Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1927 május 24-én, kedden. 307 tarthatom egészen helyesnek azt a módot, ahogyan ezeket az összegeket el akarják osztani. Ezek ugyanis bizonyos rendszerbe van jak foglalva — ós helyes is, hogy legalább megmondják, milyen módszer szerint akarnák elosztani — ezek a közegészségügyi központok tehát azok a helyek, amely intézmények működését szükségessé és kívánatossá teszi ugy az általános néprajzi ós közegészségügyi, mint az egészségügyi intézmények területi elosztása. Ezekben is a népbetegségek ellen küzdő intézmények és az egészségügyi személyzet — egészségügyi védőnők stb. — foglalnának helyet. Ez egészen furcsa intézkedése ennek az egészségügyi komplexumnak, amely nézetem szerint, igy nem felel meg annak a kivánságniak, amelynek ezen a területen meg kellene felelnie. Ha t. i. csak egészségügyi központok lesznek, ez megint csak. azt jelenti, hogy mérföldnyi távolságra jeli járnia valakinek egészségügyben. Nem lesznek tehát kórházak, hanem egészségügyi központok, ahol óvónők vagy védőnők^ lesznek. Ez a védőnői intézmény még nem egészségügyi intézmény és nem tudom, hogy a védőnői szervezet mit akar jelenteni az egészségügyi terén, holott az Alföldön igen nagy községek vannak, s ezek körül nagy tanyák, úgyhogy a tanyai rendszer mellett az óvónőkhöz be kellene járni, vagy ők járnának ki a tanyákra. (Propper Sándor: Kormánypárti kertesek lesznek a végén!) Azt hiszem, sokkal praktikusabb volna, ha nem ezt az óvónói intézményt létesítenék, hanem orvosok lennének a tanyákon, hiszen körorvosi állások még ma is betöltetlenek. Ingyen juttassák a falu népét orvoshoz és szoktassák rá arra, hogy járjon el az orvoshoz tanácsot kérni. Adjanak neki ingyen Orvost, patikát, akkor majd rászokik érre. A védőnői vagy óvónői intézmény azonban nem fogja azt a célt szolgálni, hogy az Alföld egészségügyi viszonyai megváltozzanak, mert ehhez először is az kellene, hogy az emberek kedvezőbb körülmények között lakjanak és hogy orvos vezesse rá őket a helyesebb életmódra* Helyesnek tartom a balesetvédelem szervezését is, de nem tudom, hogy ez a munkásbiztositó-pénztár keretében hogyan lesz megvalósítható. Nézetem szerint ezt teljesen a Pénztár keretében Ikiellett volna megvalósítani, hogy a preventív intézkedéseket megtegyék, mint ahogy régen is igy volt, amikor autonómiája volt a munkásbiztositó-pénztárnak. Jó volna, ha a balesetvédelem valahogyan előbbremenne^ hiszen ipar-felügyeletünk gyatra, rossz, az iparfelügyelőket leépítették és ma az egyes iparágak terén a munkások valóban ki vannak téve a baleseteknek. Különösen vonatkozik ez a mezőigazdaságra is. Ha tehát ezt ugy akarnók megvalósítani, hoígy annak értéke is legyen, akkor a mezőgazdaságra is széles alapokon ikellene kiterjeszteni. A mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítására nagy összeget, 5,800.000 pengőt vettek fel a beruházási programmba. Azt mondják itt, hogy a törpebirtokok elszaporodtak, ez az összeg

1 azonban tulajdonkénen nem a mezőgazdasági termények értékesítését szolgálja, hanem inkább hitelszükségletet elégít ki, amiről az, indokolás is megemlékezik. Az indokolás szerint ennek egyik célja az, hogy a mezőgazdasági kivitelt előmozdítsák. Azt hiszem, hogy a kivitel és a behozatal terén hibák vannak, mert ha a kormány ugy a mezőgazdasági termények értókesitése, mint a többtermelés terén azt a célt kívánja szolgálni, hogy a kivitelt előmozdítsa, akkor ez befelé fokozatos drágaságot jelenthet, mint ahogy jelent is és amennyi haszna van, itt a nagy birtoknak a kivitelből, annál nagyobb kára van belőle a népesség tömegeinek, metrt itthon drágábbá teszi ezeket a cikkeket. A bizottságban arról is hallottam, hogy be kellene vezetni a prémiumrendszert is, csak azért, hogy kereskedelmi mérlegünket kedvezőbbé tegiyék. Azért akarják

1 a mezőgazdasági kivitelt még prémiummal is előmozdítani, hogy itthon azután annál drágábban adhassák el a megmaradt feleslegeket. Én azonban azt hiszem, nogy ez helytelen, mert látjulk, hogy most Magyarországon olyan nagy behozatal van különböző csemegeárukban, amilyen sohasem volt. A háború előtt pl. ilyenkor nem lehetett Budapesten uj almát látni és nem lehetett annyi déligyümölcsöt látni. Ugy látszik, hogy Olaszország külön speciális kedvezményeket kap. (Éri Márton: Az almát Afrikából és Amerikából hozzák!) 'Tudom, hogy onnan is hozzák, de az értékesítés, a kivitel szervezése nagyon is benne van a kormány programúi jában és szövetkezeteiket csinál arra, hogy a mezőgazdasági terményeket értékesítse. Megszervezi, hogy milyen gyorsan tudják Nagykőrösről Münchenbe vinni az árut, arra azonban nincs intézkedés, hogy Pestre olyan gyorsan tudják felhozni az árut Kecskemétről, mint amilyen gyorsan Kecsmótről Münchenbe tudják elszállítani. Márpedig

1 azt hiszem, Budapestet kellene legelsősorban ellátni, mert itt van a nagy fogyasztó piaca a mezőgazdaságnak. A mezőgazdaság azonban külállamokban keresi a fogyasztópiacot, Budapestet pedig kikerüli. Falusi kislakások építésére^ 9,160.000 pengőt vett fel a kormány. Az indokolás erről a következőket mondja (olvassa): »A földbirtokreform során házhelyhez jutottak közül mintegy százhúszezren nincsenek abban a helyzetben, hogy házukat saját erejükből felépíthessék. Márpedig amilyen fontos állami érdeket képezett szociális szempontból az érdekelteknek házhelyhez juttatása, épen olyan fontos állami érdek az is, hogy az illetőknek házuk felépítése lehetővé tétessék.« Ez eddig helyes. (Tovább olvassa): »A házhelyhez juttatottak építkezésének egységes^ irányítását és vezetését a »Falusi Kislakásépitósi Szövetkezet« végzi, amely azonban csak akkor tud eredményesen működni, ha részére a megfelelő tőke biztosíttatik. Az akció során oly tömegesen jelentkeztek az építeni kívánók, hogy a támasztott igények kielégítésére az 1925/26. és az 1926/27. évi beruházási programm keretében biztosított összesen 20-9 millió pengő kevésnek bizonyult. Ezért szükséges, hogy az 1927/28. évi beruházások keretében erre a célra a Népszövetségi kölcsön terhére további 6,960.000 pengő, az 1926/27. évi költségvetési év bevételi többletei terhére pedig további 2,200.000 pengő irányoztassék elő és ezek az összegek üzletrészjegyzés alakjában a nevezett szövetkezet rendelkezésére bocsáttassanak.« Itt csak arról van szó, hogy a falusi kislakások építésénél a Fakszot építik ki és a Falusi Kislakásépitő Szövetkezet kapja ezeket az Összegeket üzletrész alakjában. Ez az egyik szempont, amely igen fontos ennél a kérdésnél, a másik az, hogy az építtetők nem pénzkölcsönben, hanem anyaghitelben részesülnek. Tehát két dologról van szó. Van egy szövetkezet, amelyet azért létesített a kormány, hogy ezt a célt megvalósítsa, mert máskép valószínűleg nem volna rá szükség, a