Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-52

292 Az országgyűlés' képviselőházának 52. ülése 1927 május 23-án, hétfőn. rósztvennie a hadikölesönkötvények elosztásában. Ebbe a kontingentálásba természetesen besoroztatnának maguk a hadikölcsönkötvény.tulajdonosok is, azt véve alapul, mintha a hadikölcsönkötvénynek teljes belső értéke volna. A többiek azután, azok, akik nem rendelkeznek hadikölosönkötvényekkel, kénytelenek volnának megvásárolni a hadikölcsönkötvényeket a mostani tulajdonosoktól, hogy igy ők a kormány által rájuk kirótt közterhet megfizetni tudják. Ezzel megindulna maguknak a kötvényeknek valorizálása, belső felértékelése is, mert kereslet támadna a kötvénypiacon és igy a kötvények önmaguktól felértékelődnének. Igy, ha ezt komolyan ós szociális érzéssel fogná meg a t. pénzügyi kormány, meg lehetne oldani a kérdést és akkor nem kellene még arra sem gondolnia, hogy bizonyos fedezeteket keressen külön a maga költségvetésében arra, hogy hogyan valorizáljon, nem kellene külön foglalkozni a kamatszolgáltatás nagy problémájával sem, mert az magától elosztatnék. Igy még azt a paradox állítást is meg merem kockáztatni, hogy még azt is meg lehetne tenni, hogyha a kötvények igy a mai hadikölcsönkötvény-tulaidonosoktól átvétetnének megfelelő arányban a vagyonos, fizetni tudó egyedek részéről, akkor egyszerűen törölni lehetne az eírész kölcsönáUagot, mert a mai címlettulajdonosok — akik vagyonukat áldozták fel — megkapnák javarészét e háborús államadósságnak és iey a maguk jogos igényeit kielégíthetnék, í^ál Jenő: Áldozat nélkül válthatná meg az állam!) De ennek a problémának nem ilyen mértékben való megoldási lehetőségéről kívánok beszélni, hanem beleilleszkedem abba a koncepcióba, amelyben a kormány foglalkozik a hadikölesönök problémájának megoldásával. A hadikölcsönök mai kamatszolgáltatása, a tőke oapirkorona összege után számított hat százalékos kamat egészen nevetséges. Erre nézve legjobban jellemző., ha felolvasom, hogy például: a tavalyi költségvetés negyedik fejezetében kimutatja- hogy az állam 535,337.000 korona kamatot fizet a hadikölcsönök után. Ha ezt aranykoronára átszámítjuk, látjuk, hogy ez mindössze 36900 aranykoronának felel meg. CK*m Féla: Tiszta nevetség!) ami mindössze 0-004 százalékát teszi ki a kamatnak. Igen t. Ház! Az állami költségvetést konszolidáltnak és teljesen kiegyensúlyozottnak mutatják mindig a pénzügyi javaslatok. De most itt. mutatkozik az egész állami költségvetés fiktív volta. (TJpy van! a szélsőbaloldalon.) mert ha az igen t. pénzügyi kormány beál litan El cl kamatszol gáltatást aranykoronában, amint kötelessége volna, akkor hol volna az állami költségvetés egyensúlya? Egyszerűen tehát, azzal tudja egyensúlyban tartani a maga háztartását, hogy törli ezeket a kamatokat, ilWőleg papirkoronában számítja és mint adósságot nem veszi tudomásul. De melyik magángazdaság teheti meg, hogy ugy hozza rendbe a maga háztartásának egyensúlvát. hogy adósságairól nem vesz tudomást? A kormány nagyon egyszerűen teremti meg^a konszolidációt a maga háztartásában. Ha én a magánháztartásban vásárolok a mészárosnál, fűszeresnél- szenesnél, vagv a szabónál me°Tendelek ruhákat, szóval életszükséglet! cikkeimet mesrrendelem, ezek adósságok és ezeket nem törölhetem egyszerűen és nem mondhatom, hogy most már rendben van. De ezt csinálja a t. pénzügyi kormány azzal, hogy a hadikölcsön-kötvények után járó 6%-os kamatot papirkoronában számítja, mert ez anynyit jelént, hogyha' valaki elmenne azért, hogy felvegye a kamatot, a villamosköltségre már elfizetné ezt az összeget. (Ugy van! a szélsőbalóldálon.) Igen t. Képviselőház! A kormány is érzi, hogy valamit kell cselekednie a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok érdekében, mert minden oldalról hallja azt a nagy elkeseredést, amely megnyilvánul. Már volt alkalma a kormánynak bizonyos kísérletekre, hogy levezesse ezt az elkeseredést, mert —mint mondottam — kiküldött egyeseket, akik szintén hadikölcsönkötvóny-tulajdonoso'k, az ellentáborba, hogy megfigyelj ék, > milyen viharos idők járnak és erről azután jelentést tegyenek a kormánynak. Ezek a t. kiküldött urak, egységespárti képviselőtársaink, akik a kormány részéről küldettek ki a hadiikölcsönösök mozgalmába, ott azután egészen jó fiuknak akarván bizonyulni, igazat adtak a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak, (Viczián István: Kik azok?) viszont azonban igyekeztek megértetni velük, hogy az állam gazdasági érdeke és sok más állami szempont arra kötelez mindenkit, hogy legyen türelemmel, a kormány akar valami jó dolgot csinálni és ime, már tervbevette a karitatív megoldást stb. Mindezek a kísérletek azt tanúsítják, hogy a kormány csakugyan kényszerhelyzetben van ós maga is látja, hogy a közvéleményt tovább félrevezetni, tovább megtéveszteni nem lehet. A karitatív megoldás panaceájával igyekezik tehát a kormány megnyugtatni az elkeseredett közvéleményt. Ez a karitatív megoldás pedig magábanvéve a leghallatlanabb blaszfémia, amit ezzel a 'kérdéssel kapcsolatban elképzelni lehet. Nyomorenyhitő akciót akar indítani a kormány azokkal szemben, akiknek követeinivalójuk van az államtól. Hogy jut ahhoz az a szegény hadikölcsönkötvény-tulajdonos, aki egy élet keresményét áldozta fel az állana imperatívuszára vagy kérésére, hogy alamizsnát kapjon azért; hogy jut ahhoz, hogyha megkapná is, hogy protekciót kelljen igény be vennie? (Ugy van! balfelől.) Mert egészen kétségtelen, hogy a karitatív megoldás a protekcionizmusnak egy ujabb és felháborító megnyilvánulását fogja jelenteni, mert sokan lesznek^ olyanok, akik kénytelenek lesznek egyes • képviselőkhöz elmenni támogatásért, hogy jogos igényüket érvényesíthessék és akiknek nagyobb súlya van a protektorok között, az többet tud kieszközölni abból a karitatív alapból. Ezt a kérdést nem lehet igy elintézni, ez nagyon veszedelmes módszer, amely még nagyobb elkeseredést fog kiváltani. Márpedig a pénzügyi kormány nyissa ki végre a fülét ezek előtt a panaszok eíőtt és lássa meg, hogy nem lehet tovább játszani ezekkel a szegény emberekkel. Én ugyanis megfordultak barátaimmal együtt a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok között és láttunk ott régi, igen kiváló állami tisztviselőket, közigazgatási tisztviselőket, magasrangu katonatiszteket, láttuk ott a közélet sok kitűnőségét, láttuk tisztviselők feleségeit, Özvegyeit és árváit, akik egy egész élet keresményét áldozták fel és akik ma teljesen koldusok azért, mert vagyonukat elvesztették a hadikölosönkötvények jegyzésével. Méltóztassék elgondolni, hogy irt sokszor Jbeszélnek a középosztály megsegítéséről. A múltkor pedig az igen t. ministerelnök ur, amikor én azokról a panamákról beszéltem, amelyek a klinikai szállítások kapcsán merültek fel, azt mondotta, azzal ütötte el az én felszólalásom lényegét, hogy igaz, de a közép

7 osztály mai nyomorúságos gazdasági helyzete