunk által fájlalt betegsége folytán betöltetlen, amikor mi még tavaly is megkaphattuk volna Keinert, a drezdai operától a cincinnátí-i filharmonikusokhoz szerződött, amikor kellő időben olyan világnevezetességet, mint Kleiber, leköthettünk volna a magunk számára — ós ami a legfrissebb mulasztása az igen t. kormánynak: :— amikor Weingartnert még a legutóbbi időkben is mégkaphatuk volna és csak azért nem kaptuk meg, mert az Opera vezetősége idegenkedik nemcsak Weingartnertől. hanem minden olyan önálló egyéniségtől, aki a maga bélyegét ütné rá a zenei vezetésre; akkor ez alól a vád alól a t. kormányt nem tudom felmenteni. Nem lehet erre azt válaszolni, hogy Weingartner öreg — mert hallottam ezt igen tekintélyes helyről — és ennélfogva azt a nagy speciális hivatást a magyar Opera terén nem tudná teljesíteni, hogy neveljen is, hogy oktasson is, hogy stílust is adjon. Én az ő zenei vezetésével az előbb emiitett Parsifal-előadást hallgattam végig. Amint érdeklődtem, csak egyetlen próba előzte meg az
