Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Áz országgyűlés hépviselöházánah 45. vonaluság vezessen bennünket ezeknek a kérdéseknek tárgyalásánál. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven !) Előttünk áll a német példa. 1919 januárjában Merker tábornok a német hadsereget romjaiból újjáépítette és az első szemlére meghívta az akkori népbiztosokat, Ebért és Noske szociáldemokrata vezéreket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hogy lehet azt mondani, hogy azok népbiztosok voltak f) Bocsánatot kérek, akkor népbiztosok voltak, nem kommunista népbiztosok. Akkor ugy hivták őket. Méltóztassék az akkori történetet elolvasni. Akkor öt népbiztos volt és akkor azok intézték az ügyeket El méltóztattak már felejteni, mert hiszen rég ideje múlt ennek, de igy volt, akkor azok népbiztosok voltak, még pedig nagyon becsületes népbiztosok. Amikor ezen a szemlén elvonultak a romjaiból feltámadt német hadsereg ragyogó oszlopai ezek előtt a szociáldemokrata vezérek előtt, akkor Noske odahajolt Eberthez és Merker tábornok füle hallatára, csillogó szemekkel azt mondotta: »Ne félj semmit, feltámadt a régi német hadsereg, hazánkban minden jóra fordul«. Hát nekünk is, t. Képviselőház, pártkülönbség nélkül össze kell fognunk és a régi nemzeti hagyományokhoz hiven a magyar társadalmat nevelnünk kell, a magyar társadalomba a hősies gondolkodást, a vitézi érzületet kell belenevelnünk {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen- — Esztergályos János: Azzal, hogy soha többé háború nem lesz!) azért, hogy azok a nagy katonai * erények, amelyek ezer éven át fentartották ezt az országot, azok a nagy katonai erények, amelyek a magyar vitézek nevét, hősies nevét, dicső nevét felírták a Kárpátok sziklafalára és a Doberdó bérceire, azok a nagy katonai erények és tradíciók soha ki ne vesszenek ebből a nemzetből. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nekünk már a fiatalság lelkéből ki kell ölnünk a bus, halálos költészetnek csiráját is. (Ugy van! jobbfelöl.) Nekünk életet adó, lelket üditő és lendületes akkordokra kell a fiatalság szivét nevelnünk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De nevelnünk kell az egész nemzetet és ápolnunk, megőriznünk, fejlesztenünk és gazdagítanunk kell a magyar nemzeti hagyományokat a Hunyadiak, a Zrínyiek, a Rákócziak és a Tisza Istvánok szellemében. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Gróf Zrínyi Miklós, aki egy húszezer főből álló magyar hadsereggel akarta kiverni a törököt, azt akarta, hogy ez magva legyen azoknak az európai hadseregeknek, amelyek azután ki is verték az ellenséget az országból, az a Zrínyi Miklós, aki a magyaroknak a maguk erejéből akarta ezt a nagy feladatot megoldani, igy kiáltott fel híres nagy művében (olvassa) : »Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senkinek ne keseredjék meg szive romlásodon I Hogy senki — utolsó halállal való küzködéseden — egy biztató szót ne mondjon ? Egyedül legyek-e én őrálló vigyázod, ki megjelentsem veszedelmedet ? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten a hazámhoz való szeretetet reám tette, ime kiálltok : hallj meg engem élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz! S ime tudomást teszek előtted, nagy Isten, mindent, akit tudok, kikiáltok, hogy éntőlem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elől !« Mint ahogy gróf Zrínyi Miklós őrtálló vigyázója volt nemzetének, ma kell hogy minden becsületes magyar ember őrtálló vigyázója legyen a nemzetnek, ma a trianoni szomorúságnak, a trianoni rabságnak, a trianoni megalázottságnak a napjaiban, mert szörnyű felelősség az, amely ülése 1927 május 12-én/ csütörtökön. 31 reánk nehezedik, szörnyű felelősség az, amely mindnyájunkat sújt, mindnyájunk lelkét fogva tartja, mert hiszen elaluvasunkért nemzetünk vérét, nemzetünk jövőjét, nemzetünk sorsát fogják tőlünk számon kérni a jó Isten, a világtörténelem géniusza és a magyar nemzeti történelem igazságszolgáltatásának kérlelhetetlen erői. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Szörnyű az a felelősség-, amely rajtunk nyugszik, mert felelősséggel tartozunk multunknak, ezeréves fajtánknak és felelősséggel tartozunk világtörténelmi küldetésünknek. Ezen a költségvetésen kivül van még egy költségvetés, amely a magyar szivekben van megírva. Ennek a költségvetésnek az indokolása csend, amely hangosabban kiált, mint a halálkiáltás, (Úgy van ! jobbfelől.) mert életért kiált a magyar nemzet számára. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) — Jánossy Gábor: És az igazságért!) Ennek a költségvetésnek szépsége, súlya, ereje: minden, ami nagyvonalúság; minden, ami összetartás; minden, ami szeretet, ami a magyart magyarhoz fűzi, a gyásznak, a vésznek, a szomorúságnak ebben a szörnyű, ebben a kietlen idejében (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és ennek a költségvetésnek a tehertétele: minden visszavonás, minden gyűlölet, amely a magyart a magyartól elválasztja, amely elválasztja a magyart a végektől, amelyeknek nekünk példát kell szolgáltatnunk, amelyekbe nekünk lelket keli lehelnünk. (Élénk éjenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Balassi Bálint, a hős hatonaköltő, azt mondotta, azt dalolta: »Nehéz sora van a végvári vitéznek!« Hát nehéz sora van a magyar nemzetnek is, mert hiszen mi is végvárban élünk. A mi végvárunk ez a mi kis csonka országunk. Ebből a végvárból mi nem indítunk támadó hadjáratot, nem bántunk senkit, de ebben a végvárban védelmezni fogjuk a békét, védelmezni fogjuk a civilizációt, a kultúrát ezen a szent földön, amelyen élünk és ebben a végvárban védelmezni fogjuk magunkat mindhalálig. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A költségvetést elfogadásra ajánlom. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Reisinger Ferenc! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok ? Urbanics Kálmán jegyző : Fráter Jenő! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző : Farkas Elemér ! Farkas Elemér: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy birálólag hozzászóljak a honvédelmi tárca költségvetéséhez, téve ezt azzal a meleg szívvel és érdeklődéssel, amely a tárca minden kérdéséhez hozzáfűz. Ha a tárca költségvetését vizsgálom, a legelső sorban nem zárkózbatom el annak megállapítása elől, hogy a tárca költségvetése olyan szűkmarkúan, olyan mostohán van megállapítva, hogy szinte lehetetlenségnek látszik annak a rendeltetésnek, annak a hivatásnak betöltése, amelyet a békeszerződés reánk rót, amelynek eleget tettünk a múltban és eleget óhajtunk tenni a jövőben is. Ha a többi tárca költségvetését nézem, azt kell látnom, hogy minden tárcának módja van arra, hogy beruházásokat eszközöljön, minden tárcának módja van arra, hogy intézményeit fejlessze és kiépítse, minden tárcán meglátszik a kiegyensúlyozott állami költségvetés jótékony