Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
r Áz országgyűlés képviselőházának 46. zenei művészet vezetői között nem volt meg; az. összhang", nem volt meg a céltudatos törekvés ezeknek a céloknak megközelítésére, sőt bizonyos kapkodás, bizonyos célnélküliség mutatkozott minden tereken. Nem egyedülálló jelenség* ez és nem csupán a drámairás terére vonatkozik. Megmutatkozott ez a háború kitörésekor, a háború kitörése után és a háború utáni békés átmenet megteremtése ideién, hogy a nagy válságok és a nagy felfordulás nem hozták meg Európaszerte azokat a férfiakat, akiknek kiegyenlitő, nagyszerű hivatása lett volna vezetni, irányt mutatni mindezeken a tereken. Más idők nagy forrongások idején a társadalmi és gazdasági tereken mindig meg tudták hozni a vezető zseniket. Ezek, ha nem is irányt szabtak a forradalmaknak és a nagy szociális mozgalmaknak, mert azokat nem egyes emberek teremtik, nem egyes emberek irányítják, hanem mélyenfekvő erkölcsi, szociális és gazdasági okokból teremnek, hanem azoknak a nagy világválságoknak mindig meg voltak azok a^ nagy vezetőiérfiai, akik kihámozván az egészséges magot az egészségtelenből, képesek voltak állandósítani azt, ami jó és üdvös, képesek voltak a kiáradni akaró folyamot a maga^ egészséges és nyugodtabb medrébe terelni, képesek voltak megmenteni azt, amit megmenteni érdemes volt a későbbi idők számára, sajnos ez a világmozgalom, amely egy egészségtelen forrásból, a világháborúból támadt, épen ezért nem tudott ilyen nagy embereket és nagy elméket világrahozni. Az egyetlen, aki a háború kitörésekor a háborúnak nagy ideális eszményeit át akarta menteni a békés társadalmi és gazdasági világba, Wilson, álmodozónak bizonyult, aki nem tudott testet adni eszméinek és életet lehelni a maga papiroson megkoncipiált művébe. A többiek, akik világátalakitó eszményeket táplálták, legnagyobbrészt hamis utón mentek. Lenin, aki egy ideális világot' akart teremteni, de úgyhogy előbb minden kultúrát, minden haladást, a békés munkának évezredes gyümölcseit el akarta törölni és azt hitte, hogyha ő marxi gondolkodásával egy uj ideált teremt, amelyet évtizedek, avagy évszázadok múlva fog élvezni az emberiség, akkor ő olyan világmentő eszmét vált valóra, amelynek későbbi beteljesedése kárpótolni fogja az emberiséget mindazért a vérhullásért és nyomoruságért, amelyet ezért meg kell neki fizetnie. És vele szemben a másik álmodozó, akit a sejtelmes, borongós Ázsia hozott felszínre, Gandhi, szintén nem tudott gyakorlati eszméket hozni ós beleplántálni az emberiségbe. Ö sem tudott az ő ellentállási gondolatával egy szemernyivel sem hozzájárulni a háborüoközta baj, nyomorúság és szenvedés elhárításához. És amikor ő szemben Leninnel, aki medhanizálni akart és egy nagy géppé akarta avatni az egész világot, ehelyett a gépet a pokol fajzatának minősiti és a gépnek kipusztít ás ától reméli az emberiség boldogságát, akkor ő is olyan múlt ezredévekbe visszanyúló lálmokat' kerget, amelyek a Imái társaidalmi, gazdasági és erkölcsi világrendben megvalósithatatílannak bizonyulnak. A negyedik, aki reá próbálja sütni a maga bélyegét erre a tmléig imindig átalakulásban lévő ^világtrendre, Mussolini, — a gyakorlati ember, aki jó iskolában, a szocialistáknál, tanulta meg a gyakorlati politikát — ő is talán helytelen utón járt ós kérdés, hogy állandót, örökbecsűt fog-e tudni alkotni, mert ő is egy erőszakos gondolattól hajtva akarja a maga akaratát először a maga nemzetére, később talán a világra ráKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 1927 május 13-án, pénteken, 57 oktrojálni. Ha téved, abban téved, hogy bizonyos természeti fejlődési folyamatokkal ellentótben akar utat vágni és irányt diktálni az emberiségnek. De kétségtelen, hogy ezek között a nagy, arcuknak ábrlázatjált a világtörténelmi fejlődésre rásütő egyéniségek közül mégis talán Mussolini azs laki ai legnagyobb gyakorlati eredményekre számithat. Talán ől az, aki hacsak ideig-óráig is, de kétségtelenül gyakorlati eredményeket fog felmutatni. Kérdés, mennyire fognak ezek az emberiség fejlődésének javára válni és kérdés, mennyire lesz képes Ő ezzel az emberiség fejlődésének legelső törvényét szolgálni: az erkölcsi és gazdasági ellentétek mennél teljesebb kiegyenlitésót. Ami igy általánosságban áll, az utolsó idők emberi fejlődésére, áll a drámairásnak és a drámai művészetnek az utóbbi időkben való irányaira is. Itt sem tudtak azok a férfiak, akik prominens képviselői a drámairásnak, a háború és háború utáni idők nagy tanítómestereivé válni. Itt sem voltak képesek kicsiholni azt az isteni szikrát kifáradt agyukból, amely ezt az elidegesedett, elfáradt és — mondjuk meg őszintén — blazirt közönséget uj eszmények felé tudta volna vezetni. (Erdélyi Aladár: A kitűnőséget ma a tantiémek nagyságához mérik!) Akárhogy akarjuk is szépiteni, a mai modern drámairás Magyarországon és a külföldön is kifáradt agyakban keresi a témákat és mert nem tudja megtalálni azokat az általános emberi, az érzéseket megmozgató és ennélfogva mindenkit lebilincselő tárgyakat: eredetiség helyett eredetieskedővé válik és eredetieskedésével akarna megragadni a közönségnek már-már túlfinomodott érzékét (Erdélyi Aladár: Inkább a zsebét!) A! közönség pedig, ez az idegessé vált, ez a nlmlepergetéshez hozzászoktatott közönség, először azt hiszi ezeknek a csodabogaraknak láttára és hallatára, hogy valami csodálatos reveláció előtt áll, amelyet illik tisztelni, bámulni és illik megtapsolni. Ám később minden hibája ellenére is csodálatosan, szinte tudat alatti ösztönéből kifakadt jóizléséből és jóérzéséből rájön arra. hogy itt megtévesztik a túlságos eredetieskedéssel, a túlságos finomkodással és természetelleneskedéssel és visszautasítja ezeket a próbálkozásokat. Ez a drámairás pedig nem találván a közönségben ezzel rezonanciát, ujabbat, vagy nagyon is régit keres. Az ügyes és furfangos drámairó pedig megragadván a kedvező alkalmat, vissza akarja csábitani a maga berkeibe ezt a kiábránduló, szegény közönséget és a régi aranyidőknek, az emberiség békés múltjának hirdetésével a sablon-drámairás táborába édesgeti azt a publikumot, amely ideig-óráig megfeledkezik talán arról, hogy itt nem is kor- és erkölcsrajzot adnak neki, mig végre mégis meglátja, hogy a várt, a remélt, a vágyott kor- és erkölcsrajz helyett egy egyszerű és nagyon sima zsurnalisztikái riportot kap csak. (Élénk helyeslés minden oldalon.) ÍC. Ház! Fájdalommal kell 'nélkülöz&iünlk, — amint elöljáróban is mondottam — hegy e nehéz erkölcsi és szellemi válság közepette sem a kormány, sem a drámairás. sem a színházi vezetőségek nem állottak helyzetük magaslatán, mert épen ezeknek lett volna kötelessége az imbolygó közönséget vezetni. E tényezőknek nem lett volna szabad kasszasikerek érdekében követni bizonyos irányokat, hanem erős kézzel, eszmények szem előtt tartásával, céltudatosan 8
