Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-53
Az országgyűlés képviselőházának ezt a tartózkodást nem szülői vagy tanári kényszerre, hanem önként, bizonyos cél elérése érdekében vállalják magukra ezek a fiatalemberek. (Ugy van! Ugy van!) Hogy csapatversenyek, csapatos játékok, staféták, evezős nyolcasok az összetartást, a szolidaritást, az egy cél érdekében közösen, vállvetetten kifejtett munkát mennyire előmozdítják a fiatalságban, az minden sportember, de minden gondolkodó ember előtt is világos ós az a fiatalság, amely a sport terén — amely az idősebbeknek lehet talán játék, de nekik komoly valóság — megtanul küzdeni, megtanul egész szellemi, testi ós akaratbeli erejének megfeszítésével bizonyos eredményre törni, az az életben a saját és a nemzet ellenségeivel f szemben is fog. tudni küzdeni, fog tudni győzni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Az az idő, amikor az iskolakerülő, léha diákot mint sportember tipusát lehetett a megtéveszthető közvélemény elé állítani, már régen elmúlt. Azt hiszem, a pedagógusok legnagyobb része megegyezik abban, hogy a sportolók között ugyanannyi kiváló, komoly, dolgozó fiatalember van, mint a nemsportolók között, azzal a különbséggel, hogy. sportemberek ^azonkívül erőstestü, egészséges, igaz magyar férfiak is. (Ugy van! jobbfelől.) Hogy nemzeti szempontból mit jelent a sport, arról nagyon sokat lehetne beszélni, de ón csak egy-két szempontot akarok itt kiragadni. El lehet-e képzelni, hogy azt a munkásatlétát, futballistát, úszót vagy birkózót, aki a magyar címeres meggypiros dresszben egész fizikai és lelki erejével küzdött ezért a magyar nemzetért és a magyar győzelemért, nemzeti szempontból lehessen ugy félrevezetni, mint ahogy félre vezethették azelőtt, mielőtt ez így volt 1 ? De nemcsak az aktív sportemberekre gondolok, hanem gondolok a sok tízezer főnyi közönségre is, amely mintegy lázban végigdrukkolja a nagy nemzetközi mérkőzéseket, amely a futó finisét a külföldivel szemben anynyira biztatja, hogy hangszálai szinte megrepednek és amikor a magyar versenyző győzelmesen beérkezik, a közönség szinte kimerülten rogy össze attól a lelki támogatástól, amelyet versenyző honfitársuknak adtak. Vagy ott van a futball nézőközönsége, amely egész erejével szuggerálja bele azt a felfujt gummilabdát, amely a győzelmet jelenti, az ellenfél kapujába. Sajnos, az utóbbi időben nem volt alkalmunk ezt látni. Ebben ez a nemzeti közönség önkéntelenül maga is megerősödik és ezt a sok tízezer főnyi, főleg fővárosi közönséget nemzetietlen eszméknek többé megnyerni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Nagyon fontos nemzeti szemponbtól az is, hogy a sport természetes levezetője a fiatalkori indulatoknak, természetes levezetője azoknak az indulatoknak is, amelyek máskor kocsmai verekedésekben vagy pedig párbajtermek egészségtelen levegőjében találják kiutjukat. Be helyes irányban vezetője azoknak a nemzeti indulatoknak is, amelyek a fiatalok lelkében felhalmozódva nagy ós gyakran felesleges nemzetközi konflágrációkra is alkalmat adtak. Végül minden diplomáciának a népek közti barátság előmozdításában leghivatottabb segítőtársa a sport. Hiszen épen a világháború Után láttuk, . hogy a mindennapi életben is érintkező szomszédok között épen a sport terén találták meg leghamarább az érintkezést, a különböző ellenfelek: a németek a franciákkal, mi a csehekkel és a jugoszlávokkal. 53. ülése 1927 május 24-én, kedden. 301 A magyar sport nagy jelentőségét és fontosságát átlátják és elismerik nagyon sokan. így protektora a magyar sportnak legelsősorban Magyarország kormányzója és Magyarország min'isterelnöke, akik mind a ketten saját személyükben is úttörőik voltak a magyar embersportnak. De elismeri maga a kultuszminister ur Is a sport nagy fontosságát és ez év február 15-én az az Országos Testnevelési Tanács teljes ülésében^ tartott beszédében a magyar sport jelentőségét igen szép szavakban méltatta. Figyelmeztetni akarom azonban a kultuszminister urat, hogy az idő, amikor ministeri elismerés, a ministeri vállveregetés pár szava nagy jelentőségű volt a magyar sport szempontjából, ma már, hála Istennek, elmúlt. (Szilágyi Lajos: Anyagilag kell támogatni!) A magyar sportközönség támogatást, segítséget vár a kultuszminister úrtól, annál is inkább, mert tudja, hogy a kultuszminister ur minden olyan feladatot, amelyet komolyan magáévá tesz, amelyet fontosnak tart. példás sikerrel keresztül is tud vinni. Ezért várunk tőle nemcsak elismerő szavakat, hanem komoly tetteket is. Ezekután mérlegelni óhajtom, hogy milyen a magyar sport anyagi ereje és ebből a szempontból kénytelen vagyok visszatérni azokra az adatokra, amelyek a költségvetésben szerepelnek. A kultusztárca költségvetésében csak egy címen, a testnevelési főfelügyelet és szakfelügyelet címen volt 21.617 pengő, a cserkészet támogatására pedig 40.000 pengő felvéve. Az 1921. évi LIII. te. értelmében létesítendő testnevelési rovatot nem voltam képes felfedezni benne, bár az ugyanazon törvény által előirt testnevelési alap létesítését örömmel üdvözlöm. Ellenben ennek a testnevelési alapnak ugyanazon a törvényen alapuló kiegészítése szintén nem történt meg, bár a törvény a kiegészítést preszupponálja, mert intézkedik arról, hogy a kiegészített testnevelési alap elosztásáról, de csakis elosztásról a minis te r ur rendelkezik. Ezzel szemben azonban a testnevelési alap fentart olyan intézményeket, a befolyó amugyis szűkös jövedelme felhasználtatik olyan tételekre, amelyek épen állandóságuknál fogva nem lehetnek attól függővé téve, hogy fogad-e a szerencsétlen pesti publikum, vagy nem. Az 1925/26-ik évben összesen 442.000 nengőt fordított a Testnevelési Tanács a községi, állami és felekezeti iskoláknak tornaszerekkel való ellátására, iskolai tornaegyesületek és a főiskolai sport támogatására, valamint, a testnevelési főiskoláknak évi szükségletére. Világosan látszik, hogy ezek olyan állami feladatok és olyan állandó jellegű kiadások, amelyek az állami rendes költségvetésben kellene, hogy felvéve legyenek. Megindult azonban egy mozgalom a Lovaregylet részéről, amely keresztül igyekezett vinni azt, hoígy a magyar sportnak összes szükségletei a rendes költségvetés keretében fedeztessenek^ hogy igiy ők szabaduljanak attól a százalékos tehertől, amely a totalizatőradóban őket terheli a testnevelési alap rovására. Amennyire szükségesnek tartomi is, hogy az iskolai testnevelésről ós a testnevelési főiskoláról a rendes költségvetés keretén belül gondoskodjék az állam, épolyan szükségesnek tartom, hogy^ a testnevelési alap fentartassék, mert hiszen épen a magyar sport vérkeringéséhez való alkalmazkodás, annak theaibilis szolgálata teszi szükségessé, hogy a merev formákon kívül egy független • testnevelési alap is létezzék. Hiszen a Lovaregylet amugyis igen nagy kedvezményekben részesül, (Ugy
