Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

42 Az országgyűlés képviselőházának 45 ellenzékieskednünk, amikor erről be-szélünk, hanem azokkal szemben, akikről az előbb beszéltem. A kormánnyal szemben legfeljebb egy tiszteletteljes kérésünk lehet: az, hogy kövessen el mindent, hogy oldják fel az országot a zsoldos hadsereg tartásának kötelezettsége alól, engedjék meg, hogy mi is épugy, mint a győző államok, az általános védkötelezetségen alapuló hadsereget tarthassunk; oldjanak fel bennünket azon súlyos korlátozások alól, amelyek pontosan megállapítják azt, hogy nem szabad többet, mint 21,161 pisztolyt, 59.235 puskát. 525 gépfegyvert és 105 ágyút tartanunk, hanem engedjék meg, hogy teherbiró képességünkhöz mérten mi is szabadon fokozhassuk, fejleszthessük honvédségünket, amelyre szüksége van a nemzetnek, ha létét esetleges ellenséges támadással szemben biztositani kivan ja. Még egy kérésem van az igen t honvédelmi minister úrhoz Az előttünk fekvő költségvetésből konstatálhatjuk, hogy tiszti létszámunk kevés és az is a lehető legrosszabbul van fizetve. Igen helyesen állapitólta meg Farkas Elemér képviselő ur is, hogy amint a biróságot külön státusba tette az állam, ugyanúgy külön státusba kelene tenni a hadsereg tisztjeit is és jól fizetni, mert hiszen ez a tisztikar a legerősebb biztosítékunk egy esetleg elkövetkezhető védelmi harcban Nem is kifelé való háborút értek én, ezalatt igen t. Képviselőház, amikor az védelmi harcot emiitettem, de látom azt, hogy az egész világ mozog, hogy az esré.sz világom a föld alatt ismeretlen dobbanások és morajlások vannak, amelyeknek központja látszólag Moszkva, de amelynek mellékközpontjai az egész világon elvannak szóródva. Látom azt, hogy a Keleten felébresztett nacionalizmus óriási tömegeket, amelyek eddig évezredeken át letbargiába voltak merülve, ébresztett fel és félni kell attól, hogy Európában olyan veszedelemmel állhatunk rövidesen szemben a közel Keleten, amely veszedelemnek első gátja, — mint ahogy a múltban is oly sokszor volt — Magyarország kell, hogy legyen s mi lesz akkor? Farkas Elemér képviselő ur kifejtette, milyen hatalmasan fejlett ma Szovjetoroszország hadserege. Én csak azt teszem még hozzá ehhez, hogy SzovjetorO'Szország az utóbbi időben pozitiv értesülések szerint besszarábiai és nyugati határvonalait igen erősen ellátta csapatokkal, hegy Szovjetoroszország' aviatikáját az utóbbi esztendőkben igen erős mértékben fejleszti, hogy Szovjetoroszországnak annyi pilótája van, mint egyetlen más államnak sem, mert Szovjetoroszországban például mérnöki diplomát csak az kaphat kézhez, akinek ^megvan a pilótavizsgája is. Hogy Oroszország az ő 20*5 millió négyzetkilométeres területében még mit rejteget magában, azt nem tudjuk, de hegy Oroszország mozog ós él, hogy ennek az Oroszországnak megvan a maga expanzivitása, azt érezzük a kantoni eseményekben épugy, mint a nyugatindiai, afganisztáni, jjerzsiai és előindiai eseményekben is és nem tudhatjuk, melyik pillanatban határozza el magát Oroszország arra, hogy karját Nyugat felé mozgassa meg. És akkor nekünk itt kell állnunk, mert a győző nagyhatalmaknak ugy t'tszett, teljesen védtelenül, kiszolgáltatva egy esetleges ellenséges inváziónak. Én azt hiszem, a képviselőház minden tagjának érzését tolmácsolcm akkor, amikor arra kérem a honvédelmi minister urat ós a honvédelmi minister úron át a kormányt, tegven meg mindent, hogy azokat a szomorú megkö. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. téséket, amelyek alatt ma nyögünk, a nagyhatalmak képviselői vegyék le az ország testéről és engedjék meg ennek a nemzetnek azt, hegy a következő ezredévben is betöltse azt a hivatást, amelyet a múlt ezredévben olyan dicső és olyan hősiesen betöltött. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslén és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Vértes Vilmos István! Vértes Vilmos István: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden foglalkozhassam most a honvédelmi tárca költségvetésével, mégpedig itt is a hadsereg tisztjeinek és altisztjeinek anyagi helyzetével. Tudjuk, hogy a trianoni béke a hadsereg tisztikarának létszámát minimálisra csökkentette, ezzel szemben pedig az itt előadottak és elhangzottak alapján akkor, amikor megállapíthatjuk, hogy egész Európa szinte lázasan fegyverkezik, a technika csodálatos haladása szinte minden nap egy-egy uj fegyvert produkál, Angliában pedig az angol ministerelnök előtt bemutatják a tank-ek harcát s előtte száz meg- száz tank-et vonultatnak el a fölöttük keringő száz meg száz repülőgép alatt, akkor nálunk, Magyarországon, akik szinte a keleti veszedelemnek védbástyái volnánk, alig néhány ezer ember katonai kiképzését engedik meg, alig néhány ezer embert tarthat a magyarság fegyverben. Azt hiszem nincs ebben az országban egyetlenegy magyar sem, aki be ne látná és át ne érezné azt, hogy erre az országra nézve szinte az a legnagyobb jelentőségű, hogy a megmaradt kis hadseregre mindig és minden esetben számitani kell és megállapíthatjuk, hogy erre csakugyan számithatunk is. Ezt a kicsi hadsereget tőlünk telhetőleg gyámolitanunk kell, meg kell adnunk neki mindent, hogy katonáink érezzék, lássák, hogy ők csakugyan mindannyian a mi sorainkból valók és ahhoz, hogy ebben a kicsiny hadseregben megelégedettség legyen, ehhez elsősorban az a legfontosabb, hogy a tisztek anyagi helyzete megfelelő legyen. Csak egy példát bátorkodom előhozni a tisztek anyagi helyzetére nézve. Nem is olyan régen történt, két hónappal ezelőtt, hogy egy századosnak diftériában megbetegedett a gyermeke és amikor az orvos eljött és megirta a receptet az oltószerumról, hogy a gyermeket beolthassa és átadta azt az aggódó apának, mikor az a szerűm ára iránt érdeklődött és hallja, hogy körülbelül nyolc pengőbe kerül, azt mondja: nem tudom meghozatni, mert a háznál öt pengőnél több nincs. Mondom, az nem a hónap végén volt. hanem a közepén. Bátorkódom még egy őrvezető leveléből is egy mondatot idézni. Ez az őrvezető azt irja (olvassa): »Ebben a rettenetes tudatban élni, olyan szegénységben, mint én, az kibírhatatlan. Hónapos konyhában, amelyet egy katonaágy diszit, hideg. dermesztő kövezettel, rongyba burkolt gyermekek között, számtalan nap kenyér nélkül!« Ez az őrvezető nős és két' gyermeke van. Csak két példát ragadtam most ki a soksok közül és ezekből is látható, hogy a nős tiszteknek és nős altiszteknek helyzetén sürgősen javitani kell. Ha a költségvetés számadatait nézzük, látjuk, hogy egy százados fizetése mennyi. Látjuk, hogy egy nős, gyermektelen, 18 éves szolgálattal biró százados egész havi illetménye 300 pengő. Ebből a 300 pengőből kell neki az élelmezést, fűtést, világítást, társa-