Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
Az országgyűlés képviselőházának 5 tani, hogy a kérdést illetékes ministertársaimnál szóvá tegyem, hogy az megvitatás tárgyává tétessék a ministertanácsban. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! Malasits igen t. képviselőtársamnak a koncentrációról elmondott kijelentéseivel kapcsolatban csak egészen röviden akarnám az eszméket tisztázni. (Rothenstein Mór: Lehet trösztöt is mondani!) Épen itt van a nagy tévedés, s ezért azt hiszem, ezt a dolgot érdemes komolyan megbeszélni, ha egészen röviden is, mert ez tényleg komoly gazdasági kérdés. A képviselő ur ugy állította be a dolgot, mintha ez tisztán a kapitalizmusnak volna a követelménye. Nekem ez ellen a leghatározottabban állást kell foglanom. Én abszolúte nem érzem magamat sem kapitalistának, sem a kapitalizmussal összenőttnek; én ezt a kérdést csak abból a szempontból nézem, hogy a kapitalizmusra gazdaságunk érdekében feltétlenül szükségünk van. Én tehát nem /a kapitalizmust akarom védelmezni, mert elvégre a kapitalizmus nem szorult rá az én védelmemre, hanem tisztázni akarom azt a nagy problémát, amely előtt épen a koncentrációnál is állunk. Köztudomású, hogy a háború alatt igen sok üzem ugy megdagadt, hogy őket ebben a terjedelemben fentartani nem lehet. Mos már megindul a bontásnak az a processzusa, amely racionális termelési módokat teremtett s ez nem olyan országban történt, ahol a szociáldemokrácia quantité negligeable, hanem épen Németországban, ahol a legenergikusabb módon és igen sokszor — ugy vagyok értesülve — a munkásság beleegyezésével, saját jól felfogott érdekében hajtották ezt végre. (Malasits Géza: De nem zárták be a gyárakat és nem tettek ezáltal munkásokat munkanélküliekké!) De tettek munkanélküliekké! Amerika diktálta a tempót. Az amerikai termelési berendezések a háború alatt különösen fejlődtek. Tudvalevőleg az egész világ aranya Amerikában van koncentrálva, ott óriásli ipari munka folyik, mindamellett, ha csak a Ford-gyárat vesszük is, azt látjuk, hogy ott olyan metódusokat vezettek be. amelyek óriási előnyöket biztosítottak azzal Európával szemben, amelynek népei egymást marcangolták. Mármost a nagyipari államok, hogy el ne maradjanak az anrugy is óriási súllyal rájuk nehezedő amerikai konkurrenciával szemben, kénytelenek voltak ilyen racionális munkamódokat bevezetni, aminek elháríthatatlan következménye az volt, hogy redukciók történtek. Igaz, hogy uj iparágak is keletkeztek, — remélem, nálunk is be fog ez következni —• ahova a munkások elterelődtek, de hogy folyamatos munka menjen végig a gyáriban, hogy egy ember minél többet produkáljon, ez olyan követelmény, amely nélkül a konkurrenciával semmi szin alatt sem lehet megbirkózni. Hiába emelnők a vámokat akártmilyen toronymagasságra, ezt nem lehet fentartani; a munkametódusokat kell a mai kor követelményeinek megfelelően átalakitani. Hogy az iparnak legalább egy része maradhasson meg, ez a bizonyos lebontás elkerülhetetlen. Ami most már a kistarcsai speciális esetet illeti, ez a munkásság szempontjából nem veszedelmes, mégpedig azért nem, mert az egész koncentrációnál ugy jártak el, hogy azért választották ki épen Kistarcsát, mert onnan a munkásokat a koncentrációban résztL ülése 1927 május 20-án, 'pénteken. 255 vevő gyárakban el tudják helyezni (Kéthly Anna: Alacsony munkabérrel!) és igy a munkásokkal nem lesz baj. Sokkal nehezebb azonban a tisztviselők problémája. Elbocsátások egyelőre nem történtek és én azt az Ígéretet kaptam, hogy ezt csak a legszükségesebbre fogják szoritani és a legkíméletesebb módon fogják végrehajtani, de végeredményben én nem szállhatok szembe a koncentráció ideájával az iparnak és vele a munkásságnak az érdekében, mert ez olyan dolog, amelyet a kor kiparancsolt és amelynek ellenszegülni mi semmi szin alatt sem tudunk. Ezt csak azért akartam megjegyezni, mert ez egészen távol áll minden tröszttől, minden kartelltől. Lehet, hogy karteilmozgalmak vannak, ez más kérdés, de maga a koncentráció természetes folyamat. Most először is a vagongyártás koncentrációjáról van szó. Ez kidolgozott dolog volt Németországban, ehhez hozzájárultak a német Reichsbahnok és egyetértően dolgozták ki azt a tervet, amely azután egészséges viszonyokat teremtett. Ugyanez fog bekövekezni nálunk is, a vaggongyártásnál, ha sikerül ez az egész terv, úgyhogy csak kivánatos volna, ha hasonló módon reális bázison meg lehetne oldani a kérdést. Ez tehát nemcsak a kapitalizmusnak érdeke, hanem a termelésnek és a versenyképességnek is érdeke. (Ugy van! jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a törvényjavaslat címének felolvasását. Berki Gyula jegyző (olvassa a címet és az 1—3. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta s annak harmadszori olva iránt napirendi javaslatom során fogok előtérjesztélst tenni. Következik a Szerb-Horvát j Szlo vén Királysággal 1926. évi július hó 24-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Még mindnyájan élénken emlékszünk arra a szomorú időre, amidőn az utódállamok közül talán épen Jugoszlávia volt az> amely a legridegebb elzárkózódás álláspontjára helyezkedett a háború utáni szomorú időkben; még mindnyájan emlékszünk arra, hogy milyen nehéz volt Jugoszlávia és Magyarország- között a közlekedés. Örömmel kell viszont megállapítanunk, hogy az utódállamok közül épen Jugoszlávia volt az, amely leghamarabb jött annak tudatára, hogy ez az elzárkózódási politika önmagának is mennyire árt. 1924-ben változtak meg az állapotok ebben a tekintetben, amennyiben ettől az időtől kezdve négy diplomáciai jegyzék váltásban szabályoztuk kölcsönösen Jugoszlávia és Magyarország között a forgalmat. Az első jegyzékváltás az áruforgalom tekintetében, kölcsönösen kimondotta a legnagyabb kedvezményes elbánás elvét; a második diplomáciai jegyzékváL tás szabályozta a két ország közötti átmeneti forgalmi viszonyokat; a harmadik jegyzékvál37
