Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-53
Az országgyűlés képviselőházának kapott, ellenértéket kell adnia, igen természetes dolog, hogy a saját létének biztosítása mellett, mert ez suprema lex. Önmagától értetődő, méltóztassék ugy venni, hogy ezt logikailag mindig előre értem. De rá kell mutatnom arra, hogyha felesleget látnak a mi nyugdíjasaink és bizonyos gyorsított tempót látnak a kultúrfölény biztosítása érdekében, akkor felkiáltanak: nem lehetne nekünk is juttatni jogos igényeink kielégítése végett legalább egy kis morzsát? Látom példának okáért az egyetemi építkezéseket. Látom, hogy például központi épületet szándékoznak Szegeden emelni, holott a mostani központi épületet egészen jónak találom. Anélkül, — újra hangsúlyozom — hogy kultuszministerünk nagyszabású programmjának jogosultságát kétségbe akarnám vonni, mégis azt mondom, hogy nehéz küzdeni és nehéz szenvedni valakinek, aki látja, hogy vannak bizonyos kiadások, amelyekkel legalább is várhattunk volna. (Rassay Károly: Ugy van. Nagymagyarorszag nem tudott Collegium Hungaricumot csinálni!) Á kultúrfölény érdekében ez a csonka Magyarország is kötelezve van erőfeszítésekre, de mindig józan belátással. (Mozgás a bál- és a szélsőbaloldalon.)^ Ezért én a nyugdíjasok lelkületét, az ő felfogásukat tekintem ebben a kérdésben és valóban meg kell állapitanom, hogy az államnak fontos érdeke volna a nvugdíi-kérdés rendezésének bizonyos gyorsítása. (Rassay Károly: Méltóztassék határozati javaslatot benyújtani, megszavazzuk!) A mostani apropriációs-javaslatban látok bizonyos haladást, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor számot vetek azzal, hogv objektív akarok lenni. Itt" vannak a, 65 éven felüli nyugdíjasok ügye. (Fábián Béla: Meghalnak nemsokára! — Zaj.) Én nagvon értem ezt a kiáltást, de mégis csak megállapítom, hogy ez is több a semminél. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ez a kérdés ellapositása!) Van sok 65 éves nyugdíjasunk, habár a halálozási tabella ellene szól az intézkedés gyakorlati "Jelentőségének. (Homonnay Tivadar: Legalább annyit kapjanak, mint a többi nyugdíjasok, ne 15%-kai kevesebbet. — Rassay Károly: akkor kényszerrel küldték el őket! — Zaj) Igenis sürgetem az egyenlő elbánást, és egész pártunk fevségesen táll ebben a kérdésben. (Rassay Károly: Szavazzuk meg! — Fábián "Béla: Csak a konzekvenciákat kell levonni belőle!) Most csinálom a konzekvenciákat. Mikor a mélyen t. Képviselőház elé hozom ezt a kérdést, ez már konzekvencia. Nem tudom, miért kell ezt' a kérdést politikum szempontjából kezelni. Igenis elfogadom az apropriációs javasJátot, de előterjesztem kívánságainkat abban a tucatban... (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) F,lTiök: Csendet kérek! Wolf f Károly: ... hogy egy pártnak, még pedig e .Ház második legnagyobb pártjának ebben a tekintetben nyilvánuló egyhangú állásfoglalása^ a kormány szempontjából olyan nyomós érvként fog jelentkezni, hogy a kérdés megoldása előrehalad. (Rassay, Károly: Nagy mértékben kétségbevonom!) Én nem vonom kétségbe! (Za% — Fábián Béla: Nem szavazunk ebben a kérdésben, hanem megvárjuk az eredményt!) Én bízom abban, hogy mikor államháztartásunk szempontjából ennek a kérdésnek kibővített rendezése lehetségesnek^ látszik, a kormány késedelem nélkül meg fogja tenni az intézkedéseket Sokkal többet használok az ügy érdemének, ha nem állítom ab ovo a sikertelenséget. 53. ülése 1927 május 24-én, kedden. 315 A 65 éves nyugdíjasoknál sürgetem a teljesen egyenlő elbánást. De ezzel nem elégszünk meg. Ez csak egy kis kezdet. Én az összes nyugdíjasokra vonatkozóan kívánom az egyenlő elbánást (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Rassay Károly: Mindenki helyesel, tehát szavazzuk meg! — Fábián Béla: Egyhangúan elfogadjuk! Az egész Ház!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Homonnay Tivadar: Ilyen differenciák sohasem voltak, mint ma, hogy 2—6,400.000 koronát kap egy nyugdíjas, aki 1925 után megy nyugdíjba! — Zaj.) Homonnay képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Rubinek István: Majd meghallgatjuk a külön disszertációt! — Homonnay Tivadar: Nem baj, ha ketten is elmondják!) Csendet kérek! Wolff Károly: Ez nagyon helyes argumentum. Magam is ezen az állásponton állok, sürgetem, a nyugdíjasokkal való egyenlő^ elbánás keresztülvitelét, a 65 éves korhatárra vonatkozó intézkedést csak kezdő lépésnek tartom és remélem, hogy amikor látható ebben a tekintetben az egységes állásfoglalás, amely megfelel a künnlévő tényezők egyetemes felfogásának is, bízhatom, abban, hogy ebben a kérdésben mielőbb tovább mennek. Koncedálom, hogy a megszállott területek nyugdíjasainak kérdése ebben a tekintetben a legnagyobb akadályok egyike. Megint csak felhasználom az alkalmat: íme, mélyen t. Képviselőház, igy kezelik az utódállamok a vállalt kötelezettségeket. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) így bizhatik Európa és bizhatnak Európa összes bankárjai azokban az utódállamokban, amelyek természetszerű kötelességeiknek a békeszerződések értelmében eleget tenni nem akarnak. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon. — Zaj. — Jánossy Gábor: Saját maguk sértik meg azt a törvényt, amelyet hoztak!) Elrabolni területeinket, kulturjavainkat, vasutainkat (Ugy van! Ugy van!) és akkor a vasutasok megszerzett nyugdíjigényével nem törődve, kihajítani őket az, országból, nos, ebből a nyugati civilizációból, ebből a nyugati demokráciából nem kér ez a sokat sanyargatott nemzet. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Mindenesetre rámutathatok, hogyan akarnak ezek az államok megállni a nemzetek nemes versenyében, hogyan akarnak ezek az államok erőt mutatni, hogyan akarják létjogosultságukat bizonyítani Európa Ítélőszéke előtt, amikor ilyen elemi kötelezettségű ket, mint amelyet most emiitettem, barbár erőszakkal lábbal tiporják és nem ismerik el a jognak mindenkivel szemben való alkalmazását. (Ugy van! jobb felől!) Nem lehet ezekkel nemzetközi szerződésekről tárgyalni mindaddig, amig nem fogják elemi kötelezettségeiket teljesíteni. Ha talán hangom egy kissé erősebb volt és érzéseim kissé talán nyersebbek voltak; mentse ezt az, a sok száműzött magyar tisztviselő, akit ezek az, uj gazdák — remélem, időleges gazdák, (Ugy van! a jobboldalon.) szentül remélem, hogy időleges gazdák — kihajítottak az ország határain át. Ez teszi jogossá azt, hogy az a sok szenvedés, sok nélkülözés,, vagonbanlakás kitörjön és, emberi hangokat keressen ennek az országnak házában. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) így nagyon könnyű szerződéses kötelezettséget teljesíteni. (Ugy van! jobbfelől és a báloldalon.) Ez, mindenesetre fejlődött jogérzékről tesz bizonyságot! Nagyon szeretem ezeket az urakat nemzetközi bíróságok itélőszékeiben 46*
