Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

'Az országgyűlés képviselőházának 45. amellyel az ős öregapja szántott... (Erdélyi Aladár: Ezt már ne tessék elhinni!) Tessék el­hinni, van még olyan elég, baj ez, én elismerem, de van. Nem mondom, hogy általában, de van. (Esztergályos János : Hiszen Csontos képviselő ur is olyan ekével szánt!) Nem is erről van szó, még ha modern lenne, akkor is technikailag legfeljebb könnyebben kezelhető, de akkora különbség nincs eke és eke között, mint amekkora különbség van egy elöltöltő puska és egy modern gépfegyver között. Ezeknek a cégeknek egy egész sereg mér­nök és egy egész sereg ember állt rendelkezésére, akik azon törték a fejüket, hogyan és miképen, milyen eszközökkel lehetne még gyilkosabb szer­számokat csinálni, még komplikáltabb ágyukat és aknavetőket. Ezek az urak ugy érzik magukat, legalább is egypár évvel ezelőtt ugy érezték ma­gukat, mint a szárazra vetett hal: nem volt kere­set, a gyárak üresek voltak, a kohók nem füstöl­tek, illetőleg nem volt bennük tüz, szóval nem volt profit. Miután minden ilyen vállalat lapokat is íinansziroz és miután sajnos, van szegény ember elég, akinek tollát erre használják fel, elkezd­ték a háborús cikkeket irni és igy azt a lát­szatot keltik, mint hogyha egész Európában va­lami nagy, veszedelmes háborús készülődés volna. A háborúnak Európában igenis vannak hivei, hivei a foghijjas oroszlánok, hivei Európában a háborúnak a katonai szállítók, a kapitalizmus, amelynek érdekében áll uj keresetforrások után nézni. Azonkívül van igenis két komoly háborús veszedelem Európában, az egyik Olaszország, a másik pedig Szovjet-Oroszország. Teljesen egyetértek az igen t. előadó úrral és az igen t. előttem szólott képviselő úrral abban, hogy Oroszország komolyan készül és fegyverke­zik, komolyan fegyverkezik, ami érthető is az ő szempontjából, hiszen neki nincs ellenzéke, amely lefogná kezét a készülődéseknél. Ott épen a szo­ciáldemokratákat vetették börtönre pacifista ma­gatartásuk miatt. Nemcsak azért gyűlölik a szov­jet urai a szociáldemokratákat, mert ők keveseb­bet és talán nem olyan tempóban akarnak, mint a moszkvai apostolok, hanem azért, mert a szociál­demokrácia maga a paeifizmust, békét jelent, és igy a háborús készülődést azok ellenezték elsősor­ban, akiket a moszkvai apostolok börtönbe és száműzetésbe küldöttek. Szocialisták nélkül, ko­moly ellenfél nélkül áll a szovjet, természetes, hogy háborúra készülődik, hogy saját népe előtt a maga gazdasági tehetetlenségét igazolja. Ugyanez a helyzet Olaszországban is. Ott is készülődnek háborúra, mert hiszen mivel igazolja mással a fasizmus a létét. Pár ezer munkásott­hont tönkretettek, pár száz szövetkezetet kifosz­tottak, kiraboltak, a munkásság összes intézmé­nyeit, amelyeket 35—40 éven át komoly és nehéz munkával felépítettek, elpusztították. Ez megtör­tént. Azután alacsonyabbak lettek a munkabérek, mint azelőtt voltak, a szociális gondoskodás kisebb, mint azelőtt volt, az elégületlenség nőttön-nő Olaszországban, hát mivel igazolja a fasizmus a létjogosultságát ? Legyőzték a kommunizmust, tönkretettek mindent, amit a munkásság felépí­tett hosszú esztendőkön át, most tehát kell valamit mondani a népnek, a nagy tömegeknek, hogy miért is vagyunk itt, miért fegyverzünk fel 14 éves gyermekeket. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ez a komoly háborús veszedelem, én azonban bízom Európa civilizációjában és Európa demok­rációjában, amely meg fogja akadályozni Mussolini feketeingeseinek azt, hogy Európát ismét fel­gyújtsák. (Egy hang a jobboldalon: Szovjet-Orosz­ország ellen mit csináljon f) Ugyanaz a módszer ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. 37 van ez ellen, mint amilyent használunk a fasciz­mus ellen. Hogy igazoljam, mi ez, méltóztatnak látni, bemutatok itt egy plakátot. Franciaországban alakult egy anti-fascista és antikommunista szer­vezet, a hadviseltek antifascista és antikommu­nista szervezete. Ez tisztán szocialista, demok­ratikus és köztársasági alapon áll, tagjai unifor­mist viselnek és egyetlenegy céljuk van: küzdeni a fascizmus és bolsevizmus ellen a komoly demokrácia és szociális haladás gondolatának érdekében. (Egy hang a jobboldalon: Fegyverrel!) Egyáltalában nem fegyverrel. (Erdélyi Aladár : Ez használ Franciaországban, de nem használ Oroszországban.) Természetes, hogy amit az oro­szok és amit a fascisták tesznek, annak megjön az ellenhatása. Én bízom abban, hogy Európa demokráciája lesz olyan erős, hogy egyfelől meg­akadályozza azt, hogy a muszkák felgyújtsák a világot! (Erdélyi Aladár: De hogyan 1) Az urak velünk szemben mindig azt mondják, hogy mi rideg materialista alapon állunk s különösen a keresztény oldalról halljuk állandóan a vádakat, hogy mi rideg materiális alapon állunk és az erkölcsi momentumokra nem adunk semmit. Engedelmet kérek, nemcsak fegyverrel a kézben lehet valamit kivédeni, hanem vannak bizonyos erkölcsi igazságok, vannak bizonyos erkölcsi ténye­zők, amelyeket még a fascizmus az orosz szovjet sem törhet át büntetlenül. Engedelmet kérek, Európa ellenszenve a háborúval szemben van olyan erős, hogy megakadályozza azt, hogy itt háború keletkezzék. De ne méltóztassék ezt a kettőt összekeverni. Én már számtalanszor tanúságot tettem arról, hogy nem vagyok kommunista, de meg kell mon­danom, hogy Angolország volt a támadó fél és Churchill volt az, aki Denikin hadseregét felsze­relte és Anglia volt az, amely állandóan a szovjet ellen tüzelt és amely hol nyíltan, hol titkosan a környékbeli államok népeit felfegyverezte az oro­szok ellen. Oroszország ugyebár hivatkozhatik arra, hogy bennünket Anglia támad, Angolország patronizálja Lengyelországot, támogatja a len­gyel hadsereget, a franciák is támogatják a len­gyel hadsereget, amelynek egy célja van, az, hogy adandó alkalommal a szovjet ellen masíroz­zon. Ha tehát a szovjet fegyverkezik és háborúra készül, akkor mentsége van, hogy ő a meg­támadott fél, mert az angol imperializmus nem akarja tűrni Európában. Ö a jogosultságnak még valamely látszatával mondhatja, hogy védekező háborút és védekező fegyverkezést folytatott. De Olaszország még ezt sem mondhatja, mert Olasz­országot senkisem akarja megtámadni, sem Jugo­szlávia, sem mi, sem Németország, Svájc még kevésbé akarja megtámadni. Ha tehát az olaszok háborús zajt csapnak, fegyverkeznek és masíroz­nak, mint hogyha az egész világot meg akarnák támadni, ez imperialista támadási szándékukból ered, amit a fascistáknak azért kell tenni, hogy igazolják létjogosultságukat és hogy valami ered­ményt mutathassanak fel népüknek. Még egyszer mondom, bízom Európa demokráciájában és bizom azokban a nagy erkölcsi erőkben, amelyek a béke­szeretetből fakadnak, hogy meg tudjuk akadá­lyozni Európa felgyujtását. Az előadó ur, mondhatnám, lírikus hangu­latba jött, amikor a magyar hősiességről és arról beszélt, hogy a magyar hősiesség milyen csodá­kat művelt a világháborúban. Igaza van, nagy­szerű és bámulatos eredményeket értek el, illető­leg hősi tetteket vittek véghez a magyarok a különböző frontokon, de hogy ennek a nagy hősies­ségnek a reakciója idebent mekkora, ezt bizo­nyítja az, amit igen t. előadó ur mondott, t. i. a toborzás silány eredménye. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy mi valahogy ugy voltunk, mint

Next

/
Thumbnails
Contents