Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-54
Sá4 Áz' országgyűlés képviselőházának az adózás!) T. képviselő ur, én nem vagyak hivatott arra, hogy ezzel szemben védelmére keljek a magyar kereskedelemnek, de azt hiszem, ez a megállapítás és ennek hirdetése egy olyan társadalmi osztály lebecsülését jelenti, amelyre a képviselői immunitás nem adhat jogot a képviselő urnák. (Erdélyi Aladár: Egészen nyugodt lehet, hogy én ezt megmondtam nyilvánosan is! Tessék megnézni a mérlegeket, milliárdos épületek egy koronában vannak felvéve! Tessék ezt megmondani!) A t. képviselő ur ezt ne csak mondja, hanem bizonyítsa is. A kereskedői becsület a mérleg alapján áll és én egy cég becsületét tartoon annyira, mint bármely nemeslevél becsületét. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Odaadom magának azt is! — Simon András: Nem arról van szó! — Erdélyi Aladár: A Curia épen most állapitóttá meg! — Rothenstein Mór: Erről jobb nem beszélni! — Derültség és felkiáltások jobbfelől: Persze!) ' Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Igen, a Curia egy esetben megállapította, de én láttam már, t. képviselő ur, nagyon előkelő egyedeket, akik a társadalmi ranglétrának igen magas fokán állottak ós megtévelyedtek. Ne csak ott rój ja fel tehát bűnül, ha akad egy-*gy megtévelyedett és ne általánosítson, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar kereskedő a tisztességével becsületet szerzett magának az egész világon. Nem való, hogy a magyar törvényhozás házában egy ilyen társadalmi osztály megbélyegeztessék. (Erdélyi Aladár: Nem az osztály! Ne tessék ezt félreérteni! Tudja a t. képviselő ur, hogy mire célzunk! Nem az egyéni cégre, mi azt tiszteljük! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mert kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben erélyesen eljárni. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy egyedül Gál Jenő képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Gál Jenő: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy folytassam a felsorolást és rámutassak arra, hogy ugyanezen a gyűlésen Görgey István (képviselő ur Ígéretet tett a maga részéről arra, hogy a kereskedelemnek a forgalmiadóra vonatkozó kívánságait támogatni fogja. Ugy tudom, hogy a mélyen t. képviselő ur sok kereskedelmi szerződésnek és törvényjavaslatnak volt itt az előadója. Miért nem használja fel az alkalmat, hogy kifejezést adjon ilyenkor választóinak tett ezen Ígéretének ós miért nem vonja le ennek a konzekvenciáit is? Nem elég ezt, t. képviselő urak, hangoztatni választás előtt vagy választás után. Az, aki a kereskedelmi érdekek becsületes szolgálatára vállalkozott, álljon ki és tartson ki mellettük, mert mint, amint ki fogom mutatni, azok megérdemlik, mégpedig azért, mert állitom, hogy az ország gazdasági talpraállitása a magyar kereskedelem megmentése nélkül lehetetlen. (Egy hang a jobboldalon: A termelés a fontos!) Majd megméltóztatik látni, t. képviselő ur, mit ért a termelés és annak állandó hangoztatása, hogy mi agrárország vagyunk. Agrárország vagyunk ós mégis megfulladunk, ha az agrártermékeket egy okos, becsületes kereskedelem nem fogja továbbitani. (Erdélyi Aladár: Hiszen, sajnos, mi viseljük a vámok következményeit! Mi inkább azt szeretnők, ha szabadkereskedelem lenne!) T. Képviselőház! A| harmadik képviselő ur, aki Szerencsen szólott hozzá ezekhez az adó ja vaslatokhoz, s aki itt a Házban nem igen 54. ülése 1927 május 25-én, szerdán. szokta elmondani a maga véleményét, báró Maillot Nándor, hozzászólásában sürgette a kisexisztenciák forgalmiadójának kivétel nélkül való átalányozását. Szerinte nem az a lényeges, hogy az illető kereskedő kicsinyben vagy nagyban árusit-e, hanem az, hogy birja-e ezeket az adókat vagy sem. Nem birja; tehát a legsürgősebb átalány ozást kívánja. Én ezeket csak azért hoztam fel, t. Ház, bogy példát mutassak; arra, hogy amikor a képviselő urak választóik előtt megjelennek, akkori okosan, hiven és igazságosan hirdetik a kereskedelmi igazságokat és a gazdasági kiegyenlítődés tanait, itt azonban, ebben az üres Házban, elhagyottan várjuk ezeket a felszólalásokat, pedig hogy szeretné az ellenzék, ha megértés támogatná! Hiszen tegnap itt volt a nyugdíjkérdésben Wolff Károly t képviselő ur javaslata, hogy tűnjék el a különböző nyugdíjképességek különböző elbírálása és akkor itt az ellenzék egyik első férfia, Eassay Károly, kijelentette, hogy megszavazzuk mindnyájan, csak tessék beterjeszteni a javaslatot. Hol maradt? Ezek azok a félmunkák, t. Ház, amelyek a magunk munkaképességét szállítják le és amelyek távoltartanak bennünket attól, hogy eredményeket mutathassunk fel. Persze, ha arról van szó, hogy egy kis parázs botrány ígérkezik, hogyan megtelnek a padok! (Erdélyi Aladár: Na! Na!) Ha arról van szó, hogy valakinek a szennyesét kell mosni vagy egyéb támadásról van szó, akkor itt vagyunk és ezt szeretjük, mint valami színjátékot és szadista öröm mutatkozik abban, hogy valakinek a szapulása miképen megy végbe a nemzet nagy nyilvánossága előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ki kell küszöbölni a személyes kérdéseket, (Helyeslés.) objektív tárgyalások színhelye legyen a parlament! (Helyeslés. — Erdélyi Aladár: »Temetni jöttem Cesart, nem dicsérni!«) Rá kell mutatnom ezzel kapcsolatban a következőre. Én azt hittem, hogy olyan időben, mint amilyenre ma is ébredtünk, piártkülönbség nélkül megjelenik itt' mindenki és üdvözli azt a nagyszerű gazdasági és politikai megmozdulást, amely Európa békéjének és konszolidációjának olyan harmonikus megnyilatkozását mutatja; mert nekünk eziránt való rokonszenvünket ki kell mutatnunk és megjelenésünkkel is dokumentálnunk kell azon érzett örömünket, hogy a világ egyik legnagyobb, hagyományokban bővelkedő parlamentje, amelyre annyiszor hivatkoztunk mi, a magyar tradicionális értékeket őrzők, örömünnepet hirdetett akkor, amikor leleplezte egy gazdasági erőszak munkáját és visszahívta követót Szovjetoroszorsizágból, bizonyítva azt, hogy a civilizált világ sohasem fog megbékülni egy szovjetrendszerrel. (Erdélyi Aladár: Ez helyes! — Tankovics János: Ezt ne nekünk méltóztassék mondani!) Ha tehát ennek a kiinduló pontja helyes, nem is méltóztatnak elgondolni, milyen jelentősége van ennek a gazdasági életre. (Zaj.) Majd megvilágítom a kérdést'. Abban a pillanatban, amikor ez megszületett, már éreznie kell ennek gazdasági jelentőségét. Méltóztassanak meghallgatni. 1927 május 21-ikén a kereskedelmi érdekek őrzésével foglalkozó legkiválóbb szaklap, az Omke. közölt egy komoly, tudományos és gyakorlati ismereteken nyugvó cikket, amely félti a magyar exportot az orosz exporttól. A cikk kimutatja, hogy amíg Anglia az előző években a magyar tojásnak és a magyar szárnyasnak nagyszerű lerakodó helye volt, most Szovjet-Oroszország kiszorította és
